Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-142
328 142 országot ülés »»vember 29. 1882. jesztéseit. Igaz, a pénzügyminister megelégszik ezzel és minden parlamentáris kormánynak meg kell elégednie azzal, ha a többség helyesléssel fogadja előtérj sztéseit. Én olyan kormányt, a mely minden irányt ki akarna elégíteni, nem képzelek és ha volna ilyen, az olyan se meleg, se hideg kormány volna, a milyennek én tagja nem akarnék lenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én meg vagyok arról győződve, hogy ha a t. képviselő ur a kormánypadra jutna, nem igen törekednék azon, bogy engem megnyugtasson, hanem hogy vele elvtársai megelégedjenek. (Derültség a jobboldalon.) Engedje meg tehát nekem is a t. képviselő ur, hogy megelégedjem azzal, ha a többséget megnyugtathatom. (Helyeslés jóbbfelől.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy az egész irány, a melyet a kormány a pénzügyi téren követ, abból áll, hogy fedezze kiadásait a befolyó adókból és ha az nem elég, újabb adókból és ha ez sem elég, fedezze jószágok eladásából és ha még ez sem elég, csináljon államadósságot, kössön kölcsönt; és ezt nevezi a kormány pénzügyi programmnak. Mindamellett, hogy a t. képviselő ur nevetségessé akarja tenni ezt az irányt, én azt mégis positiv iránynak tartom, a mely abból áll, hogy igyekezzünk saját erőnkből fedezni és ha azokat a nemzeti erő túlságos megfeszítése nélkül fedezni nem lehetne — ne igyekezzünk a hiányt csupán államadósságok utján, hanem saját értékeink értékesítése által szereszük meg a fedezetet és csak a mit ezentúl nem bírnánk megszerezni, azt igyekezzünk idegen pénzből, kölcsön által fedezni. Bármily kicsinylőleg szól is a képviselő ur ezen eljárásról, én abban mégis positiv irányt látok. (Helyeslés jóbbfelől.) A t. képviselő ur kiterjeszkedik azokra az adójavaslatokra is, a melyeket a költségvetés beterjesztése alkalmával részint benyújtottam, részint azoknak benyújtását előre jeleztem. Ezen törvényjavaslatok nincsenek még azon stádiumban, hogy az illető szakbizottság által ide már benyujtathattak volna véleményes jelentés kíséretében, én tehát azokra ezúttal bővebben kiterjeszkedni nem fogok, csak egyre kívánok észrevételt tenni. Az egyik törvényjavaslatról, mely a tisztán napszámmal foglalkozó egyének adómentességét tartalmazza, azt mondja a t. képviselő ur, hogy annak semmi értéke nincs, hogy ezt ugyan könnyű volt előterjeszteni. Hát t, képviselő ur, ha én követném a t. képviselő*urnak és elvtársainak magánúton is adott tanácsait és visszavonnám a törvényjavaslatot, azt hiszem, hogy sem a képviselő úrhoz, sem elvtársaihoz nem intéznének köszönő feliratot az érdekeltek. (Helyeslés a jobboldalon.) De én nem tekintem olyan semmi jelentőséggel bírónak ezt a javaslatot, Én különösen az állami administrátióra, (Felkiáltások a szélső balon: Erre nézve igenis!) de másrészről az érdekelt felekre nézve is nagy jelentőségűnek tartom. Azt méltóztattak mondani, hogy ez sociálisticus irányú eljárás s csodálkoznak, hogy a kormány ily álláspontra lépett. Bátor vagyok kijelenteni, hogy ez nem új intézkedés, sőt épen az ellenkező új. Mert 1868 előtt ilynemű intézkedés nem állott fenn és a szomszéd államban sem áll fenn ez az adó. Nem lehet ezt tehát újból inaugurált intézkedésnek mondani. De fontosnak tartom ezen intézkedést, mint említem, az érdekletteken kiviií az administrátióra is, az államra nézve is, mert nyilván tartani ezerekre menő tételeket akkor, midőn az egyes adókötelezettek egy helyről másra vándorolnak, azért, hogy a jövedelem végre még se folyjon be: ez oly nagy teher, mely az administratiónak sok bajt okoz. De terhes ez az egyesekre is, ha nem képesek is megfizetni az adót, mert az az eljárás, hogy az ily vándorló egyéneken, ha nem is az adótartozást, de legalább a végrehajtási díjakat megveszik és a zaklatás oly nagymérvű, hogy erről kicsinylőleg szólni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most Krisztinkovich képviselő ur előadására, a ki tegnapi felszólalásában azt mondotta, hogy miért beszélünk oly nagy garral a conversióról, mikor abból az államnak nincs haszna, de sőt kára vau. A képviselő ur hivatkozott a kétszerkettő négyre és hivatkozott a kis tükörre. Csakhogy az a baj a kérdésben t. képviselő ur, hogy a kis tükör azon kiadásában, melyet legalább én valamikor láttam, sem aranyágióról, sem conversióról nincs szó. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy 400 millió után 6%-kal 24 milliót fizessünk, a pénzügyi bizottság jelentése szerint most 28 millió van felvéve; ebből tehát kitűnik, hogy kárunk van benne. Igen, csakhogy a képviselő ur elfeledte, hogy a 24 millió arany, a 28 millió pedig bankjegy és ha számítjuk az äranyágiót, mindjárt ki fog tűnni, a különbözet. (Ugy van ! a jobboldalon.) De t. ház, a képviselő ur ugy állította fel a kérdést, hogy 2X2=4 és a 4+2=6 alapján haszon nem háramolhatik az államra. Engedelmet kérek az államszámvevőszék ennek ellenkezőjét állítja; mert az 1881-iki zárszámadásról szóló jelentés 120. lapján kimutatja, hogy az 1881. évi conversióból az államkincstárra 700,000 frtnyi haszon háramlik. Nem tulom, melyik tekintélynek van igaza? (Derültség jobbról.) De minthogy a képviselő ur tagja a zárszámadási bizottságiiak, lesz módja az áílamszámvevőszék tévedését helyreigazítani. (Tetszés jóbbfelől.)
