Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143. orszégos filés deczember 1. 1882. 359 külső eljárás ugyanazonosságában, hanem az elvi következetességben látom és ha én az elvi követ­kezetesség szempontjából akarnám egyiknek vagy másiknak álláspontját bonczolni, akkor azt tar­tom, hogy Horatius egy szép ódájával én is igy fejezhetném be felszólalásomat : „Ást ego risero." Szilágyi Dezső I (Halljuk ! Halljuk!) T. ház ! Mielőtt igénybe venném azon jogot, hogy érde­mére azoknak az ellenvetéseknek, melyeket a pénzügyminister ur és az előadó ur ellenemben felhoztak, feleljek, egy félreértést és egy téves képzetet óhajtok eltávolítani e vitából, melyet — meg kell mondanom — a felszólalók közül csak a pénzügyminister ur beszédében találtam. Á pénzügyminister ur t. i. azt mondotta, bogy nem érti azon álláspontot, melynél fogva a költség­vetés általánosságban megtagadtatik. Vájjon szük­ség volt-e erre, „vájjon— azt mondja — indokolt-e a köllségvetés megtagadása az országtói", ezt igazoljam én azon párt előtt, melyhez tartozom és választóim előtt. Mindenekelőtt engedje meg a t. pénzügy­minister ur, egész illemmel kijelentenem, hogy a mit ő fő ellenvetésnek képzelt, hogy t. i. a költségvetés az országtói megtagadtatik, annak sem politikai, sem áílamjogi, semmi értelme nincs és a minek értelme nincs, arra én, t. ministerur, felelni nem tudok és igazolni azért magiamat nem fogom. (Helyeslés a baloldalon.) Hanem ha a pénz­ügyminister ur akár államjogilag, akár politi­kailag valami értelmet tud ennek adni, akkor ezen magyarázat alapján alkalmilag felelek: addig engedelmet kérek, minthogy értelmét fel­fogni nem birom, addig arra nem is felelhetek. (Helyeslés balfelöl.) Mindenki, a ki a képviseleti kormányrend­szer alapelveit ismeri, tudja, hogy a költség­vetés megtagadása sohasem azt jelenti, hogy azon kötelezettségek, melyek az országot ter­he ik, azon kötelezettségek teljesítése szándékol­tatik n egtagadtatni. hanem jelenti egyszerűen azt, hogy vagy a kormányzás eszközei tagad­tatnak meg egy fennálló kormánytól, vagy abban a költségvetésben megtestesített politikától való elválás, azzal egyet nem értés fejeztetik ki. Már hogy vájjon tetszik-e ez a minister urnak, vagy nem, hogy mi az ő pénzügyi politikájával egyet nem értünk és azt ily módon fejezzük ki, más kérdés. (Helyeslés balfelöl.) Megengedem, hogy más alakban is kifejezhetjük, de a módra nézve, hogy mi mikép tegyük ezt, bocsánatot kérek, mi ma­gunk fogunk dönteni. De óva kérem a t. házat és a t. ház minden tagját, tartózkodjék azon föl­fogástól, mintha a költségvetés megtagadása csak azon értelemmel is bírhatna, hogy az állam bár­mely kötelezettségét nem akarnók teljesíteni és egyéb értelemmel birna, mint az európaszerte mindig birt, t. i. hogy kifejezi a kormány iránti bizalmatlanságot és kijeienti félre nem érthető alakban az egyet nem értést a követett pénz­ügyi politikával, mely az előterjesztés integráns részét képezi. És ha semmi más, akkor a pénz­ügyminister ur felfogása és azon felfogás, mely itt-ott a túloldalon hallatszik — ez alkalommal, ugy emlékszem nem mondatott — már az is okot adhatna — ha mi azt kívülről akarnók venni — az ily eljárásra. Mert nem hallottuk-e ismételve évek hosszú során át azon érvelést, hogy az ellenzéken megszavazták az egyes ki­Edásokat, most kötelesek elfogadni a fedezetet, melyet a kormány ajánl, vagy positiv javaslatot tenni a fedezet módjára nézve. Ily okoskodás, mely a múlt alkalommal is a pénzügyminister ur beszédében halványan bár, de feltalálható: ez azután a képviseleti kormányrendszernek és a parlamentarismusnak tökéletes félreértése. Soha és semmi körülmények közt abból, hogy egyes bármily nagy és lényeges kiadásokat nem ellen­zünk, egyebet nem lehet következtetni, mint hogy azon kiadások megtételét nem kárhoztatjuk, de bennünket arra kötelezni, hogy a pénzügyminister ur fedezeti politikáját elfogadjuk, akár arra, hogy magunk, míg ellenzéken vagyunk, egy önálló fede­zeti politikát ajánljunk : ez — a mint már ismé­telve kifejtetett — a szerepek megcserélése és összezavarása. (Ugy van! balfelöl.) Igenis, két esetben megengedem — ez az én véleményem — lehet tőlünk is és a ház minden tagjától követelni bizonyos határozott rendszabály­nak előadását. Az egyik eset az, midőn valamely jelentékeny nagy kiadás ajánltatik elfogadás végett, a melyre az előirányzatban nincs fedezet. Akkor meg lehet kívánni, hogy a ki a nagy és jelentékeny kiadást ajánlja, annak fedezeti mód­jára nézve is véleményt adjon. Van egj~ másik eset is s ez az, midőn valamely eddig iétezett s törvényesen fennálló fedezeti módot valaki el­töröltetni indítványoz, de oly fedezeti módot, a melynek jövedelmére az államháztartás állapota szerint szüksége van, ekkor is meg lehet kívánni, hogy annak pótlására véleményt mondjon, ille­tőleg indítványt tegyen. Ezen határon túl semmi körülmények közt sem lehetünk mi ellenzékiek arra kötelezve, hogy akár új fedezeti módot javaslatba hozzunk, akár — ha azt nem teszszük — a pénzügyminister ur fedezeti módját elfogad­juk. (Ugy van! balfelöl.) Ezt t. ház, előre kellett bocsátanom, hogy azután azokkal, a mik erre következnek, annál tárgyilagosabban foglalkozhassam. Ugy a t. pénzügyminister ur, mint az elő­adó ur megtámadták indítványozó beszédemnek azon alaptételét, bogy ha mi az idei mérleget nézzük, a mint azt a pénzügyminister ur elő­terjesztette és összehasonlítjuk azt az elmúlt év

Next

/
Oldalképek
Tartalom