Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-139

139. orsaágos ülés november 26. 1882. gyg akkor ez mindenesetre rosszalandó és a törvény által sújtandó cselekmény. De a kérdés nem az, hogy vájjon foglaltatik-e bennök ily tartalom vagy sem, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) hanem, hogy vájjon alkalmaztatott-e a törvény, mely az ily gonoszságok megbüntetésére a sajtótörvényben meg van szabva, de a sajtószabadság garantiáinak sértetlen megtartása mellett. (Helyeslés a bal- és a szélső balon.) A sajtószabadságnak egész biztosítéka, mely a mi 1848 : XVIII. törvényezikkímkben beníoglaltatik, vájjon miből áll az? Nem áll egyébből, mint abból, hogy nem az administratió önkényétől függ, hogy valamely sajtótermék a közönségtől elvoaassék, hanem az egyenese i az esküdtszék verdictjétől van függővé téve. És, hogy ez biztosíttassák, kimondja a törvény, hogy az eljárást e részben nem közigazgatási hatóságoknak szabad megindítani, hanem a sajtóbirósági vizsgáló bírónak, a kinek a joga azonban e részben csak odáig terjed, hogy megteheti az előzetes intézkedéseket, rögtön lefoglalhatja s sajtótermékeket, azután pedig az esküdtszék elé tartozik vinni az ügyet s az esküdtszék verdictjétől függ azután, hogy ezen nyomtatványok zár alatt maradjanak-e, megsemmisittessenek-e, ha veszélyesek, vagy pedig szabadon a közönség közé bocsáttassanak. Ha ettől eltérőleg ezen eljárás fog inauguráltatni, melyet itt most a t. miuister ur követett, akkor t. uraim, sajtószabadságról Magyarországon többé beszélni nem lehet. (Ugy van! a bal- és a szélső balon.) Mert ha a miuister eljárása szerint a közigazgatási közegek vannak hivatva minden nyomtatványt, melyekről ok azt hiszik, hogy azon felfogás alá esnek, melyről a t. minister ur szólt, t. i. hogy izgatnak egy bitfelekezet ellen, azonnal közigazgatási utón lefoglalni: akkor azután vége van minden további eljárásnak és akkor ők azt örökre is lezárva tarthatják és tisztán azon közigazgatási közeg megbirálásától függ, vájjon olyannak tartja-e azon nyomtatványt, vagy nem, mely a törvény rendelkezése alá esik. Hol vaunak azután mindazon garaotiák, melyeket az esküdtszékben bírunk, mindon annak megítélése, hogy birói eljárás alá tartozik-e valamely nyomtatvány vagy sem, a közigazgatási hatóságra bizatik, szóval midőn a birói eljárás helyébe az egyszerű közigazgatási eljárás lép, (Helyeslés a bal- és a szélső balon) midőn az esküdtszék verdiktje helyébe policiális önkény tétetik? Ezt helyeselni nem lehet. (Helyeslés balfelől.) A kormán}^ ugy fogja fel a dolgot, hogy először is itt valami l nagy veszély forgott fenn, egy igen izgató gonosz cselekmény fog laltátott ezen nyomtatványokban. Hiszen ha egy KÉPVH. NAPLÓ- 1881—84. VII. KÖTET. nyomtatványban nincsen semmi rossz, semmi veszélyes dolog, akkor egyáltalán sem sajtóbirói eljárás, sem semmiféle eljárás azzal szemben nem szükséges. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Hiszen a mi sajtótörvényünknek repressiv intézkedése épen az, hogy épen oly eseteket tartanak szem előtt, mikor dy gonosz szándékú és rósz iráuyzaiú veszélyes nyomtatványokról van szó. Olvassuk meg azon eseteket, azon büntetendő cselekményeket melyeket a törvényhozás szem előtt tartott, midőn e törvényt alkotta; mindjárt az első fejezet 3. §-a, mely a sajtóvétségekről szól, azt mondja : „Ki valamely bűn avagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tesz közzé sajtó utján." Hisz ez ugyanaz az eset, mely itt állíttatik. Én nem olvastam azokat a nyomtatványokat, de az mondatik, hogy azok bűn vagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tartalmaznak. Épen az ily esetekre intézkedett a törvényhozás, de még súlyosabbakra is: „Ki a magyar szent korona alá helyezett terület tökéletes álladalmi egységének, ki a sanctio pragmaticáaál fogva megállapított és az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges felbontására izgat; ki az alkotmány erőszakos megváltoztatására s a törvényes felsőség elleni cngedetleuségre lázít és bűnök elkövetésére hiv fel." Ezeket eonsiderálta a sajtótörvény, mikor meghozatott. Ezek ugyan időközben hatályon kivül helyeztettek, de egészen hasonirányú és szellemű intézkedésekkel pótoltattak. Már meg fogja engedni a t. kormány is és mindenki, a ki elfogulatlanul ítélni tud, hogy bármily gonosz felhívás tartalmaztassék is ebben a nyomtatványban, felülmúlja azt a hazánk területi épsége és existentiája ellen irányzott támadás. Ha ily kisebb vétség folytán rögtöni rendkívüli intézkedéseket látnak — szükségesnek, az egész sajtótörvény — lugy átszik, nem bir becscsel a* kormány előtt. (Uqy van! a baloldalon.) Pedig nagyon szomorú volna, ha a mi sajtótörvényünk csak annyi becscsel birna, hogy az addig, mig semmi incriminálható nyomtatvány meg nem jelenik, nagyon jó a papíron, de mihetyt valamely büntetendő cselekményt tartalmazó nyomtatvány megjelen, félre kell tenni és admiuistrativ és praeveutiv intézkedésekhez kell folyamodni, olyanokhoz, a melyek elleu a 40-es évek folyamán és előbb is oly sokat küzdöttek és a mely bajok orvoslása végett alkottatott épen ezen törvény az egész ország örömére, az egész ország lakosainak könoyebbülésére. (Helyeslés a baloldalon.) Ha azt moadjuk, hogy a mit a 40-es évek és a 48-iki törvényhozás, mint nagy vívmányt évtizedek utáni küzdelmek árán létrehozott, annak csak addig van becse, mig alkalmazása szóba