Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-140
140- orsiágos ülés november 27. 1882. 289 lett volna szükség, hogy kerületet kapjak és nem gyanussította volna jellememet, hanem igen nagy hazafinak deciaráit volna. (Élénk tetszés jóbbfélől.) Ha tehát az én igen csekély tehetségeim — ennyi hiúságot méltóztassanak megengedni — feltételezik azt a különben felemelő kegyes ismeretséget és barátságot, mi szükség, hogy a kormánypárton levő képviselő csakis ily indokok és eszközök utján •és ily czélból kapjon kerületet: azt valóban nem értem. (Helyeslés jobhfelöl.) Mert azt hiszem, hogy ha a képviselő úrról azt mondanák, hogy csak azért kapott kerületet és csak azért választatott meg képviselőnek, hogy egyfelől a népet izgassa és másfelől mint ügyvéd, jelentőségét emelje, az gyanúsítás volna és én azt nem teszem. De akkor megkövetelem, hogy ugyanazon indokból és alapon engem se gyanúsítson (Élénk helyeslés jóbbfélől.) És végül t. ház, gyanúsított a t. képviselő ur két vállalatnál való igazgató-tanácsossággal. Igaz, becsületes munkával, folytonos iparkodással és szorgalommal kiérdemeltem némely üzlet emberek bizalmát, de oly körökből, melyekre a kormánynak nemcsak befolyása, de még összeköttetése sincs. (Ugy van! jobbfelöl.) Hát szégyen és gyantázás a kormán)- részéről az, ha független vállalatoknál, melvek az állammal semmiféle összeköttetésben nincsenek, csekély ismereteimet, becsülettel iparkodom értékesíteni és függetlenségemet ez által is emelni és erősíteni? (Zajos hosszas helyeslés jóbbfélől.) Hát csak az lehet becsületes ember, a ki koldus és a ki gyanúsít? (Élénk tetssés jóbbfélől.) Azt hiszem, hogy ez oly út, a melyen csak akkor állítatunk meg, ha egymást kölcsönösen sárba tapodtuk. (Élénk tetszés jóbbfélől.) Es hogy az a sokat emlegetett, nem tudom miféle államtitkári jelöltség mekkora jövedeleminél jár: azt valóban nem tudom, hanem annyit mondhatok, hogy ezt a jelöltséget, ha oly nagy haszonnal jár, szivesen átruházom a képviselő úrra. (Hosszantartó zajos derültség, helyeslés, éljenzés és taps jóbbfélől.) Polónyi Géza; T. ház! Nekem szavaim magyarázatára csak néhány rövid észrevételem van. (Halljuk]) En egy szóval sem állítottam azt, hogy a t. képviselő ur érdemetlenül, megvesztegetésként részesül e dolgokban. Sajátságos, hogy ezt ő mégis ily értelemben vette magára. Én ezt nemcsak igy nem értettem, sőt ellenkezőleg kijelentem, hogy a t. képviselő urnak a kormánypárttal és a kormánypárti „Nemzet*-tel szemben rendkívüli nagy érdemei vannak. (Derültség'halfélöl.) A másik dolog, a mit kötelességemnek tartok kijelenteni, az, hogy én nem tudom, mit véthetett a t. képviselő urnak azon épen a belügyministeriumnak hatósága alatt álló rendőrség, hogy talán tiszteletlen dolognak tartja, hogy azt védelmeztem. (Derültség balfelöl.) Egyébiránt j egyezze meg a t. KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. VII. KÖTET. képviselő ur, hogy én, mióta képviselő vagyok, az esküdtszék előtt a rendőrséget nem védelmeztem. Talán a fiskálisnak is rossz néven veszi a képviselő ur, hogy keres és azt is ő akarná keresni? Ez már mégsem járja. (Élénk helyeslés balfelől.) A rágalmazás vádját ezek alapján visszautasítom. IstÓCZy GyÖZÖ: T. ház! Személyes kérdésben szót kérek. (Halljuk !) Miután, a mit szinte jó lesz ha a házon kívül is megtudnak — nem akadt 9 képviselő, a ki határozati javaslaslatomat aláírni merte volna, s igy zárszóhoz nincs jogom, ennélfogva Polónyi képviselő urnak az antisimiti smusra vonateozó több megjegyzésére majd más alkalommal fogok reflektálni. Most csak néhány személyes megjegyzést. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem lehet! Jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Elnök: A képviselő ur egyenesen megmondta, hogy személyes megjegyzést kivan csak tenni. Ehhez joga van. (Halljuk l) IstÓCZy GyÖZÖ: A mi a „12 röpirat s-ot illeti, meglehet Polónyi t. képviselő ur tán azért nem szereti azokat, mert azokban már ő is kritika alá lett véve. Hogy mennyire jogosultak s indokoltak voltak Polónyi képviselő ur fellépésére vonatkozó • lag tegnapelőtti beszédemben tett észrevételeim, arra nézve ő maga szolgáltatja szinte tegnapelőtti beszédében a legcsattanósabb bizonyítékot. Azt mondta ugyanis egyebek között a képviselő ur, hogy a kérdéses antisemita röpirat „véletlenül neki is beküldetett és ő — ismerve a törvényes utat — az igazságügyminister ur figyelmét hívta fel s tudomása van — t. i. a képviselő urnak — róla, hogy az a közvádlóhoz el is küldetett". Polónyi képviselő ur e beismerésének igazságát pedig a tegnapi ülésben maga a t. igazságügyminister ur is constatálta. Hát kérdem egész tisztelettel, nem denuntiatio-e ez ? És Polónyi képviselő ur ezen lépése után, most mint ugyancsak az általa feljelentett s el is kobzott antisimita röpirat ügyének védő ügyvéde gerálja magát. De Polónyi képviselő ur nemcsak a kérdéses antisimita röpiratot denuntiálta a kormány általi üldöztetésre, hanem szives volt engem is denuntiálni beszédének e passusával: (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) „Eshaez mégis bekövetkezett — t. n a lázongás és forrongás — alap okai egészen másutt rejlenek : ott, azon propagandában, melyet a t. belügyinmister ur saját pártja kebelében hosszú ideig melengetett. De megtorlási intézkedésekről nem gondoskodott," De Polónyi képviselő urnak ezen ellenem intézett denunciatiója nem is az első. Már az 1881. deczember 3-ki képviselőházi ^ülésben is — 37
