Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

360 138. országos ülés november 25. 1882szólna-e bele a dologba még az ügyvédi kamara is?! (Derültség.) Ennyit a Polónyl Géza t. képviselő ur által benyújtott különvéleményre vonatkozólag. A t. előadó ur a t. ministerelnök ur, mint belügynnnister eljárásának törvényszerűségét leginkább az 1848: XVIII. törvényczikk 45-ik §-ával indokolja, a mely a nyomtatványokkal való házalást rendőri felügyelet alá helyezi. De hát a dolog voltaképen ugy áll, hogy a 2355. sz. belügyministeri rendelet folytán egyes tíübuzgó alantas közegek nem csupán házalóktól connscálták az indexre tett, sőt pláne arra nem is tett füzeteket, hanem még magánosoktól is; sőt több helyen, mint például Gyöngyösön is, (Egy hang a szélső balon: Ácson is!) ezt nem tudom : de Gyöngyösön megtörtént, hogy a rendőrség még a postahivatalt is megrohanta, hogy ott antisemita nyomtatványokat szimatolhasson ki és foglalhasson le. És nemcsak kolportőrök lettek az Index libroruni prohibitorum-ra tett füzetek árulása miatt letartóztatva, hanem privát emberek, lelkészek is lettek vizsgálat alá véve egyszerűen azért, mert a kérdéses sajtótermékekből egy vagy több példány birtokukban volt. Én meg vagyok győződve arról, hogy a t. ministerelnök urnak, mint beliigyministernek nem volt szándékában ennyire menni, mikor a 2355. sz. rendeletet kibocsátotta; de kétségtelen tény az, hogy ezen rendelettel egyes üilbuzgó alantas rendőri közegek még a magánosok zaklatására is, sőt a postajog megsértésére is rútul visszaéltek és a kérdéses rendelet betűszerinti értelmét véve, feljogosítva is érezhették magukat azzal ekkép visszaélni. De ugy látszik, nem is annyira a 48-ki sajtótörvényen alapuló kormányi jogok, mint inkább az vezérelte a ministerelnök urat, mint belügyministert a 2355. sz. rendelet kibocsátásában, hogy itt gyors intézkedés vált szükségessé; azt meg nem engedhette, hogy az ország nyugalmát ily lázító tartalmú nyomtatványokkal megzavarják. Tehát ismét a „salus reipublicae" érvével állunk szemközt. Hogy a zsidókérdésben mit követel tőlünk a ,salus respnblicae", azt nekem már elég alkalmam volt itt e házban kifejteni; sajnos mindeddig practicus eredmény nélkül. A salus reipublicae nem azt követeli tőlünk, hogy a népet a zsidókérdés lényege felől felvilágosítani czélzó csekély számú sajtótermékekre hajszát indítsunk, a mely antisemita sajtótermékek ellensúlyozására ott vannak a zsidó és zsidóbarát-lapok légióinak öreg ágyúi (Helyeslés a szélső halfelől) és az epébe és sárba mártott tollal irt zsidó pamfletek apró puskatüze. Bizony, bizony ebül állhatnak annak az ügynek az actiái, a | mely ügynek, ily colosális védelmi apparátus mellett, néhány kis füzetecske hatásának ellensúlyozására még a policziára is szüksége van, hogy a krach nála ki ne üssön. (Derültség.) Lehet, hogy egyik másik antisemita sajtótermék élesebb hangon van irva, semmint hogy sokaknak a zsidóság szünetnélküli dicsőítéséhez szokott füleit eleinte kissé ne sértené. De hát az orvos nem szokta-e a fekélyeket pokolkövei égetni, (Derültség) a mely sok esetben az egyedüli orvosszer a kór megszüntetésére? De menjünk tovább. A zsidó- és zsidóbarát-lapok a legújabb időben annyiszor a mennyiszer hangsúlyozni szokták azt, hogy a zsidóellenes zavargásokban csupán az ország nem magyar lakossága vett részt. No hát, ha ez áll, akkor miként magyarázható meg az, hogy a majdnem kizárólag magyar nyelven irt különféle antisemita nyomtatványok az azokat olvasó magyar lakosságnál nem okoztak semmi kárt ? Avagy tán a pozsony- és mosonmegyei németeket és tótokat is ezek a magyar nyelvű nyomtatványok izgatták tettlegességekre ? Létezik egy bölcsészeti axióma, a mely igy szól : „Philosophia libata a Deo abducit, sed penitus exhausta ad Deum reducit." Körülbelül ugyanígy vagyunk a zsidókérdéssel is. A ki csak néha-néha s itt-ott hall valamit erről az ügyről, az legjobb szeretne azonnal fütyköst ragadni (Derültség) s a maga módja szerint azonnal megoldani szeretné a zsidókérdést. A ki azonban azt egész dimensióiban ismeri, az tudja már azt, hogy a zsidókérdés ilyféle megoldásának módozata ma már nem járja, már csak azon okból sem, mert experimentumának egyetlen eredménye csak az lenne, hogy Ő maga a hűvösre kerülne. vagy pláne még fel is kötnék. Ne féltsük tehát népünket az antisemita nyomtatványoktól. Az igazság nem veszélyes. Hadd lássa a nép ebben a boldogtalan kérdésben a meztelen igazságot, hogy megragadhassa azon alkotmányos és törvényes eszközöket, a melyek utján az egyedül megoldható. A zsidóságnak pedig épen a legkisebb jogosultsága lehet, az ellene irányuló és bizony sok igazságot tartalmazó sajtótermékek ellen feljajdulnia, annak a zsidóságnak, a mely holmi Ubrik Borbála-féle és hasonfajtájú pamfletekkel {Helyeslések) annak idején a kereszténységet sárba rángatni jónak látta és bizonyára erélyesen tiltakozott volna az ellen, ha a kormány az ily kulturkampfos sajtótermékeket rendőrileg lefoglalhatni merészelte volna, Ismétlem tehát, a salus reipublicae tőlünk és a kormánytól nem azt követeli, hogy az úgyis gyér antisemita irodalom szájára szájkosarat tegyünk és aztán struezmadár módjára, a zsidóság részéről az országot és a nemzetet fenyegető ve-