Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-139

274 139 országos ülés norember 26. 18S2. nem jön, akkor mi ezen törvényt nagyon kevésre beesüljük, akkor mi nem tudjuk felfogni annak hordeiTJét, nem tudjuk megérteni azokat, a kik örömmel és diadalképen üdvözölték ezen törvény meghozatalát. (Tetszés a baloldalon és a szélső baloldalon ) A mit az előadó ur arra nézve mondott, hogy ezen törvény felü!eie?en készült, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy ne technikai oldalát nézzük ezen törvénynek. Azt hiszem, hogy ezen törvény belbecse közszabadságunk biztosi tására vonatkozó horderejében sokkal magasabban áll, semhogy valaki annak technikai szerkezetét crítizálni merészelhetné. (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) Az előadó ur oly formán adta elő a dolgot, mintha ezen intézkedés azért lett volna szükséséges, mivel különben nem lett volna elegendő idő arra, hogy a veszély elhárittassék. Én ugy emlékszem, hogy valaki már reá mutatott erre, de nem tartom felesleges!.ek ismételni, hogy semmivel sem gyorsabb és lehetetlen, hogy gyorsabb legyen azon eljárás, melyet e tekintetben administrativ utón lehet elérni. (Helyeslés a baloldalon.) A kettő közt csak az a különbség, hogy ki adja ki a rendeletet, mert mindig ugyanazon közeg foganatosítja. A kérdés az, hogy a minister adja-e ki a rendeletet, hogy aztán a neki alárendelt közegek azt végreliajtják, vagy pedig a vizsgálóbíró adja-e ki, kinek ép ugy kötelesek az ország minden közigazgatási és rendőri hatóságai engedelmeskedni, mintha a minister maga adta volna ki a rendeletet. Ez világosan meg van mondva, mi szükség tehát akkor, midőn sajtószabadságunk van és a veszély elhárításáról sajtótörvényünk tüzetesen gondoskodik, mi szükség van elkerülni ezen utat, melyet a törvény előszab és a másik, a közigazgatási utat követni ? (Ugy van! balfélől.) Erre egyáltalában semmi ok nincs, hacsak nem annak fitogtatása, hogy az önkényt többre becsüljük és jobban szeretjük a törvényeknél. (Ugy van! balfelöl.) Világosan meg van mondva, hogy „A bünvizsgáló biró a vád feladása után a nyomtatványokat vagy metszvényeket, ha szükségesnek itéli, tüstént zár alá veheti, mely eljárásról rendes jegyzőkönyvet készít" stb.; és a ministeri rendelet, miután az nálunk törvényerővel bir, világosan utasítja és megparancsolja az összes közigazgatási hatóságoknak, hogy tüstént engedelmeskedve, azonnal hajtsák végre az illető vizsgálóbíró rendeletét. De a mindennapi tapasztalat is azt mutatja, hogy 12 óra alatt megtörténhetik az oly sajtótermékek lefoglalása, a melyeknek lefoglalását a vizsgálóbíró elrendeli. Tehát a tapasztalás és a törvény azt mutatják, hogy semmivel sem lehet gyorsabban intézkedni közigazgatási utón, minta hogy a törvény által coiisideráltatik, ugy hogy a minister ur ez eljárását absolute szükségesnek tartani nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl.) És ha azt találjuk, hogy szükség nem volt rá, akkor nem látunk egyebet, mint szükségtelen, meztelen törvényszegést és látjuk benne nehezen kiküzdött sajtószabadságunk veszélyeztetését. (Zajos helyeslés balfélől.) Azt hallottam, hogy parlamentáris kormányforma mellett ez nem oly nagy veszély, mert hisz utoljára is, ha a minister ily lépést tesz, mindig ott van a képviselőház, a melynek módjában van rosszalását kifejezni és érvénytelenek nyilvánítani az illető rendeletet. Ez tulajdoukép annyit jelent, hogy nem veszélyes dolog a sajtóügyeket elvonni az esküdtektől s az arra rendelt bíráktól, mert vau egy másik fórum, t. i. a kormányt ellenőrző parlament. Már kérem, ezt én magam részéről a legveszélyesebb felfogásnak tekintem; mert ez annyit jelent, hogy a mindenkori többség önkényétől függ, hogy mit akar a sajtó utjai megjelenni engedni és mit nem. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez minden más önkénynél rosszabb volna, mert az egyes minister mindenesetre kevésbbé félhet attól, hogy valamely szembeszökő törvénysértést és elnyomást eszközöljön, ha tudja, hogy egy nagy többségre támaszkodhatik s hogy azzal egyetértve, minden sajtóterméket, a mely neki nem conveniál, egyszerűen elnyomhat. (Tetszés a baloldalon.) Én tehát ennek következtében ezt az argumentatiót el nem íogadhatom és azt mondom, hogy nekünk nem csak a közigazgatási, de parlamenti önkény ellen is óvnunk kell a bírót és az esküdtszéket, másként a sajtó terén szabadság nincs. (Zajos helyeslés balfelöl.) ISÍein tudom, t. ház, szükséges-e ezen kérdés megbírál ásánál még azzal is foglalkoznunk, a mire az előadó ur rámutattatott, hogy hisz már vannak praecedensek, melyekben hasonló lépések tétettek. Egyrészt azt találtam, mikor ezen 1867-től fogva kibocsátott ministeri rendeletek felolvastattak, hogy bizony azokban még csak megközelítőleg sincs hasonló dolog mondva, hogy valamely közigazgatási hatóság magának szabadságot vehessen azok alapján praeventive lefoglalni a vizsgálóbíró mellőzésével valamely nyomtatványt, hanem csak azt olvastam, hogy azokban az van mondva, hogy a 4 5. §. értelmében a házalók felett a rendőri felügyeletet gyakorolják ; de másrészt még ha léteznék is ily praecedens, akkor sem engedném meg annak ismétlését, mert a praecedens nem ronthatja le a törvény erejét és ha valamely minister egyszer törvénytelenül járt el, ez nem jogosíthatja fel a