Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-140

290 14 0. országos ülés novfmber 27. 1882. mint csak imént is dicsekedett vele, —denunciált engem antisemita irodalmi működésem miatt és pedig akkor egyenesen az államügyésznek. Elnök: Arra kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék régi dolgokról szólani és csak a mai megtámadásokra szorítkozni; mert ez különben igen messzire vezetne. [Helyeslés.) Istóczy Gyözö: Polónyi képviselő ur ma is felhozta ezeket. Mindezen dolgokat korántsem recriminatióból hozom fel; hanem ezekkel a dolgokkal is csak igazolni akartam azt, mennyire jogosultak reá vonatkozó tegnapelőtti megjegyzéseim, a melyekkel én őt csak azon „fausse position"-ból akartam kiszabadítani, a mely „fausse position"-t a képiviselő ur azzal csinálta magának, hogy deciarát, sőt enragirt philosemita létére boszúálló bajnokaként akart szerepelni az ország előtt az elkobzott antisemita nyomtatványoknak, (Mozgás szélső baloldalon.) Polonyi Géza: Bocsánatot kérek t. ház, de nem hagyhatom szó nélkül az előttem szólt képviselő urnak megjegyzéseit. {Halljuk! a szélső baloldalon,) Ha a t. képviselő ur szíves volt tudomásul venni azt, hogy én annak idején közöltem e röpiratot az igazságügyminister úrral, ugy legyen szíves tudomásul venni azt is, hogy ezen röpirat egyenesen azon kérelemmel küldetett hozzám, hogy én azt az igazságügyminister urnak átadjam. És kijelentem, hogy jövőre is ezt fogom tenni, ha oly tények jutnak tudomásomra, melyek a társadalom és állam lételét veszélyeztetik. (Zaj és felkiáltások jőbbfelöl: Ezt tudomásul vesszük !) A denuutiáns szót tehát, melyet a képviselő ur, remélem, ezek után maga is helytelenül alkalmazottnak fog tekinteni, visszautasítom. Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak egyeseket beszédjükben megtámadni, hanem tárgyilagosan a dologhoz szólani. (Helyeslés) A zárszó illeti még Hodossy Imre képviselő urat. Hodossy Imre : T. ház! Rajta leszek, hogy minél rövidebben mondjam el azokat, a miket még elmondani szükségesnek tartok. (Halljuk!) Minden előtt arra kell kérnem a t. házat, mint már tegnap is kértem, ne méltóztassék a kérdésnek tiszta voltát nem ide tartozó kérdések bevonása által elhomályosítani. {Helyeslés.) A mai tárgyalás ismét azt mutatta, hogy fenforog a törekvés e tárgyat ugy állítani oda, mintha csakis azok, a kik a minister ur eljárását helyeslik, volnának azok, kik az egyes hitfelekezetek elleni felbujtást vagy izgatást rosszalják, vagy üldözendőnek tartják és mintha azok, a kik ezen eljárást rosszalják, ama mozgalmakkal rokonszenveznének és az izgatást védelmök alá vennék. Az ilyen eljárás már nagyon sokszor ismétlődött a történelemben és ismétlődik ma is. Beccariától kezdve a legújabb időkig mindig voltak olyanok, kik a- bűnt üldözendőnek mondották, de akképen, hogy a mellett az ártatlanok semmit sem, vagy lehető keveset szenvedjenek és a közszabadság megóvassék. Ezzel szemben pedig mindig ott voltak azok, kik az állították, hogyime azok a tolvajokat, a gazembereket védelmezik, a kik azt mondották, hogy a bűnöst meg kell büntetni, de ugy, hogy az által a közszabadság és az ártatlanok ne szenvedjenek. E nézet mindig téves volt, mert az illetők nem azt mondották, hogy a bűnöst egyátalában nem szabad üldözni, hanem azt, hogy nem szabad ugy üldözni, hogy általa az ártatlanok és a közszabadság sérelmet szenvedjen. {Helyeslés.) Analóg a helyzet most is. Senki sem mondja, hogyha azon röpiratokban bűnös cselekmény, izgatás foglaltatik, ez meg ne büntettessék, nem védi azokat senki, legkevésbbé én, mert már megjegyeztem, hogy tartalmukat nem is ismerem. Most csak arról van szó, hogy azon elkövetett cselekmény üldözése az 1848-iki XVIII. törvényczikk szerint és annak értelmében büntettessék és a mellett ez ne vétessék ürügyül arra, hogy maga a sajtószabadság is veszélyeztessék. A sajtószabadság védelmezése sohsem volt akkor szükséges, ha csak ártatlan, irreleváns, mindenki előtt közönyös nyomtatványokjelentekmeg. Ekkor soha sem jutott eszébe senkinek, még a legnagyobb reactió korszakában sem, hogy a sajtó ilyen termékeit védelmezze. A sajtószabadság akkor szokott leginkább védelmeztetni, midőn izgalom támad és valamely iránynak oly működése származik a sajtó útján, mely visszahatást idéz elő, mely a közbátorságot veszélyezteti. Ekkor kell odahatni, hogy üldöztessék a bűn, de ugy, hogy a közszabadság megóvassék. Csak arra mutatok reá, hogy Angliában is a sajtószabadság csak akkor erősödött meg leginkább és lehet mondani, akkor állapíttatott meg, mikor Wilkes csúnya pamphletét kellett üldözni, mikor annak üldözésében túl akart menni a kormányzat és akkor, valamivel később, mikorajaeobinusok és a rémuralom eszméi akartak terjesztetni Angliában. Ezen idők voltak azok, mikor a hatalom ezen irányban akart haladni, de a *közszellem felriadt és kivívta, hogy oly módon kell a bűnt üldözni, hogy a közszabadság ne veszélyeztessék. {Élénk tetszés balfelől.) Mi egyebet nem kivánunk. Azt mondjuk, hogy a minister ur nem a törvény szerint, nem a törvény által neki adott elegendő eszközök felhasználásával, hanem a törvény ellenére járt el, midőn azt mondta, hogy a bűn üldözése végett foglaltatta le az iratokat. {Helyeslés balfelől.) A t. előadó ur ma is azt hozta fel, hogy