Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143. orszégos filés deczember 1. 1882. 359 külső eljárás ugyanazonosságában, hanem az elvi következetességben látom és ha én az elvi következetesség szempontjából akarnám egyiknek vagy másiknak álláspontját bonczolni, akkor azt tartom, hogy Horatius egy szép ódájával én is igy fejezhetném be felszólalásomat : „Ást ego risero." Szilágyi Dezső I (Halljuk ! Halljuk!) T. ház ! Mielőtt igénybe venném azon jogot, hogy érdemére azoknak az ellenvetéseknek, melyeket a pénzügyminister ur és az előadó ur ellenemben felhoztak, feleljek, egy félreértést és egy téves képzetet óhajtok eltávolítani e vitából, melyet — meg kell mondanom — a felszólalók közül csak a pénzügyminister ur beszédében találtam. Á pénzügyminister ur t. i. azt mondotta, bogy nem érti azon álláspontot, melynél fogva a költségvetés általánosságban megtagadtatik. Vájjon szükség volt-e erre, „vájjon— azt mondja — indokolt-e a köllségvetés megtagadása az országtói", ezt igazoljam én azon párt előtt, melyhez tartozom és választóim előtt. Mindenekelőtt engedje meg a t. pénzügyminister ur, egész illemmel kijelentenem, hogy a mit ő fő ellenvetésnek képzelt, hogy t. i. a költségvetés az országtói megtagadtatik, annak sem politikai, sem áílamjogi, semmi értelme nincs és a minek értelme nincs, arra én, t. ministerur, felelni nem tudok és igazolni azért magiamat nem fogom. (Helyeslés a baloldalon.) Hanem ha a pénzügyminister ur akár államjogilag, akár politikailag valami értelmet tud ennek adni, akkor ezen magyarázat alapján alkalmilag felelek: addig engedelmet kérek, minthogy értelmét felfogni nem birom, addig arra nem is felelhetek. (Helyeslés balfelöl.) Mindenki, a ki a képviseleti kormányrendszer alapelveit ismeri, tudja, hogy a költségvetés megtagadása sohasem azt jelenti, hogy azon kötelezettségek, melyek az országot terhe ik, azon kötelezettségek teljesítése szándékoltatik n egtagadtatni. hanem jelenti egyszerűen azt, hogy vagy a kormányzás eszközei tagadtatnak meg egy fennálló kormánytól, vagy abban a költségvetésben megtestesített politikától való elválás, azzal egyet nem értés fejeztetik ki. Már hogy vájjon tetszik-e ez a minister urnak, vagy nem, hogy mi az ő pénzügyi politikájával egyet nem értünk és azt ily módon fejezzük ki, más kérdés. (Helyeslés balfelöl.) Megengedem, hogy más alakban is kifejezhetjük, de a módra nézve, hogy mi mikép tegyük ezt, bocsánatot kérek, mi magunk fogunk dönteni. De óva kérem a t. házat és a t. ház minden tagját, tartózkodjék azon fölfogástól, mintha a költségvetés megtagadása csak azon értelemmel is bírhatna, hogy az állam bármely kötelezettségét nem akarnók teljesíteni és egyéb értelemmel birna, mint az európaszerte mindig birt, t. i. hogy kifejezi a kormány iránti bizalmatlanságot és kijeienti félre nem érthető alakban az egyet nem értést a követett pénzügyi politikával, mely az előterjesztés integráns részét képezi. És ha semmi más, akkor a pénzügyminister ur felfogása és azon felfogás, mely itt-ott a túloldalon hallatszik — ez alkalommal, ugy emlékszem nem mondatott — már az is okot adhatna — ha mi azt kívülről akarnók venni — az ily eljárásra. Mert nem hallottuk-e ismételve évek hosszú során át azon érvelést, hogy az ellenzéken megszavazták az egyes kiEdásokat, most kötelesek elfogadni a fedezetet, melyet a kormány ajánl, vagy positiv javaslatot tenni a fedezet módjára nézve. Ily okoskodás, mely a múlt alkalommal is a pénzügyminister ur beszédében halványan bár, de feltalálható: ez azután a képviseleti kormányrendszernek és a parlamentarismusnak tökéletes félreértése. Soha és semmi körülmények közt abból, hogy egyes bármily nagy és lényeges kiadásokat nem ellenzünk, egyebet nem lehet következtetni, mint hogy azon kiadások megtételét nem kárhoztatjuk, de bennünket arra kötelezni, hogy a pénzügyminister ur fedezeti politikáját elfogadjuk, akár arra, hogy magunk, míg ellenzéken vagyunk, egy önálló fedezeti politikát ajánljunk : ez — a mint már ismételve kifejtetett — a szerepek megcserélése és összezavarása. (Ugy van! balfelöl.) Igenis, két esetben megengedem — ez az én véleményem — lehet tőlünk is és a ház minden tagjától követelni bizonyos határozott rendszabálynak előadását. Az egyik eset az, midőn valamely jelentékeny nagy kiadás ajánltatik elfogadás végett, a melyre az előirányzatban nincs fedezet. Akkor meg lehet kívánni, hogy a ki a nagy és jelentékeny kiadást ajánlja, annak fedezeti módjára nézve is véleményt adjon. Van egj~ másik eset is s ez az, midőn valamely eddig iétezett s törvényesen fennálló fedezeti módot valaki eltöröltetni indítványoz, de oly fedezeti módot, a melynek jövedelmére az államháztartás állapota szerint szüksége van, ekkor is meg lehet kívánni, hogy annak pótlására véleményt mondjon, illetőleg indítványt tegyen. Ezen határon túl semmi körülmények közt sem lehetünk mi ellenzékiek arra kötelezve, hogy akár új fedezeti módot javaslatba hozzunk, akár — ha azt nem teszszük — a pénzügyminister ur fedezeti módját elfogadjuk. (Ugy van! balfelöl.) Ezt t. ház, előre kellett bocsátanom, hogy azután azokkal, a mik erre következnek, annál tárgyilagosabban foglalkozhassam. Ugy a t. pénzügyminister ur, mint az előadó ur megtámadták indítványozó beszédemnek azon alaptételét, bogy ha mi az idei mérleget nézzük, a mint azt a pénzügyminister ur előterjesztette és összehasonlítjuk azt az elmúlt év