Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-142
142. országos ülés november 29. 1882 ogg Madarász József: Meglesz! (Derültség jóbbfelöl.) Gr. Szapáry Gyula pónzügyminister: Most méltóztassék megengedni t. ház, hogy Szilágyi Dezső képviselő ur tegnapi beszédjére térjék át. (Halljuk!) A képviselő ur összehasonlítást tesz az 1882. és 83-iki mérlegek közt és kiszámítja, hogy a hiány kevesbedett. Először is azt mondja, hogy van több jövedelem a vámjövedelemből 4.600,000 írt, egyéb jj jövedelmi többlet 4.500,000 forint, tehát az 9.100,000 forintot tesz.. Vau ezenkívül Boszniára 8 millió kevesebb kiadás, tehát 17 millióval kellett volna a méríegnekjavultii, javult pedig tényleg csak 8.900,000-el, tehát 8.100,000 a mérleg rovására, hátrányára van hatással. Kénytelen vagyok legelőször is a t. képviselő urnak egy számítási hibáját rectifikálni, mely abban áll, hogy ha összehasonlítását arra nézve termé meg, hojry a boszniai kiadásokra összesen mennyit költöttünk 1882-ben és mennyit költöttünk 1883-ban, akkor teljes joggal mondhatná, hogy 8 millió különbözet van a két év közt. De ha arra nézve teszi a számítást, hogy mennyire terhelte saját államháztartásit ikat, 1882-ben és mennyire fogja terhelni 1883-ban a boszniai kiadás, minthogy bizonyosan tudja, hogy az occtipátió költségei 1882-ben részben a közös activákból fedeztettek; tudni fogja, hogy ekülönbség nern 8 milliót, hanem 3 milliót tesz. Ez a 3 millió különbözet pedig indokolva van az államadósságok szaporulatával, a belügy ministerium több szükségletével és néhány száz ezer forint szükséglettel, mely a többi tárezák közt oszlik meg. Itt van egy csekély 5 milliónyi számítási különbözet, a melynek kipuhatolására semmi szükség sem volt azon számvevőségi apparátusra, melyet a t. képviselő ur olyan gúnyosan felemlített, hogy a pénzügyminister rendelkezésére áll, hanem ezen számítást ő maga is igen könnyen megteheti. (Tetszés jóbbfelöl.) Már most minden tisztelet mellett, melylyel a t. képviselő ur éles logikája iránt viseltetem, azon következtetést, melyet ezen összehasonlításból kivont, meg uem érthetem. Azt mondja a képviselő ur: igenis a mérleg javult, de csak az által, hogy a beruházás és az átmeneti kiadás kevesebb, a boszniai kiad is kevesebb, a vámjövedelem nagyobb és egyéb jövedelmek is emelkedtek. De hiszen ez igen természetes, mert a mérleg javítását épen ezen tényezőkkel lehet csak elérni. Ezt hibáztatni, kicsiny leni: méltóztassék megengedni, ezen logikát nem értem. Ha az volt a czél, a mint volt is, hogy a mérleg megjavittassék, hát a czél minden esetre eléretett, mert a KÉPvii. NAPLÓ. 1881 — 84. VII. KÖTET. mérleg 8,900.000 frttal kedvezőbb, mint a múlt évben volt. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur bírálva az előterjesztést, azt mondja, hogy az előirányzat nincs positiv alapokra fektetve, mert az előirányzatba az 1882. évi jobb termés folytán eddig elért nagyobb jövedelmek vétettek fel. Bátor vagyok t. ház, a pénzügyi bizottság tárgyalásaira hivatkozni, a melyekben a t. képviselő ur is részt vett s igy tudomásával van annak, hogy az előirányzat némely tételnél igenis figyelemmel volt az 1882-iki eredményre, de a legtöbb tétel a tényleges positiv eredményre, t. i. az 1881-iki zárszámadásra van alapítva, ugy a kormány, mint a pénzügyi bizottság előterjesztésében. Hosszasan foglalkozik a t. képviselő ur az egyenes adókkal és az azok után való adóhátralékkal. Az egyenes adók 1875-bea 71 milliót, 1876-ban 81,800,000-et r 1877-ben 87,100,000 forintot, 1878-ban 84,600.000 frtot, 1879 és 1880-ról mint ínséges évekről hallgat, 1881-ben ismét 87.400,000 frtot jövedelmeztek. Az nem vonható kétségbe, hogy hat rósz évben — 1876-ban kezdődtek az ínséges évek, az ország legnagyobb részét árvizek borították — ezen hat, határozottan rósz évben az adók nem folyhattak ugy be, mint normális években. Hogy az ily rósz években nagyobb mérvben szaporodtak az adóhátralékok, mint ha ilyen rósz évek nem lettek volna, az kétségtelen. Az ez iránti intézkedések a t. háznak előleges tudomásával történtek. De ez nem is lehetett másként, mert hivatkozom a pénzügyi bizottság tárgyalásaira, nem vétetett soha az előirányzat alapjául az évi adóelőírás, hanem csak a múlt évi eredmény, ha pedig egy év előirányzatában kevesebbet veszünk fel, mint az azon évre eső adó, akkor ennek következménye az, hogy az adóhátralék is szaporodik. Az adóhátralékok szaporodására vagy apasztására nemcsak azon tényező van befolyással, hogy mennyi fizettetett be, hanem az is, hogy mennyi Íratott le. Ezért' az adóhátralékoknak sokkal nagyobb mértékben kellett volna szaporodni, ha egyidejűleg a rósz évek viszontagságai, árvizek és egyéb calamitások folytán nagymérvű r adóleirásokat nem kellett volna engedélyezni. És ha ezen hat rósz év végeredménye mégis az, hogy míg 1876-ban az adóhátralék 44 millió volt, az 1881-ben a zárszámadások eredménye szerint 43.600,000 frt; ezt kedvezőtlen eredménynek feltüntetni nem lehet. De ne álljunk meg 188I-nél, hanem engedtessék meg nékem, hogy az 1882-diki eredményekre is hivatkozzam. 1882-ben. a mint ezt a három negyeiévi kezelési kimutatások tanúsítják: az egyenes adók czímén 61 millió folyt be. A múlt év utolsó negyedében az egyenes adókból bevétetett 30 millió. Feltéve tehát, hogy 42
