Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-144
144. országos ülés dfezerober 2 1882. 379 íetben volt, hogy igen czélszerű lesz ezen már megállapított arányt, mely jelenleg is tetemesen megbolygattatott némileg helyreállítani és az állások közül hat rendes birói állást creálni. (IIetyeslés.) De egy magasabb, vagy ha ugy tetszik, egy álátalános szempont is vezérelte az igazságügyi bizottságot, mely ezen másodfokú bíráknak fontos teendőit legjobban ismeri, hogy a pótbirák intézménye azon fizetéssel, melyet ők jelenleg élveznek, csakugyan fenn nem tartható jövőre és hogy €zen pótbirói állás már ez oknál fogva is megszüntetendő volna: az az igazságügyi bizottságnak tegmélyebb meggyőződése. (Helyeslés.) Azonkívül vannak más okok is, melyek az igazságügyi bizottságot vezérelték és melyek azon határozati javaslatot eredményezték, melyet az igazságügyi bizottság jelentése végén az igen t. háznak elfogadásra ajánl, t. i. azon általános indokok, melyek a pótbirói intézmény megszüntetését javallják. Általában anomália az, hogy egy és ugyanazon bíróságnál nem hasonrangú bírák ítéljenek az ügyek felett; azért anomália, mert különösen a tapasztalatlanabb közönség azt gondolja, hogy mivel ügyei egy alacsonyabb rangú bíróhoz kerültek referálás végett, annak a királyi tábla nem tulajdonít olyan horderőt, a minőt tulajdonítani kell. De másodszor t. ház, kétségtelen az is, hogy azon teljes függetlenségi elv, mely a birói állást kiválóan characterisálja és annak szükségképi első attribútuma, ezen rendszerben megsértetik. Mert hogy van a jelenlegi praxis? A praxis és a törvény az, hogy a pótbirák candidatió útján lesznek rendes bírákká. Ezen candidatiot teszi a kir. táblai tanácselnökök ülése. Már most, bár én a magam részéről azt állítom, miután a kir. táblának valamennyi tanácselnökét ismerni szerencsém van, hogy egyikben sincs meg az a hajlam, hogy a maga meggyőződését vagy nézetét egy más biróra ráoctroyálja; de nincs kizárva az a lehetőség, hogy esetleg tüzesebb tanácskozásnál, a hol elvi kérdések iránt nem tud egy senatus megállapodni, az a pótbíró, a ki határozottan elnökével ellenkező nézetet fejtett ki, azt nem fogja olyan határozottsággal és az utóisóig védeni, mint ha ezen elnöktől existentiális tekintetben teljes függetlenségéről megvolna győződve. Annálfogva ajánlom a t. háznak úgy a törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottság javaslata szerinti szövegezését, valamint az ott foglalt határozati javaslatot is elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Győry Elek: T. ház! A mennyiben az igazságügyi bizottság t. előadójának beszédéből kivehettem, körülbelőí ugyanazon okokat hozta fel a javaslat mellett élő szóval is, a melyek a bizottság kinyomatott előterjesztésében foglaltatnak. Különösen kiemelte, hogy mily helytelen, mily káros és veszélyes a pótbirói intézmény. Azontúl az egész előterjesztés nézetem szerint egy igen egyszerű dolgot látszott feltüntetni és pedig úgy az előadó úr beszéde, mint azon indokolás is, melylyel az igazságügyminister nr bemutatta a javaslatot. Első tekintetre mindenki azt hihetné, hogy egy egyszerű számtani műveletről van szó, hogy arról van szó : ennyi hátralékra, ennyi biró szükséges, volt pedig ennyi, most 1882-ben 9 törvényszéki kisegítő bíróra nézve megszűnik a meghatalmazás, tehát, mint az előadó ur mondotta, elfogadja azon elvet, hogy a 9 kisegítő biró helyett legyen 9 más biró. Csakis abban tér el az előadó ur a benyújtott javaslattól, hogy a 9-et megharmadozza és szerinte volna 6 rendes és 3 pótbiró ; az igazságügyminister ur pedig azt mondja, hogy legyen 9 pótbiró. Erre először is csak azt jegyzem meg, hogy nem igen csodálkozhatott az előadó úr, hogy logica-ellenesnek találják azt, hogy ha a pótbirói intézményt veszedelmesnek tartja, mindamellett azért, hogy az igazságügyi bizottság conciliálja az igazságügyminister urat is és megengedjen neki valamit abból, a mit előterjesztett, azt mondja, hogy legyen ugy 3 pótbiró. A mi azon elvet illeti, hogy ezzel a rendes és a pótbirák közti eddigi arány fenn van tartva, méltóztassék megengedni, de ha a pótbirói intézményt in principio elitéli, akkor az eddigi arány fentartásával nem nyert semmit. De ha fektetne is súlyt az arányra, azon indokok, melyeket az institutio ellen felhoz, csak súlyosabban esnek a mérlegbe, mikor oly jelenséggel áll elő, hogy a 100 rendes bíróval 40 pótbiró áll szemben, tehát több mint egy harmad. Ezeket előrebocsátva, ezen egyszerű számtani műveletből is, melylyel előáll az igazságügyminister ur és az előadó ur, annyit látunk, hogy felhozatik az, miszerint sok volt a hátralék 1881 -ben és az előtt is; 1882-ben pedig nagy valószínűség van arra, hogy a hátralék még a múlt esztendőhöz képest is növekedni fog. Az mondatik ugyanis a ministeri előterjesztésben, hogy 1882-ben már az első félév alatt beérkezett darabokból 12,929 maradt mint hátralék. Ennek jellemzésére nem kell sokat mondani. De ha hozzávesszük azt — mindig számtanilag véve a dolgot — hogy az mondatik: a 9 kisegítő biró kénytelen lesz elmenni, vagy ki fogjuk őket nevezni pótbirákká, vagy ki fogunk nevezni helyökbe másokat, azonkívül 10 táblabírót elviszünk, mint az igazságügyminister mondja, a kir. táblától a curiához, hogy ezek segítsenek feldolgozni az ottani hátralékokat. Mi ennek a jelentősége? Az. hogy a munkaerő nem hogy szaporodni fog, hanem csökken. Kevesebb lesz, mint a múlt évben és mégis azt mondják, hogy reménylik, hogy daczára a munkaerő kevesbedésének, a hátralék kevésbe dni fog. De t. ház! Ezen javaslat sokkal fontosabb, 48*
