Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-149

149, országos ülés decssember 9. 1882. 99 után ?" Ez a második és legfontosabb pont, a melyre a t. ház becses figyelmét felhívom. Ha nem akarjuk szántszándékkal kiforgatni ezt a törvényt igazi értelméből, szelleméből, az a világnak egy jogásza előtt sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy a törvényhozás bölcsessége biztosítani akarta a kisebbséget az ellen, hogy egy netalán olyan erőszakoskodó többség, (Felkiáltások a szélső halon: Mint a mostani!) a házszabályoknak valamely olyan részét megváltoztathassa, a mely akadályul szolgál neki arra, hogy a kisebbséggel megbirkózhasson, egy adott törvényjavaslatot keresztül erőszakolhasson, hogy azt semmi áron ne tehesse. síkra. Méltóztatnak emlékezni, hogy évekkel ezelőtt a Lónyay ministerelnöksége alatt, kinek a jelenlegi ministerelnök ur velem együtt oly rendkívül határozott oppositiót csinált, egy nagy merényletet akartak elkövetni a magyar országgyűlés és a választási jog ellen, t. i. azt a merényletet, hogy az országgyűlés tartamát 3 évről 5 évre akarták kiterjeszteni. Igen ám, de annyi törvény tisztelet meg volt még azokban is, a kik akkor oly kíméletlenül megtámadtattak, hogy eszük ágában sem volt a törvényt akként magyarázni, hogy a már akkor folyamatban volt országgyűlés 3 évről 5 évre terjesztessék, hosszabbittassék meg. Pedig az 1848-ki törvénybe az nincs kimondva, hogy nem szabad a többségnek az országgyűlést meghosszabbítania, tehát ugyan ilyen módon magyarázhatták volna; de ez soha senkinek eszébe nem jutott. Az alkotmányosság alapelve az, hogy a hatalmak meglévén állapítva, ezen hatalmak egyensúlyát felforgatni ugyanazon többségnek, melynek hivatása a kisebbséggel küzdeni, nem szabad. De ezenkívül felesleges is t. ház még ezzel az időt vesztegetni, mert vagy áll az, a miben nem kételkedem, hogy a ház többsége is osztozik azon nézetemben, hogy a házszabályokat csak ugy lehet megváltoztatni, még a törvény világos értelme szerint is, hogy a jövő országgyűlésre lépjenek hatályba : akkor nem szenved kétséget, hogy ezen idő szerint egészen inopportunus eljárás, mert Baross Gábor képviselő társunk most szépen zsebre rakhatja azon indítványt és beszédet, melyet el akart mondani és elmondhatja majd egy év vagy másfél év múlva, De még azon esetben is, ha •— a mit nem remélek — a többség erőszakolni akarná a törvény világos értelmét és azt akarná kimagyarázni belőle, hogy minden ülésszak végén lehet akképen megváltoztatni a szabályokat, hogy már a legközelebbi ülésszakban érvénynyel bírjanak: még akkor is tartózkodni kellett volna, még akkor is várnunk kell, körülbelül tavasz feléig, máreziusig. Es azt hiszem, hogy mennél tovább várunk ezzel, annál jobbat fogunk teremteni, ha általában előáll a szükség, hogy a házszabályokat megváltoztassuk, mert időközben újabb tapasztalatokat fogunk szerezni, látni fogjuk, hogy vájjon csakugyan vannak-e oly hiányai a szabályoknak, melyeken okvetlenül segíteni kell és vájjon azon aggályok, melyek önöket arra bírták, hogy ex abrupto előálljanak ezen indítványnyal, bírnak e alappal. Díszen csakugyan t. ház, nem tagadóin, most mindaddig, mig a képviselő ur indítványát ki nem fejti, a dolog érdeméhez nemcsak jogom nincs, de nem is szólhatok hozzá, mert nem ismerem. Egyet azonban előre tudok, azt, hogy önök szándéka nem az hogy a mi jogainkat tágítsák ezen változtatással, ezt nem is kérjük, ily generositást önöktől nem is várunk, hanem igenis jogaink megfosztása az önök ezélja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A törvény 1 q* Következőleg a törvény értelme nem lehet egyéb, mint sz, hogy egy országgyűlésen létező többség a maga javára semmiféle módosítást a házszabályokban ne eszközölhessen, hanem igenis megteheti ezt a jövő országgjnilés számára. Ez az értelme (Ugy van! a szélső balfelől) mert ha nem az volna az értelme, hiszen akkor az egész fölösleges ; mert hiszen az ülésszakok alatt a többség nem változik, csakis országgyűlésről országgyűlésre, (Ugy van! a szélső baloldalon.) s így nem volna elérve a törvényhozás azon ezélja, hogy a többség ne erőszakolhasson, mert a közelebbi ülésszakban ugyanaz a többség uralkodik, mint a mely a folyó ülésszakban uralkodott. A törvény értelme az, hogy nem akarja megengedni azt, hogy a házszabályok ugyanazon egy ülésszak alatt megváltoztathassanak, annak pedig, hogy a jövő ülésszakra változtathassanak, semmi értelme nem volna, mert hiszen ugyanazon többség uralkodik akkor is, minta folyó ülésszakban (Ugy van!, a szélső balon.) Mindebbcíl világosan kiderül az, hogy a 48. törvényhozásnak világos szándéka az volt s azt iktatta be a törvénybe, hogy a házszabályoknak a tanácskozási rendre vonatkozó részét csakis akként lehet megváltoztatni, hogy az a következő' országgyűlésen lépjen hatályba. (Ugy van! a szélső baloldalon,) De nemcsak hogy a törvény félreérthetlenül így értelmezte az intézkedést, hanem eddig minden országgyűlés ekként értelmezte. Előttünk fekszik a gyakorlat, mely világosan bizonyítja, hogy a magyar országgyűlés a törvény ezen intézkedését soha máskép nem is magyarázta. Sőt az előbbi kormányok meg sem kísérlettek azt máskép magyarázni. Hivatkozom két dologra. Először arra, hogy mikor a jelenlegi házszabályok életbe léptek, tehát az előbbieket eltörülték, ezt nem az egyik ülésszak s a másik ülésszak közt tették, hanem bevárták törvény szerint az utolsó ülésszakot s akkor megváltoztatván kimondták, hogy &i a jövő országgyűlésre érvényes. (Helyeslés a szélső halon.) Ez az egyik példa. Hivatkozom egy má-