Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-125
125. országos ülés október 11. 1882, 27 gás okai mélyebben és pedig nagyon is mélyen rejlenek és keresendők; hogy röviden mondjam, a népnek elkeseredésében, egy oly elkeseredésben, melyet talán nagyon természetesnek fogunk találni, ha visszaemlékezünk arra, hogy a mi gyéren lakott országunkban sok ezrekre megy azok száma, kik kénytelenek hazájukat elhagyni és a tengeren túl új hazát és mindennapi kenyeret keservesen keresni. Ezen elkeseredésnek okai gyökereznek és rejlenek társadalmi és közgazdasági bajainkbán, névszerint oly törvényes intézményeinkben, melyeket magamnak is volt alkalmam több izben felhozni; példaképen megemlítem az úgynevezett hypothekális intézményeinket, az ipartörvény hiányait és azon állapotokat, melyekben a földbirtok sínylik, melyet egy nem-nemzeti, idegen országból importált theoria kedveért mesterségesen egyenlővé tettünk Qgj rongy papirossal, melynek a börzén mindenféle szédelgés által előidézett árfolyamot csinálnak. Ezek oly állapotok, melyek veszélyeztetik a fóldmívelő ország legdrágább kincsét és szükségképen elkeseredést szülnek a fekvőbirtok művelőiben. Ezen földbirtok állapota ellenkezik a nemzet történelmével, géniusával, épugy, mint az egyenlőség és szabadság elvével. A t. niinisterelnök ur, meglehet, készen tartja azon vádat, hogy ezen mozgalmak nem fajultak volna el annyira, ha nem lettek volna izgatók; meglehet, hogy én reám fogja sütni az izgató bélyegét, meglehet, azon vádat fogja ellenem emelni: — de engedjék, hogy én, meggondolva és egészen nyugodtan kijelentsem, hogy én a törvény tudomány terén azon irányban, melyben e kérdést illetőleg eddig küzdöttem, jövőben is fogok küzdeni. Engedjék ez alkalommal röviden arra utalnom, hogy legelső felszólalásom a parlamentben öt évvel ezelőtt az volt, hogy az iparkérdés megoldását sürgettem; engedjék becses emlékezetüket felhívnom arra, hogy valahányszor felszólaltam, a választási törvények hiányait, parlamentarismusunk meddőségét hangsúlyozni bátor voltam; engedjék meg, hogy az önök becses emlékezetébe hozzam, jelesen pedig az igen t. miuisterelnök ur emlékezetébe, hogy én bátor voltam itt épen most egy esztendeje agrár-programmot fejtegetni s talán az igen t. nrinisterelnök ur, bár annyi teendővel túlterhelt emlékezetében megmaradt, hogy engem azon nem érdemlett kitüntetésben részesített, hogy programmomat pár ismertető szóval kisérte. Hangsúlyozták ezen reformokat olyanok, kiknek hangja több sikerre számíthatna és a kiknek személye több tekintélynek örvend: ésmindennekdaczára ezen kérdésekben egy tapodtat sem haladtunk; s engedjék meg, hogy egész őszintén megmondjam, miért nem haladtunk? Azért, mert a zsidók nem engedték, (Mozgás jobbfélöl. Igazi TJgy van! a szélső baloldalon) mert ők igen jól tudják, hogy ezen reformok bármennyire égetők, szükségesek és elodázhatlanok, korlátot szabnak az ő hatalmuknak. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) Nem haladunk tehát egy tapodtat sem, mert a zsidó sajtó taktikája, vagy jobban mondva pressiója, vagy még helyesebben kifejezve terrorismusa le tudta békózni a közvéleményt, az országgyűlés működését és talán a t. kormányét is. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon. Nyugtalanság jobbfelöl.) Az igen t. miuisterelnök ur szokott nyíltságával azt mondotta, hogy ő nem tehet róla, de más esetben is hasonlóképen cselekednék, mint a hogy jelenleg cselekedett. Én meg vagyok győződve, hogy a miuisterelnök ur nem fogja megzavarni azon ő irányában való egyéni mély tiszteletemet és nem fogja tagadni, hogy szuronyok használata és a statárium csak az utolsó és pedig igen sajnos remedium. En tehát bátor vagyok azon tiszteletteljes kérdést intézni: vájjon szándékszik-e az uzsoratörvényen kivül oly javaslatokat is az országgyűlés elé terjeszteni, melyek a jelen elégedetlenségnek fő indító okait megszüntetni vagy legalább enyhíteni fogják? Bátor vagyok tiszteletteljesen kérdeni: nem szándékozik-e oly törvényjavaslatokat nyújtani be a háznak, melyek némi biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy ily zavarok nem fognak ismétlődni, és hogy ha az ország egyik más részében zavargók tűnnének fel, ezeket rendes törvényes eszközökkel rendes mederbe vissza lehet terelni a nélkül, hogy a rendes állapotokat felfüggesztő eszközökhez, milyen a statárium, lennénk kénytelenek nyúlni ? Bátor vagyok t. ház, interpellátiómat a ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez következőkben felolvasni: (Olvassa.) „Interpellátió at. miuisterelnök s belügyminister úrhoz: Tekintve, hogy az 1868. év november hó 5-én kelt rögtönbiróságot szabályozó rendelet, statáriumot az 1-ső czikkben csak azon esetben enged, ha a rendes hatóságok nem képesek a gyakoribb rablások, rablógyilkolások és gyujtogatásokat megakadályozni; — tekintve, hogy ugyanazon rendelet l.§-a, valamint 2. és 3. czikke félremagyarázhatlan szavai szerint statáriumnak csak akkor van helye, ha az illető törvényhatóság a rögtönbiráskodás engedélyezéseért folyamodik; — tekintve, hogy Pozsonymegye területén előfordult sajnálatraméltó zavargások megfékezése és a rendnek rögtöni helyreállítására a rendes hatóságok tökéletesen steljes mértékben elegendőknek nyilvánultak; — tekintve, hogy Pozsonymegye a rögtönbirőságot nem kérvényezte ; 4*
