Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

125. országos ülés október II. 1882. 25 ö a statáriumot elrendelendőnek, illetőleg a mint mondta, függőben tartandónak; másodszor, miután az igen t. ministerelnök ur ma előadván a jelen ülésszak munkaprogrammját, azt mondta, hogy ezen munkaprogrammban van több javaslat, a melyekre jelenleg ki nem térj eszkedhetik, amelyeket ma meg nem nevezett, bátor vagyok azt a kérdést intézni, vájjon van-e ezen törvényjavaslatok között olyan, avagy vájjon szándékozik-e a törvényhozás elé oly javaslatokat terjeszteni, a melyek ama sajnos és büntetendő mozgalmak és kihágások indító okait alkalmasak lennének megszüntetni, (Derültség jobbfelöl) és a melyek biztonságot nyújtanak az esetre, ha netalán ily zavargások más vidéken, vagy egyátalában a jövőben előfordulnának, hogy azok megfékeztethessenek a nélkül, hogy az utolsó és mindenesetre sajnos remediumhoz, a statáriumhoz kelljen nyúlni. Engedje meg a t. ház, hogy ezen interpellátiómat röviden indokoljam. Engedje meg, félreértések kikerülése végett minden előtt hangsúlyoznom, hogy igénytelen magam is a legnagyobb szigort vélem alkalmazandónak minden rendbontás ellen, nem tekintve, mily indokból származott az, nem tekintve, hogy ki és mi ellen irányul. (Helyeslés.) Engedje meg a t. ház, hogy mély köszönettel vegyem tudomásul a ministerelnök urnak tegnapi nyilatkozatát, mely szerint hivatalosan eonstatálni méltóztatott, hogy a pozsonyi zavargásokról szállongó, a világba kikürtölt hirek csaknem mind túlzottak. Engedje meg a t. ház, hogy e túlzott s lehet mondani kezdettől végig elferdített híreket igazi mértékükre leszállítsam. (Halljuk'.) A legnagyobb zavargás Pozsony megyének egy kisfalujában, Cseklészen történt — mellesleg megjegyzem, hogy oly falu ez, mely évek óta uzsorás kézben volt, eladósodott, elszegényedve, depraválva. Ott a vagyon biztonléte ellen vétkes kihágások történtek. A kár felvétetett, de arra nézve, hogy minő skála szerint vallották be a szenvedett kárt, engedje meg a t. ház, hogy csak futólag említsek egy-két pontot. Egyik károsult bejelentett tiz ezüst kanalat 70 frt értékben; egy másik egy pecsétgyűrűt 65 frt értékben jelentett be és tán nem egészen alaptalan a feltevés, hogy ezen gyűrű nem azon becses pecsétgyűrűk kategóriájába tartozik, melyekről a magyar örökösödési törvény azt határozza, hogy azt az első szülött fiú örökölje, (Derültség a szélső baloldalon) t. i. mert ő a családi czímernek és családi ereklye megőrzője. Mind a tüntetők, mind a zavargások és tüntetések száma, valamint a tüntetés kiterjedésére nézve legnagyobb mérvű volt Pozsony városában. Miután a ministerelnök ur tegnap a várost és a megyét ezives volt összefüggésben jelezni, engedje meg a t. ház, hogy a Pozsony városi zavargásokról egy pár szót szóljak. (Halljuk!) Pozsonyban nem volt volna szükség, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. VII. KÖTET. katonaság és pedig oly nagy számban, vétessék igénybe, a mint történt, ha elfogadtatik vala azon indítvány, melyet én voltam bátor tenni mindjárt a zavargások elején, hogy t. i. önkénytes polgárőrség alakíttassák; azaz a pozsonyi nép előtt ismeretes és annak bizalmát élvező férfiak oda állottunk volna a tüntésekre kitűzött helyekre. És a kik Pozsony városa viszonyait és az ottani körülményeket és működésemet ismerik (Derültség jobbfelöl) igen jól tudják, hogy ha mi szervezkedünk vala— s ez egy óra alatt megtörténhetett volna—őrködtünk volna a felett, hogy a tüntetések ne hágják át azon korlátokat, melyek között alkotmányos országokban a tüntetések még a ministerek ellen is megengedvék és így tán a zsidók ellen is. (Derültség.) Ezen indítvány nem fogadtatott el, mert némely általam igen tisztelt egyének irtóztak azon gondolattól, hogy az általam különben igen nagyra becsült zsidó polgártársak ellen még békés tüntetések fognának lenni; ők a szervezetlen, több piaczon szétszórt tömeg közé mentek és átalában minden tüntetést akadályozni akartak. Ennek nem volt sikere, hanem inkább olajat öntött a tűzre. Engedje meg a t. ház, hogy azon város becsülete nevében, melynek lakója vagyok, constatáljam, hogy mindazon egyének, kiknél idegen jószágok találtattak, nem vettek részt a tüntetésben. A zavarokat, a betöréseket nem a tulajdon elsajátítása okozta, hanem az elkeseredés, a boszú. Ük a csekély értékű tárgj^akat kihányták az utczára, később aztán a csőcselék, többnyire asszonyok és gyermekek, ezen tárgyak egy részét elhordták. Tekintve, hogy a világ összes hírlapirodalma Pozsony várost és Pozsony megyét, mint valódi rabló, tolvaj és gyilkosbandát állította oda, constatálnom kell, hogy testi sértés az egész sajnos zavargás alatt csak egy történt és az is könnyű testisértés volt, Cseklészen, egy zsidó boltosasszony fején, de négy nap múlva már ez is meggyógyult. 0 ezen sebet a zavarban kapta s a kihágás elkövetőjét megnevezni nem képes. Pozsonyban, hol a tüntetés — sajnos — igen nagy mérveket öltött, egyetlen zsidó polgártársnak még csak a hajaszála sem görbült meg. Ellenben kaptak ütlegeket, poffokat s bántalmaztattak tettleg igen számos keresztények s kevés híja lett, hogy az u. n. zsidóhecz-ből nem lett keresztényhecez, zsidó polgártársaink többen a katonaság, a szuronyok s a statárium védelme alatt azzal fenyegették a keresztényeket, hogy most már ők fognak a tüntetők közé lőni. Az egész megyében a 305 község közül 288 községben a legkisebb nyoma sem volt zavarnak vagy tüntetésnek, csak 17 községben fordultak elő zavarok. (Felkiáltások jobbfelöl: Csak? Kár!) A katonaság beavatkozása ha helyén is volt Pozsonyban és több helyen, inkább csak elővigyázati rendszabály, sőt fölösleges volt. Mert a hol ide4