Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-139
270 139- országos ülJs tatványokat, akkor ott van-az 1848-iki törvény rendelete és azok szerint kellett volna eljárni. Hanem a t. belügyminister ur a helyett szépen pailainentirozik a királyi iigyészszel, önmaga kiadja Julius 1-én a törvényekbe ütköző rendeletet, a királyi ügyész hallgat két hónapon keresztül és akkor előáll a belügyminister ur és azt mondja, hogy ő mást nem tehetett, tette ezt a fenyegető veszély közepette és ítéljen felette a ház. Ám hiszen a t. ház ítélhet felette, a többség fel is mentheti, de megmarad naplóinkban ezen tények constatálásának nyoma és a ki ezt fogja olvasni, be fogja ismerni, hogy a t. belügyminister ur itt nem a törvények szerint járt el, hanem ezzel épen ellentétben, az ő rosszul felfogott hatalmi akaratára támaszkodva, arra, hogy bármit mondjon, bármit tegyen, azért az ő többsége megvan és őt azért elejteni aem fogják. Szomorú tünete ez egyrészbeu helyzetünknek, mert egy ministernek, kormánynak, legyen bármily többsége, legalább a parlamentarismusnak, legalább a kisebbségnek szempontjából is; szigorúan kellene ragaszkodni a törvényekhez, hogy ily tárgyalások, ily leleplezésekre mint ezek is, se tér, se alkalom ne nyíljék. És azt vagyok még bátor megjegyezni, t. ház, hogy midőn az 1848iki törvények a sajtótermékekről szóló, a t. előadó ur által idézett 43-ik szakasza azt mondja, hogy a könyárusok mindazon iratokat, melyek elmarasztaló ítélet által nem sújtattak, szabadon áradhatják, midőn ezen szakasz a sajtótermékekre a tulajdonjog szentségét kimondja, midőn a t. belügyminister ur ezen sajtóügyi törvény által előirt eljárástól eltér, hogy akkor mit követ el ? megsérti egye nesen a tulajdonjog szentségét, mert annak a könyvárusnak boltjában az a sajtótermék ép oly tulajdon, mint a boltosnak a czukor, vagy kávé és a ki azon boltosnak boltjához nyúl, a törvényes rend ellen bűnt követ el épen úgy, mint a ki a törvények ellenére a könyvárusnak boltjához nyúl s annak tulajdonát a törvény ellenére elkobozza. Ily helyzettel szemben t. ház, ezeket constatálva, én természetesen ezt a véleményt, a melyet az előadó ur elénk terjesztett, nem fogadhatom el; nem fogadhatom el azért, mert vigyáznunk kell épen a mai időben, midőn aj ogegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség mintegy társadalmi kérdésül vettetik fel, a törvény szigorú megtartásánál maradni, mert azon jogegyenlőség és törvény előtti egyenlőségnek egyik biztosítéka épen a törvény megtartásában áll. (Igás! TJgy van! a szélső baloldalon.) Ha a törvény az egyikre meg nem tartatik, a másikra pedig elnézetik, akkor meg van sértve a jogegyenlőség és én erre példát adni nem akarok és nem akarom követni a kormányt ezen ez I november 26. 1882. uton, mert ez az ut rósz eredményhez és rósz következményhez vezethet. Midőntörvényeinkuek aláírja sanctióját az uralkodó, hogy: „mi megtartjuk és mások által is megtartatjuk," ezen sanctiónak nagy jogi alapja van, az, hogy ezen sanctió tartja fenn a társadalmi életben a harmóniát és adja meg a nyugalmat a polgári életben és ad megnyugvást minden veszély s bajok közepette; és ha netalán a társadalmi rend itt-ott megzavartaik, az mind erkölcsi, miud anyagi erő arra, hogy a megzavart reud helyreáliittassék. De ha a kormány jár elől a törvények félretételével és a polgárok törvény által biztosított jogainak megzavarásában, akkor ne méltóztassék csudálkozni, ha a társadalomban £ jogegyenlőség felől zavart fogalmak támadnak, mert arra a rósz példát onnan veszik, honnan azt legkevésbé lehetne várni. (Igás! TJgy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát egy szerencsétlen kérdés annyira uralja a kedélyeket, méltóztassék elhinni, hogy az ily eljá'ás adja meg a zavarok alapját és azt merem mondani, hogy nagyon sok helyen a kormány ezen eljárása egyenesen szította a lappangó érzelmeket s izgatta a kedélyeket; (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) mert a polgárok látván, hogy a törvények miként tétetnek félre szükségtelenül, midőn a törvények rendes használatával ugyanazon ezélt lehetne elérni: lehetetlen, hogy a polgárok jogaiknak sérelmét ne lássák mindezekben és szerencsétlenségre oly térre viszik át a gyűlöletet, melyen én azt sajnálom, de a melyért a felelősség alól a kormány kibújik. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után t. ház, én a kérvényi bizottságnak véleményét el nem fogadhatom és csatlakozom azon rosszaló indítványhoz, melyet Polonyi t. barátom határozati javaslata foglal magában. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Győry Elek: T. ház! Nem akarok hoszszasan foglalkozui e kérdéssel, a mely előttünk fekszik ; de azt hiszem, hogy a ki érzi a sajtószabadság fontosságát, a ki tudja azt, mily nagy mérvben szükséges az az alkotmány biztosítására, az nem fogadhatja közönyösen azon hangokat, melyek a ministerelnök ur és a sokkal fiatalabb férfiú, t. i. az előadó ur részéről is hangoztattak. Igazán sajátságos az a hang, mikor azt mondták : Hát micsoda nagy dolog történt, hogy ti oly lármát csaptok! Hát hiszen csak arról van szó, hogy a sajtószabadság talán egyes esetben nem volt megtartva, azért csaptok oly lármát? hogy itt a salus reipublicae azt követelvén, hogy a betűt figyelembe ne vegyük és ne engedjük bekövetkezni a bajt a sajtó terméke által, előre rendőri úton intézkedtünk. Ezt hangoztatták t. ház. Hát ez a felfogás nem egyéb, mint a a kö; önséges polieiális állam mindenek felé való
