Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-144
372 I44, országos ülés doczember 2 1882. összeget, melyet az illetők adó czímén fizetni fognak, nemcsak eléri a jelenlegi rendszer mellett elpocsékolt anyag értéke, hanem igenis ezen anyag elpocsékolása, mely ered részint onnan, hogy a mostani adózási alap szerint sokkal gyorsabban igyekeznek dolgozni és igy az anyagból magából kevesebb szeszt lehet kivonni és ered másrészt abból, hogy sokkal drágább anyagot kell használni azért, hogy rövid idő alatt nagyobb eredményt lehessen elérni; ezen két tényező maga az enquette szakférfiai szerint az 5 milliót is eléri, tehát túlmegy az általam jelzett összegen. És ha meg is engedem, hogy mig most a szesztermelő részben viseli az anyag-pocsékolás értékét, ezen túl pedig nem ők fogják fizetni, hanem áthárítják a szeszfogyasztókra, tény az, hogy szemben ezen tehernövekedéssel áll egy olyan értéknövekedés, mely közgazdasági szempontból figyelmet érdemel, ha azon helyzetben lesz a szesztermelés, hogy ezen anyag nem fog elpocsékoltaim. Helfy Ignácz: Hát az osztrák gyárosok miért ellenzik akkor, ha olyan nagy nyereséggel jár? Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: Először nem az osztrák gyárosok általában, hanem csak a kis gyárosok ellenzik és hogy csakugyan eredménynyel fogják-e ellenezni, azt ma sem a t. képviselő ur, sem én nem tudhatjuk; mert ezen kérdés felett csak deczember 4-én fognak Bécsben megindulni a tárgyalások. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek Szilágyi képviselő ur beszédére, kit most már szerencsénk van tisztelhetni s különösen foglalkozzam beszéde elejével, melyre nézve ígérem, hogy ép annyi udvariassággal fogok irányában élni, a mennyivelő szives volt irányomban élni. (Halljuk/) Először is megjegyzem azt, hogy a mint a képviselő urnak egész beszédén a következetlenségek egész lánczolata vonul keresztül, úgy már annak bevezetésében is ellenmondással találkozunk. (Hattjnh! jóbbfélöl.) A t. képviselőnrazt mondja: „A pénzügyminister ezen állításának, melyet beszéde végén felhozott, nincs értelme s a minek — úgymond — nincs értelme, arra nem is válaszol;" és mégis daczára annak, hogy azt mondja, hogy nem válaszol és nem fog válaszolni, mégis tüzetesen igyekszik álláspontját védelmezni, mely szerint mindegy volna, akár a költségvetés feletti vitánál, akár az apropriatiónál tagadtassék meg a kormánytól a bizalom. T. ház! A képviselő nr pénzügyi kérdésekkel csak rövid idő óta foglalkozik és ennek lehet tulajdonítani, hogy ezen kérdésekben, a mint majd bátor leszek később kifejteni, kevesebb jártassággal bir, mint más téren, hol ügyességét és képességét már nem egyszer kimutatta. (Derültség jóbbfélöl.) Néhány éve csak, hogy a pénzügyi bizottságnak tagja és meglehet, azon reményben lett a pénzügyi bizottságba választva, hogy a mint némelykor sikerült a pénzügyi bizottságban egyes kormánytagokat megbuktatni, hogy az neki talán ezen módon szintén fog sikerülni. (Zaj. Halljuk!) A t. képviselő ur — a mint mondám — egész 1880-ig nem igen vett részt a pénzügyi kérdések tárgyalásában és csak 1880-ban szólalt fel legelőször, de akkor is nem annyira pénzügyi kérdésekkel foglalkozott, hanem foglalkozott a pénzügyi administratio rendszerének kérdésével; magát a pénzügyi kérdést akkor is csak mellékesen tárgyalta. De daczára ennek, t. ház, hogy felfogásom szerint ezen a téren nem nagy jártasságot tanúsított, mire leszek bátor visszatérni, egyben kétségkívül bámulom ügyességét és ez az: hogy azon nyájas és vonzó modorral bir, hogy maga köré gyűjtse és megtartsa az embereket, a mit, méltóztassék megengedni, néma jelen alkalomra mondom, mert nincs alkalmam most e véleményt mondani, hanem azon időből, mikor vele egy párton volt szerencsém lenni. Es azért megvallom, sokkal szivesebben foglalok a t. képviselő úrral szemben, minthogy egymás mellett foglaljunk helyet. (Nagy derültség a jobb- és szélsőbaloldalon. Zaj abalkasépen.) Egy megbecsülhetlen művészi eljárással bir a képviselő ur a nyilvános tárgyalásoknál.(Halljuk!) Midőn az idei delegatióban folytak a viták a külügyi politikáról, ott vitatkozott a külügyministerrel, de neki nem elég a külügyminister, hanem vitatkozott a Boszniát kormányzó közös pénzügyministerrel és a ministerelnökkel. Hiszen ő a saját felfogása szerint mindezeknél legalább is egy fejjel magasabban áll; (Derültség jóbbfélöl. Zaj balfelöl.) tehát neki mindezekkel foglalkozni nem elég, hanem szükségesnek látta a vitába bevonni egy volt külügyministert is, egy bizottsági előadót s azokat sorba megnyerni magának s nekik folyton kedveskedéseket mondani. (Nagy derültség jobbfelöl. Zaj, ellenzés a baloldalon.) De t. ház, hivatkozom magára a mostani vitára. Mit neki egy pénzügyministerrel elbánni, azt ő tönkre teszi egy költségvetési beszéddel; neki még más is kell s tönkre teszi a volt pénzügyministert. Igaz, hogy időközben, ezen támadásai közben hozzá megy a volt pénzügyministerhez és kér tőle felvilágosításokat bizonyos kérdésekben, melyekre nézve nem volt egészen tájékozva, de ez nem akadályozza őt, hogy azon pénzügyministert is szidja az általa követett koplalási politikáért, szidj a az általa kötött kiegyezésért, ugy hogy ezen módon küzd egyik és másik ellen művészies mesterséggel. (Derültség jóbbfélöl.) De t. ház, hog*y most már visszatérjek azon tárgyra és azon bevezetésre, melyből a t. képviselő ur kiindult, én hivatkozom a képviselőházra, hogy én nem vontam kétségbe senkinek azon jogát, hogy
