Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

362 143. orseágos ülés deezember 1. 1882. vád a pénzűgyminister ur ellen s óhajtom ezt a t. ház előtt igazolni. (Halljuk!) Midőn azt akarjuk megítélni, hogy egyenes adóink fejlődésre képesek-e vagy nem és azok fejlődési menetéről helyes képet akarunk magunknak alkotni: akkor az évek bizonyos sorát tekintetbe kell vennünk. De nem szabad ezen éveket olyan évekkel megzavarni akarni, melyek látszólag a fejlödésképesség mellett szólanak, de a melyek nem tehetők egynemüekké a többi évekkel, a melyekre én hivatkoztam. Hogy világosabb legyek: ha mi azt akarjuk tudni, hogy jelenlegi direet adóink fejlődésre képesek-e vagy nem, akkor azoknak jövedelmeit azon évektől kell számítani, a mikor behozattak és nem szabad ezekkel szembeállítani oly években az egyenes adók eredményét, midőn azok némelyike és épen a főadók közül is nem léteztek vagy teljes hatályukat nem nyilvánították; és másrészt oly éveket kell figyelembe vennünk, melyekben a behajtási törvény működött, melyekre nézve tehát el lehet mondani, hogy a mi behajtható volt; be is folyt vala. A t. pénzügyminister ur visszament 1875-re. De ezen év nem tehető párhuzamba az arra következő évekkel: a nagy reformok a direet adók terén épen azon évben történtek, 1875-ben, csak annak az évnek második felében történt ez adóknak kivetése, a jövedelmi pótadó erre az évre nem is vettetett ki, csak 1876-tól fogva számíttatik, azon jövedelmi pótadó pedig egymaga 9 millió és 300 ezer forint. Kétségtelenül igaza van a pénzügyminister urnak, 1875-ben az egyes adók befolyt összege tett 71 milliót, 1876-ban 10 egész millióval többet, 81 millió és nyolczszázezret, 1877-ben ismét új emelkedés 6 millió és kétszázezerrel. Ebben igaza van. De ha ebből és azon körülményből, hogy minden következő évben az összes befolyt összeg milliókkal nagyobb volt az 1876-ikinál: azt következteti, hogy egyenes adóink fejlődésképesek és nem vesztegelnek, végzetes és hibás csalódásba eaik. Tévedése pedig kettőn alapszik. Az egyik, mert figyelmen kivül hagyja azt a tényt, hogy 1877-től kezdve egész 1881-ig, a meddig zárszámadásaink terjednek: czáfolatlanul áll elő az a tény — és ezt múlt beszédembe.! kimutattam számokkal — hogy a rész vénytársulatok adóját és a tőkekamatadót kivéve, melyek nem is főadónemek, egyetlen egy egyenes adónem sem emelkedett, a legtöbb csökkent. Hogy egyes adónemnél — mint a szállítási adó — mutatkozó emelkedés, épen amaz adónem időközben történt 50%. felemelésének felel meg; hogy a végösszegek emelkedése, még' 81-ben is csak az időközben behozott adónemeknek, tehát új czímen szedett adóknak tulajdonítható. A másik az, a mit kellően nem méltat, hogy ama nagymérvű emelkedés, a mit 1875-ről 1876-ra és erről viszont 1877-re tapasztalunk s a mely valóban igen nagy és rögtöni: három körülményből pontosan kimagyarázható és a melyek egyenesen kizárják aat a következtetést, hogy itt az adónemeknek belső ereje fejlődött volna. Az egyik körülmény az, hogy az egyenes adók reformja 1875 késő tavaszán következett be és azok hatásukat 1876-ban kifejtették, bár még nem teljesen, ez magyarázza meg és csakis ez, a tiz milliót meghaladó emelkedést. A másik az, hogy 1876-ban meghozatott az adóbehajtási törvény és hatályba lépett és igy az 1877-iki újólagos emelkedésében az egyenes adók összbevételeinek a szigorú és pontos behajtás eredményét és azt a körülményt látjuk, hogy eme második évben már az új adók és adóemelések teljes hatályukat kifejtik. Ehhez jő ama harmadik körülmény, hogy az adóbehajtási törvény működése folytán mindjárt a reá következő első évben, 1877-ben a hátralékok óriási mérvbea folynak be. Bejő e czímén egyszerre 4 millió és nyolczszáz ezer forint, oly összeg, melyhez hasonló azóta csak megközelítőleg sem éretett el. Ez a magyarázata az 1875—-1877-iki emelkedéseknek. A pénzügyminister ur, semmi kétség, ezt nagyon jól tudja, de hát akkor hogy lehet ezeket annak bizonyságául felhozni, hogy mily nagymérvű a fejlési képesség egyenes adóink különböző nemeinél. És midőn a házat erre a kérdésre nézve fel kell világosítani, kérdem, szabad-e, helyes-e, akarom mondani — mert nem azért volt mondva, hogy a házat tévútra vezesse — ezen előzményekből ily következtetést vonni? Említettem, hogy az 1875-iki új adók teljes hatályukat csak 1877-ben nyilvánították. Ismételve föl volt már e házban felhozva, hogy ez a behozatal első évében soha sem történik. Ha az új adó az egész évre van is kivetve, az nem hatol be az összes viszonyokba, jövedelmezősége teljesen nem mutatkozik. A második, néha harmadik évre kell várni, mig ezen új adónak teljes jövedelmezősége előáll. Már most álljunk meg itt egy perezre és azt kérdem: helyes-e, hogy a pénzügyminister ur, midőn azt kellene feltüntetni, hogy az 1875-ben megalkotott, már 1876-ban jövedelmezni kezdő, csak 1877-ben valóban nyilatkozó direet adó, minő fejlődési képességgel bir, csak azért, hogy a számokban emelkedést tüntethessen elő, az 1875-iki eredményt is ide teszi? ezen tünemény kellő felvilágosítása nélkül. Ha a pénzügyminister ur ezt arra hozta