Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-139

139. országos ülés novfmber 26. 1882. 269 Azt hiszem, a t. ház a szabadságot megadja. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs s más előterjesztés sem levén, következik azon kérdés, mely fölteendő. Kérdem a t. liázat: méltóztatik-e a mai ülés napirendjére a hevesi kérvény tárgyalásának folytatását kitűzni, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) E szerint az ülés folytattatni fog és a kérvény tovább tárgyaltatik. A képviselőház szabályai szerint a háznak tíz tagja zárt ülést kérhet, a mikor kívánja. Nem tíz, hanem több aláírással adatott be hozzám az ez iránti kérés. Ennek következtében a t. háznak zárt üléssé keli alakulnia. Nem tudom, most kivánja a t. ház a zárt ülést tartani vagy az ülés végén? (Félkiáltások: Az ülés végén!) Tehát az ülés végén fog zárt ülés tartatni s most méltóztassék megkezdeni a tanácskozást a hevesi kérdés fölött. Mindenekelőtt az igazságügyminister ur kíván felvilágosítást adni a tegnapi ülésben előadottak alapján. Pauler Tivadar igazságügyminister: Méltóztassék a t ház megengedni, hogy egy, a tegnapi tárgyalás alatt történt állításra nézve röviden nyilatkozzam. (Halljuk!) Szolnok városának t. képviselője megemlítette, hogy nekem a tisza-eszlári esetre vonatkozó röpiratot átadta és felemlítette, hogy tudomása van róla, hogy én azt a királyi ügyészséghez hivatalos tárgyalás végett áttettem. A dolog igy áll. Én az általam kapott brochüret a királyi főügyészséghez, mint hözvádlóhoz hivatalos hatáskörében teendő intézkedések czéljából áttettem. Továbbá azonban a t. képviselő ur azt említette, hogy a királyi főügyész ennek következtében nem az igazságügvministeniek, hanem a belügyministernek tett volna jelentést. Szükségesnek tartom itt kijelenteni, hogy hozzám is megtette a jelentést az iránt, hogy a törvényes eljárást megindította. Ezt csak annak kiegészítéséül tartottam szükségesnek kijelenteni, a mit a t. képviselő ur mondott. (Helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: Kötelességemnek tartom én is ez ügyben a tényállást azok mellett, miket a t. belügyminister ur mondott, röviden elő terjeszteni. Június hava elején ez év folyamán megjelent Egerben egy vékony kis röpiratocska Szolesányi Gyula könyvkereskedő kiadásában. Ezen röpirat, mint most már eonstatáíva van, mind a bel- mind az igazságügyministernek tudomására jutott. Mint már ma eonstatáíva van, az igazságügyminister az államügyészt fel is hivta, hogy tegye meg a szükséges törvényes intézkedéseket és mi történt ezen az igazságügyminister által épen most eoustatált ügyészi eljárás folyamán. A belügyminister ur tegnap előadta, hogy mikor június közepe táján egy körrendeletet bocsátott ki a netalán mutatkozó izgatásokkal szemben, felhívta az államügyészt, hogy ezen ügyben vizsgálatot indítson meg azon röpiratok és nyomtatványokra nézve, melyek azon időben megjelentek. Az államügyész, a mint a belügyminister mondja, rövid utón jelentést tett, a melyben a belügyminister szavai szerint az foglaltatik, hogy az államügyész tudja és teljesíti is kötelességét, de figyelmezteti a belügyministert, hogy rendőri utón járjon el azon izgatás megszüntetése végett, a mely folyamatban van. Hogy mi történt ezek után, a belügyminister azt jegyzi meg, hogy ezek folytán Julius 1-én kiadott egy rendeletet és ez az, a melyben a sajtótörvény mellőzésével a rendőri hatóságot felhívja, hogy a kijelölt nyomtatványokat kobozza el és azokat további intézkedés végett terjessze fel. Ezek folytán történt az, hogy az 1848dki törvényekben biztosított sajtóeljárás ellenére, a belügyminister e rendelete alapján nemcsak hogy a könyvárusoktól kobozták el azok ak a 48-iki törvénynyel biztosított tulajdonát, hanem kutattak a portán és a magánházakban. Julius végén tartatott Heves megyében bizoítmányi ülés, a mely a törvény ily flagrans megsértésével szemben nem hallgathatott, de teljesítette hazafias kötelességéi; e's a törvénynek védelmére kelve, ezen esetet a felolvasott felirattal a t, háznak tudomására hozza orvoslás végett. Ez július végén történt és néhány napra rá, tehát augusztus elején végre az államügyész is észreveszi magát, hogy existál, hogy neki is vannak talán kötelességei. Megindította tehát a vizsgálatot augusztus hó 1-én, tehát két hónappal később a nyomtatvány megjelenése után és vizsgálat alá vette Szolesányi Gyula kiadó könyvárust. Ezúttal a nyomtatványok lefoglalását is elrendelte, azonban a kiadó azt jelentette, hogy azok a belügyministernél vannak, mert a belügyminister közegei 400 példányban elvitték. No már t. ház, ily tényállással szemben méltóztassék megítélni, hogy vájjon ezen egész eljárás folyama megegyezik-e törvényeinkkel? Azok az időközök, mintegy felkiáltó jelek állnak azon mentségekkel szemben, melyeket részint az előadó ur, részint a t. belügyminister ur védelmére felhozni jónak látott. A t. belügyminister ur, az imminens veszély jogára nem hivatkozhatik, mert azt kizárja az, hogy ő az imminens veszély jogával nem akkor élt, mikor ő igazolhatná magát legalább látszólag, hanem élt akkor, midőn már az immine ns veszély jogára sem tér, sem hely nincs. A t. belügyminister ur, ha azon nyomtatványok valóban oly fenyegető tartalmúak — én azok birá'iatába nem bocsátkozom, nem is bocsátkozhatom— haat. belügyminister ur oly veszélyesnek Ítélte ezen nyom-