Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143. ersxágeg Mié* deezember 1. 1SS2. ggj gyűlési iratok kötetének a 283. lapján ez foglaltatik (olvassa): „De másfelől el kell ismerni azt, hogy sem a nemzetgazdaság helyzete, sem a usgy mertekben fokozott egyenes adók a bevételeknek újabb egyenes adókkal vagy a régieknek emelésével való fokozását ez idő szerint meg nem engedi." (Egy hang a jolioldalon: Ez idő szerint!) Íme látom, bogy hol keresik önök a kibúvót, itt van az „ez idő szerint" majd rátérek erre is. (Derültség balfelől. Folytatja -az olvasást.) „Sőt általában a nemzetgazdasági erőknél- minden nagyobb csapásoktól —tehát pláne „ csapásoktól"— menteknek kell lenniök és további fejlődésben részesülniük, hogy a bevételek további fokozását várhassuk." Es ekkor a pénzügyi bizottság megbízása következtében—jól emlékszem a pénzügyi bizottság vitájára — egy határozati javaslatot nyújtott be, mely így hangzik: ,.A bizottság kívánatosnak tartja, miszerint az államháztartási hiány kisebbítése czéljából, a fogyasztási adók teljesebb kihasználására figyelem fordittessék; miért is szükségesnek véli azt, bogy a kormány minélelőbb foglalkozzék azon kérdéssel: lehet-e és mi módon eszközölni azt, hogy a fogyasztási adók, esetleg az adózási rendszer módosítása útján jövedelmezőbbekké tétessenek." Nem akarom a t ház figyelmét további idézetekkel fárasztani, mert további idézettel kimutathatnám azt, hogy az egész költségvetési vitának 1880-ban alapgondolata,— mely még az 1881-ki költségvetési vitában kevésbé ugyan, de ismétlődik, abban állott, hogy az egyenes adók tovább nem fejleszthetők, hanem hogy a közgazdasági erők megizmosodásának érdekében ezeket kímélni kell és az igazi tér, a hol a jövedelmek szaporítását keresni kell a fogyasztási adók tere. Ez az, a mi akkor nem „alig'-gal, hanem a leghatározottabb alakban ki volt mondva. (TJgy van! lal/elől.) A mi az „ez idő szerint*-et illeti, erre nézve méltóztassanak megvizsgálni az illető urak, hogy azon okok, a melyekkel akkor indokoltatik, hogy a direct adók nem fejlődésképesek s hogy új adókat behozni, vagy a meglevőket emelni nem lehet, olyanok-e, melyek csak 1880-ra szólottak, vagy ma is fenuállaDak. Ha a t. képviselő urak közül feláll valaki és egész becsületesen, világosan kimutaija, hogy akkor olyan okok szolgáltak alapul, melyek csak 1880-ra szorítkoztak s ma nem léteznek, akkor elfogadom, hogy lehet ma a direct adókat emelni, ellenmondás következetlenség nélkül, de azt állítom és később rá visszatérek, hogy ma is fennállanak ugyanazon okok, a melyek 1880-ra irányadók voltak, sőt a tapasztalások azóta még inkább megerősítették amaz okoskodás alapját. KÉPYH. NAPLÓ. 1881—-84. VII. KÖTET, És ha nem akarunk azzal, hogy ma ilyen, holnap amolyan pénzügyi politikai irányt ajánlunk, játszani: akkor számadással tartozunk magunknak és az országnak arról, hogy az, a mivel ä nemzetnek megédesítettük a fogyasztási adók behozatalát, azzal a biztosítással, hogy különben egyenes adók emeléséhez kellett volna nyúlnunk, ettől a biztatástól miért állunk el, hogy a mondott pénzügyi politika elvétől ä pénzügyminister ur ajánlatára miért térünk most el. (Helyeslés lalfelől.) Ez az t. ház, a mit az apróságokat mellőzve, t. barátomnak az előadó urnak mondani akartam. És most a t. ház engedelmével visszatérek azon alapokokra, melyekből én a t. pénzügyminister ur előterjesztését és pénzügyi politikáját el nem fogadom. Az én állításom kettőben összpontosult. Az egyik arra volt építve, hogy a pénzűgyminister ur téves föltételekből indul ki a rendes kezelésben levő hiányra nézve, mert nem vesz tekintetbe olyan tényezőket, melyekből a hiány táplálkozik és másodszor, mert tévesen maradandóknak feltételez bizonyos kedvező tényezőket, melyek ingatag természetűek és a melyek nélkül a hiány eltüntetésére vonatkozó terve végrehajthatatlan. A t. pénztigyminister ur nem ölelte fel egész szélességében ezen kérdést és lényegére ellenvetéseink nagy részének nem felel: de bár előnytelen az ügy felvilágosítására, előnytelen rám nézve is: de a vita gyakorlati volta végett nem fejtegetem újra a kérdést egész teljességében, hanem maradok azon két pontnál, a melyre a vitát elfogadta. A pénztigyminister ur egész érvelése abban összpontosult, hogy téves az én állításom, hogy t. i. a direct adók a fejlődésben visszamennek, vagy stagnálnak s hogy ennélfogva az egyenes adók emelésétől nem várhatók azon eredmények, melyeket ő vár, téves annyiban is, a mennyiben ezeket az adóhátralékokkal kimutatni iparkodtam. Másik ellenvetése pedig arra vonatkozik, hogy azon tervezett pénzügyi politika, melyet o követ, a siker biztosítékaival, a mennyire emberileg ellátható, el van látva és mindazon tényezők, melyek emberileg számbavehetők, az igért eredménynél számba vannak véve. Ugy hiszem gondolatát egész tárgyilagosan ismételtem. A mi az elsőt illeti, sajnálattal látom a pénztigyminister úrtól, hogy ő olyan módhoz folyamodik a direct adók jövedelmezőségének megítélésénél, mely mód a kérdés elhomályosítására alkalmas, de egyátalában nem alkalmas arra, hogy a t. ház e kérdésben helyesen tájékozva legyen, (ügy van! balfelől.) Ez egy kissé, gondolom, parlamentaris határok között súlyos 46