Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

se 125. országos ülés október 11, 1S82. jében portyázó Őrséget állítottak fel, mint p. o., hogy egy kisebb községet említsek fel, Somorján, ott semmiféle kihágás nem volt. Tény, hogy a rendes hatóságok teljesen elégségeseknek bizonyultak a zavarokat lecsillapítani s a megyét a további ismétlődésektől megóvni. Mindazáltal a t. ministerelnök ur, mint belügyminister, jónak látta nem csak egy, hanem két rendkívüli kormánybiztost kiküldeni, egyiket a város, másikat a megye területére, sőt mi több, a statáriumot tényleg elrendelte. Bátor vagyok a ministerelnök ur tegnapi rectificatiójára megjegyezni, hogy a statárium mint rendelet, lejött az alispánhoz és miután az alispán remonstrált és a főispán a minister úrral conferált, lett annak kihirdetése a főispánra bizva. A tudtommal egyetlen, rögtönítélő bíróságokat szabályozó rendelet kelt november 5-én 1868-ban. Ennek 1-ső §-a azt mondja: „A statárium, mint eltérő kivétel, csak akkor és csak ott engedtetik meg, hol gyakori rablások, rablógyilkosságok, gyújtogatások tapasztaltatnak, vagy különösen a gonosztevők vakmerősége más utón meg nem fékeztethetik. Hogy ennek Pozsonyban helye nem volt, azt hiszem, referádámból is látható. Annak ellenére, hogy a ministerelnök ur tegnap ismételve hangsúlyozta, hogy Pozsonyban csak zavargások fordultak elő, a ministerelnök ur mégis két kormánybiztost küldött oda és statáriumot rendelt el. Ennélfogva azt a kérdést vagyok bátor hozzá intézni: miféle és kinek informátiója folytán tartotta szükségesnek ezen végső rendszabályhoz nyúlni? Miután rögtönbiróságról, tehát kivételes állapotról van szó, megjegyzem, hogy a lázongások elfojtására nem a statárium a kellő practicus eszköz. A rögtönbiróságok a bűnrészest ép ugy büntetik, mint magát a gyilkost, a rablót s a rablógyilkost. Ha tehát valaki rabló társaságában ment az egyik községből a másikba: akasztófa alá állíttatik. Megeshetik az is, hogy valaki felbérelve, nem mondom, kik által, egy fejszével betör egy boltot ;ugyanazon utezában tartózkodott valaki, kinek bűne nem állott egyébből, mint abból, hogy Istóczy képviselőtársunkat éltette. Ezen békés polgár a statáriális rendelet szavai szerint szintén az akasztófa alá való. En nem hiszem, hogy a ministerelnök ur, a ki ép ugy akarj a a szigort, mint én, ezen békés polgárt is a rögtönítélő bíróság elé akarja állítani. A statáriumot minden községben és kellő módon kell kihirdetni, a mi oly nagy kiterjedésű megyében mint Pozsony, több napot, sőt hetet vehet igénybe. A törvény erre 14 napot rendel. Már pedig az ily lázongás, a nép haragjának pillanatnyi fellobbanása hasonlít a tűzvészhez. Kívánatos és szükséges, hogy a gyújtogatok kellőképen lakoljanak, de ennél sokkal fontosabb és sürgősebb, hogy a tűz eloltassék, mert az, ha elharapózik, a vagyont és az életet is veszélyezteti. Az ily pillanatnyi lázongás ellen a legbiztosabb és a legelső szer az önkénytes polgárőrség, a mi az alkotmányos polgárokhoz a legméltóbb; a második a hatóságnak gyors, erélyes és szigorú közbenjárása, a harmadik a katonai karhatalom, mely a végletekig szigorú lehet, mert hatalmában áll szükség esetében lőfegyvert használni. Épen ugy, a mint a tűzvészt nem gátolja meg a statárium, a lázongások lecsillapítására nem a rögtönítélő bíróság a gyakorlati eszköz. Az általam idézett rendelet 1., 2. és 3. szakasza minden kételyt kizáró módon azt mondja, hogy a rögtön bíróságot csak akkor lehet alkalmazni, illetőleg, hogy azt a ministerium csak akkor engedélyezheti, ha a törvényhatóság maga kéri. Minthogy ezt sokkal jobban hangsúlyozta Mocsáry Lajos képviselő ur, röviden constatálom azt, hogy a rögtönbiróságot először a megye nem kérte, másodszor, hogy a megye nem is lett megkérdezve az iránt, hogy szükségesnek tartja-e azt vagy sem! Bocsánatot kérek, de én ebben azon megyei autonómiának igen súlyos megsértését látom, azon autonómiának, melyet évszázadokon át megőriztünk, a melynek, igaz, most csak hagyományait bírjuk, a melyet azonban talán mégis jó lesz a sárba nem dobni, míg helyébe jobbat nem tudunk tenni. Es ezt annál inkább hangsúlyozom, mert Pozsonymegye és városa eddig még nem volt a rablók, a gyújtogatok és rablógyilkosok hazája, hisz még a szegénylegényeket is csak az operettekből és népszínművekből ismeri; (Derültség) mert Pozsonyt béke- és rendszerető és szorgalmas nép lakja. Engedjék ezt annál inkább hangsúlyoznom, mert a t. kormány talán nem fogja tagadni, hogy jelesen Pozsonymegye egyike az ország legjobban administrált megyéinek. T. ház! En nagyon sokat foglalkoztam életemben a parlamentarismus hiányaival, nagyon sokat bírálgattam annak üres formalismusát, nem mintha én teljes öntudatával nem bírnék annak, mily nehéz azon szerep, egy parlament élén és tegyük hozzá, a magyar parlament élén állni. A t. ministerelnök ur tegnap azt mondta, hogy a ház ítélhet felette, pálczát törhet felette, más foglalhatja el helyét, ä ki aztán máskép fog intézkedni. En, t. ház, daczára hogy mindig ellenzéki ember voltam, nem tartozom azok közé, a kik igyekeztek támadásaikat a t. minister ur személye ellen intézni, ellenkezőleg, ugy mint akkor volt bátorságom, megvallom, most is azok közé tartozom, kik személyes tiszteletemnek irányában minden alkalommal kifejezést adtam: de vétenék azon tisztelet ellen, ha feltételezném, hogy 8 maga, a t. ministerelnök ur nem tudja, hogy ezen zavar-