Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

376 •'**• álságos ülés deczember 2. 1S82 aásául fejtettem ki, hogy ezen emelkedés annak tulajdonítható, hogy az adóbehajtási törvény kez­dett működni; de másodszor tulajdonítandó annak, hogy évről-évre, vagy a már létező adók emeltet­nek, vagy új adók hozatnak be, nem pedig a létező adók fejlődtek. Ez az, a mit állítottam. Méltóztassék a t. ház megítélni, nem ferdített-e a t. minister ur, miokr ennek ellenkezőjét fogta reám. (Zaj. Ellenmondá' sok a jobboldalon, ügy van! a baloldalon.) Másodszor hivatkoztam az 1876 —81-ig ter­jedő évekre és az összes cerealiákra vonatkozó hivatalos kimutatást felolvastam a ház előtt. Ezt nem annak a bebizonyítására hoztam fel, a mit sohasem állítottam, a mit reám fog a pénzügy­minister ur, hogy azok gazdászatilag virágzó évek voltak; hanem ezzel azt akartam állítani, hogy ezen évek egyet kivéve, mind középtermésűek, vagy középtermésen felül voltak. És ennél­fogva hamis és ferdítés a minister ur azon állítása, mintha én ezen éveket mint általában virágzó éveket említettem volna. Ez a második ferdítés. A harmadik ferdítése a minister urnak pedig abban áll, midőn ellenmon­dást fog reám, a mely abban létezett volna, hogy azt mondtam, hogy az 1882-iki kezelések ered­ményeire nézve tekintetbe veendő, hogy az adó­fizetési pontosság és az állam iránti kötelesség­érzet is növekedett az országban és a jobb termés­nek is hatása volt azon eredményekre, melyek 82-ben jelentkeztek és állítottam t. ház, ez az observatio kérdése, nem tapasztalják-e itt, hogy a termésből bejövő első rendelkezhető pénz igen számos helyen az adókötelezettség lerovására for­díttatott nagyobb mértékben, mint eddig. Es ha én ezt mondom, kizárja-e ez azt, hogy ezzel na­gyobb mérvű adó-executiok megférhetnek. A ta­pasztalásból tudjuk, hogy nagy mérvben alkalmaz­tatnak adó-executóik olyanok ellen is, a kiknek nem akaratán múlik, hogy nem fizetnek, hanem azon múlik, hogy terményeiket kellőleg értéke­síteni nem tudják. Ez is tehát egyik ferdítés. Az azután, hogy a t. pénzügyminister nr szives volt engem megtisz­telni azzal, hogy kétszeresen érint személyesen, először járatlanságomat hozza fel a pénzügyi dol­gokban ; de gondolom, a ki pártatlanul akar Ítélni, az láthatja, hogy a pénzügyminister ur egygyel adós maradt: az én járatlanságom bebizonyításá­val. Az ily gyermekes vádak ellenében én soha­sem védekeztem. A t. háznak és az egész ország­ban mindenkinek, a ki figyelemre méltatta műkö­désemet, módjában van eljárásomat ellenőrizni és formáljon ítéletet magának, hogy igaz-e a pénz­ügyminister ur ellenvetése, vagy nem. De azután, midőn a pénzügyminister egész — hogy úgy mond­jam — parlamenti pályámat, még a delegatióban i ortént működésemet oly bonezolás alá veszi. (Zaj. Felkiáltások jóbbfélöl: Ez nem személyes kérdés! Hall~ juk az elnököt! Félkiáltások a bal- és szélső báloldalon. Halljuk tovább!) Elnök (csenget): A t. képviselő ur a ház­szabályok értelmében szavainak félreértését akarta helyreigazítani. A mit most méltóztatik mondani, az már személyes kérdés. (Zaj. Helyeslés jobbolda­lon. Ellenmondás abal- és szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Az igen t. elnök urnak nem méltóztatott felszólalásomra figyelmezni. (Nagy zaj. Felkiáltások abal-és szélső baloldalon. Ügy van! Ellenmondások jobbfelöl.) En világosan kije­lentettem, hogy először szavaim értelmének helyre­igazítására s azután személyes kérdésben kérek szót. Ha tehát megengedi az elnök ur, félbeszakí­tása tökéletesen felesleges volt, (Nagy zaj. Felkiál­tások a jobbóldalon: Rendre! Rendre! Helyeslés a bal­és szélső baloldalon) tehát megengedi a t. elnök ur, hogy félbeszakítása tökéletesen felesleges volt. Elnök: En csak azt vehetem figyelembe, a mit hallok. Itten zaj volt s én azt nem hallottam, a mit a t. képviselő nr még tovább mondott. (Zaj.) Szilágyi Dezső: Annyival inkább jogom van felszólalni, mert a t. pénzügyminister ur sze­mélyes kérdésben nem is a tegnapira vonatkozó­lag, hanem eddigi politikai működésemre vonat­kozólag ingerülten nyilatkozott, midőn azt tette, a t. elnök ur nem látta szükségesnek őt figyelmez­tetni — és jól tette, hogy nem figyelmeztette — hogy a tárgyhoz tartsa magát. (Zaj. Mozgás jóbbfélöl.) Én, t. ház azt, hogy 1880-ban és 1880 óta mi mó­don tudom t. politikai barátaimmal a viszonyt meg­tartani, azt, hogy mi módon és mily irányban szó­laltam fel a delegatióban, azt, mi módon viseltem magamat egyik, vagy másik perezben, fejtegetés alá veendőnek nem tartom. És megbocsátom a mi­nister urnak, (Derültség a jobboldalon) hogy be­szédében erre olyan nagy súlyt helyezett, mert azon sajnálatraméltó és megszorult állapotban van, (Ellenmondás jobbfélől) hogy pénzügyi politi­kájával önnön összes eddigi nyilatkozataival nem­csak maga ellentétbe jött, de önöket is ön­magukkal ellentétbe hozta. (Ellenmondás jóbbfélöl.) Megbocsátom azon szorult állapotban, hogy ér­vek helyett, mik nincsenek, ilyenekhez folyamo­dik, midőn a pénzügyminister ur könnyelmű és alaptalan Ígéretekkel akarta az adóemeléseket önök előtt elviselhetőkké tenni. (Elénk ellenmondás jóbbfélöl.) De egyre tökéletesen jogom van, miután a t. pénzügyminister ur czéloz nem simulékony modoromra, engedje megjegyeznem, hogy azon fokú simulékonyságot és alkalmazkodási készsé­get, melyet a pénzügyminister ur mindig, de kü­lönösen legfényesebben akkor tanúsított, mikor azon ministerelnök kabinetjében, ki őt az ajtón kiutasította, az ablakon át visszatérve, helyet fog­lalt, én a magam részéi-ől elsajátítani nem fogom.. (Élénk derültség balfelöl. Nyugtalanság jóbbfélöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom