Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

144. országos ülés deezember 2. 1882. 373 a költségvetést a tárgyalás bármely stádiumában, akár általánosságban, akár a részleteknél elvesse. Ehhez kétségkívül mindenkinek joga van, csakis azon állítást koezkáztattam és fentartom most is, hogy az általánosan európaszerte elfogadott parlamentáris gyakorlat szerint nem szokás a költségvetést általánosságban elvetni, csak ritka és rendkívüli esetekben történik ez és pedig annyival kevésbbé szükséges ezt tenni, mert hiszen megvan minden pártnak az a fegyvere, hogy más alkalommal, az appropriatiónál tagadja meg a kormánynak a bizalmat és éljen ezen parlamentáris fegyverrel. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De t. ház, nemcsak Európaszerte van ezen eljárás elfogadva, de mi nálunk is dívott és épen az ellenzék részéről dívott egész 1881-ig. Igen fognak emlékezni e házban, akkor követtetett először az ettől eltérő eljárás és már a múlt évben voltam bátor arra figyelmeztetni és azt mondani, hogy ezen eljárás által egy igen nagy lépéssel közelebb jöttek a képviselő urak (szóló a baloldalra mutat) azon állásponthoz, a melyet a ház másik oldalán következetesen követnek. De maga az eljárás, 1881-ben alkalmaztatott először. És t. ház, azt hiszem, ezen eljárás nem igen indokolható ezen költségvetéssel szemben, mert méltóztassék megengedni, ha annak minden tételét valaki megvizsgálja, azt találja, hogy az igen nagyrészt normális költségvetésnek mondható; mert számos kiadási tételek olyanjk, a melyek 5—6 éven át évenként egyforma összegben fordulnak elő és azon összegek, a melyek leginkább nyomják a költségvetést, törvényen alapulván, meg nem változtathatók a törvény módosítása nélkül. így tehát ezen költségvetésre alkalmazni ezen eljárást, azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az nem indokolt. Igen is lehet és szokás ilyen fegyverrel élni akkor, mikor van egy férfiú, a ki oda áll és azt mondja: menj etek el helyetekről, oda ülünk mi és helyesebben fogjuk vezetni az ország ügyeit. De nem hiszem, hogy most ezen szerep-cserének lehetősége valószínű legyen és nem hiszem, bármiként ítélje meg valaki a helyzetet és ha nem akarok is próféta lenni, mint a hogy tegnapi beszéde alkalmával is a t. képviselő ur profetiált, hogy arra ma kilátás legyen, hogy a képviselő ur körül fog csoportosulni a ház többsége. (Tetszés jőbbf'elöl.) De mikor azt mondtam és ezt fentartom ma is, hogy elég nehéz feladatnak vélem ily körülmények között azon állítást tenni, melyet a képviselő ur tett, nehéznek pártjának megritkult soraiban, nehéznek afő város nyolczadik választó-kerületében ; és az izgatottság mutatja, hogy ezen állításom koczkáztatásával a képviselő ur elevenjére tapintottam. (Derültség és tetszés jóbbfelől. Mozgás ós felkiáltások balfelől: Mi az?) Ezek után bátor leszek azokra áttérni, a miket a képviselő ur a költségvetésre mondott. 0 azt mondta, hogy az egyenes adókban a pénzügyminis- ' ter oly módon tett összehasonlítást, a mely által az egészet összezavarta; mert összehasonlítást tett az 1875-iki és 1881-iki egyenes adók közt, a melyek pedig nem hasonlíthatók össze. Igaza volna a t. képviselő urnak, ha azt mondtam volna, hogy 1875-ben 71 millió volt az egyenes adó, 1881-ben pedig 91 millió, tehát 20 millóval több. Ha azt mondtam volna, teljes joggal tehetett volna szemrehányást, de ez összehasonlítást nem tettem, sőt ellenkezőleg épen a képviselő ur kezdett az 1875. évi egyenes adókról beszélni és nem én; és hogy a képviselő urnak legyen szabad az 1875-iki évre hivatkozni, nekem pedig ne, méltóztassék megengedni, ez az egyenlőséggel nem egyezik meg. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) De a képviselő ur, daczára annak, hogy több éven át tagja a pénzügyi bizottságnak, egy kérdésben, mely ott gyakran ventilláltatott és megmagyaráztatott, még most sincs tájékozva és ez az, hogy az egyenes adók egyes nemei, t. i. külön a földadó, külön a házadó stb. eredménye a zárszámadásban, sem az előirányzattal való összehasonlításban nem bir jelentőséggel és alapul nem vehető és csak aránylag vannak az előirányzathoz képest e tételek a zárszámadásban repartiálva. E kérdés igen egyszerű. Méltóztassék bármely adókönyvet megtekinteni és azt fogja látni, hogy abban a földadó, házadó, keresetadó, tőke-kamatadó együttesen elő van irva, de hogy az adófizetőnek tartozásai és fizetései nem könyveltetnek el külön az illető adónemek szerint, hanem együttesen az egyenes adó végösszege szerint. Tehát azt mondani, hogy a tőkekamatadó és a nyilvános számadásra kötelezett társulatok adója szaporodott, az semmi positiv értékkel nem bir és ezt épen a mondottak alapján állítani nem lehet, mert positiv adatot csak a végösszeg nyújt. De a t. képviselő ur nem csak azt akarta bebizonyítani, hogy nem fejlődésképesek egyenes adóink, hanem azt is, hogy az adóhátralékok menynyire szaporodtak, de azt is, hogy az új adók behozatalának daczára egyenes adóink végösszege stagnál és nem növekedett. Én, t. képviselőház, a t. képviselő ur ezen állítását szintén kétségbe vonom. Szilágyi Dezső (közbeszól): Nem a végösszegre mondtam, hanem a régi adókra. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Hogy a régi adók rovására történik és hogy a végösszegekben mégis stagnatió van. Hát t. képviselőház, ezt mondani s e mellett ismét arra hivatkozni, hogy az egyenes adók végösszegei emeltettek, mert új adók hozattak be: abban — méltóztassék megengedni — szintén ellenmondást látok. (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Dezső (közbeszól) : Ne tessék ferdíteni ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: