Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

144. országos ülés dcczember % 1882. 375 határozata 1880. tavaszán kelt, tehát másfél esz- i tendő alatt, ugy hiszem, ennyi működés elég és nem lehet mondani, hogy a kormány ignorálta a határozatot és nem teljesítette az Ígéreteket. (Ugy van! jobbfelöl.) De hivatkozik a képviselő ur arra, hogy annyiban tért el a kormány a programmtól, hogy nemcsak a fogyasztási adókat akarja emelni, hanem az egyenes adókat is. T. ház! Ha a kormánynak az volna szándéka, hogy tisztán és egyszerűen az egyenes adó felemelését hozza javaslatba, akkor igaz volna a képviselő ur állítása. De miről van szó ? Arról, hogy azon esetben, ha kiadásaink és bevételeinek közt az egyensúly helyreállítása oly közel van, hogy csak csekély különbség áll elő, ezen differentia megszüntetése végett hozza meg az ország azon áldozatot, hogy a még mutatkozó ürt kipótolja az egyenes adó emelésével. De ez egy másik feltételhez is van kötve. Mert nem áll az, hogy mindegy akár a jövedelmi pótadót emeljük, akár az annak alapját képező adónemeket. Felteszem, hogy a képviselő ur igen jól tudja, hogy ez nem mindegy, mert a jövedelmi pótadót az fizeti, a kinek tényleg van jövedelme, a földadót pedig fizeti az is, a kinek földje adóssággal van terhelve, tehát a ki néha csak névleg tulajdonosa a földnek, habár tényleg birtokosa is. Igen nagy különbség van e szerint a két dolog közt. (Helyeslés a jobboldalon.) De említette a képviselő ur azt is, hogy mikor a kataszteri törvényt megalkottuk, kilátásba helyeztük, sőt megígértük, hogy contingentáltatni fog az adó. Én senkitől sem hallottam, hogy ezen iránytól el kell térni; ellenkezőleg, ha be fogom nyújtani a javaslatot, be fogom nyújtani ugy, hogy a kataster szerint kimutatandó tiszta jövedelemre kivetett földadó ne emeltessék, sőt leszállittassék -— minek eredménye az lesz, hogy épen azok fogják fizetni a pótadó emelkedését, kik ezt könnyebben elbírják, a birtokosságnak egy igen nagy részére pedig a jövedelmi pótadóemelés daczára adónövekedés nem lesz; azokra nézve pedig, kiket előbb voltam bátor említni, a kiknek birtoka aránytalanul túl van terhelve, határozott teherleszállítás lesz. Ily intézkedésekkel kapcsolatosan hozni be egyenes adóemelést, mindenesetre más, mint egyszerűen pure et simple keresztül vinni akarni az egyenes adók emelését. De t. ház, a képviselő ur azt állítja, hogy a kibontakozás reménye nélkül kívánja ez áldozatokat az országtól a pénzügyminister és másrészt azon kérdést intézi: biztosít-e a pénzügyminister arról, hogy e pénzügyi politikának sikeres eredménye lesz? T. képviselő ur, sem a kibontakozás reménye nélkül nem terjesztetnek elő e javaslatok, sem positiv biztosítást a siker reményére elvállalni és jósolni nem lehet; hanem igenis a siker biztos reményében, még pedig ama reményében, mely a múltnak eredményére van alapítva. Mert t. ház, lehet megítélni a pénzügyi téren való eddigi eredményeket kedvezően, vagy kedvezőtlenül, annyit azonban elfogulatlanul mindenesetre lehet mondani, hogyha nem is valami rózsás és kedvező a pénzügyi helyzet, de ha összehasonlítjuk az 1875-iki — vagy 78-iki helyzettel, mindenesetre kétségtelen javulást lehet constatálni és csak az nem eonstatálja, a ki azt nem akarja. (Ugy van! jobbfelöl.) És hogy azon az úton, melyet a kormány eddig követett, sikerülni fog a kibontakozás és hogy erre mindenesetre kilátás van, hogy nemcsak lehetőség, de a siker valószínűsége is megvan azon pénzügyi politika folytán, melyet a kormány követ. (Helyeslésjobbfelöl.) Ezek alapján arra kérem a t. házat, méltóztassék a határozati javaslatok mellőzésével a költségvetést elfogadni (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szilágyi Dezső képviselő ur szavainak helyreigazítására kér szót. Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk!) Azokra nézve, a miket a pénzügyminister ur beszédem érdemére nézve felhozott, természetesen nem felelhetek, de kettőre jogom van igénybe venni a szót és e kettőre kérem a t. házat. Az egyik, szavaim értelmének megmagyarázása, ott, hol a pénzügyminister ur engem ellenmondással vádol, a másik pedig személyes kérdés. A mi az elsőt illeti, a pénzügyminister urnak azon állítására, hogy midőn a bndget általánosságban megtagadtatik, akkor az országtól tagadják még a költségvetést, azt mondtam, hogy annak sem politikai, sem államjogi értelme nincs és eztt. ház, ma is fentartom és nem ellenmondás az, hogy én később magyaráztam azt, hogy a budget-megtagadásnak mi értelme van; mert csak azon félreértést akartam kizárni, hogy nem az államtól, de az államnak hitelezőitől, azoktól, kiknek az állam ellenében követelésük van, a budget megtagadása követelésük megtagadását jelentené. De mig a pénzügyminister ur meg nem magyarázza, hogy mi politikai, mi államjogi értelme van annak, hogy a budget megtagadása az országtólvaló megtagadás, mondom,mig ezt meg nem magyarázza, addig bátor vagyok azt ma is egész udvariasan értelmetlennek nyilvánítani. Továbbá a pénzügyminister ur, három pontban, nem akarom mondani, hogy elferdítette, hanem — legyünk udvariasak — félreértette nyilatkozatomat, bár annak világos szavaival szemben, midőn azokat czáfolja, ily tévesen idézni: a szándékos ferdítésnek tökéletesen megfelel. Először nem azt mondtam, a mit a pénzügyminister ur mond, hogy az általam felvett 1876— 188l-ig terjedő években az összes egyenes adók végösszege nem emelkedik; mert azt állítottam, hogy emelkedik és csak ezen emelkedés magyará-