Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
138 országos ülés november 25. 1882. 249 a következő határozati javaslatot terjeszti a ház elé. A ház a belügyminister eljárását teljesen igazoltnak találván, a kérvényben kérelmezett intézkedések szükségét nem látja, Miről a kérvényező megyei közönség a házszabályok 176. §-a értelmében értesíttetik. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Polonyi Géza különvéleményét). Különvélemény Heves megyének 2376. sz. alatti kérvénye tárgyában. Drága és féltékenyen őrzött kincs a sajtószabadság minden nemzetnek, akár államférfi ainak bölcsességével, akár polgárvér árán szerezte meg azt magának. A magyar történelemnek legfényesebb lapjait az 1848-ik évi törvényhozásnak a népszabadság biztosítékainak megalkotásában remeklő törvény alkotásai képezik. De még ezen törvények között is kiválóan díszes helyet foglal el az 1848. évi XVIII. t.-cz. a mely bevezető sorai szerint az előzetes censurát örökre eltörölte és a sajtószabadságot törvénybe iktatta. Hogy mennyire becsesnek tekintette a nemzet a sajtószabadságnak vívmányát és mily szívósan ragaszkodott annak érvényesítéséhez, bizonyítja azon körülmény, hogy az 1867. évi törvényhozás — mikor a nemzet hosszú szenvedések után ismét szabadon fellélegzett — első kötelességei közé sorolta már 1867. márczius 9-én az akkori igazságügyniinistert felhatalmazni és utasítani, hogy az esküdtszéki intézményre alapított eljárást a sajtószabadság érdekében időnyerés czéljából rendeleti utón haladéktalanul életbeléptesse. Horváth Boldizsár akkori igazságügyminister meg is felelt a törvényhozás ezen várakozásának és már 1867. évi május 17-én kibocsátott rendeletével életbeléptette az 1848. évi XVIII. t.-ez. 17. §-a alapján a ministerium hatáskörébe utalt sajtóbirósági és esküdtszéki eljárást. Ezen ministeri rendeletben az 1848. évi XVIII. t.-cz. 18. és 22. §§-ainak helyes értelmezése és helyes alkalmazása mellett Horváth Boldizsár igazságügyminister két fontos és a jelen kérvény elbirálásánál döntő súlyú rendelkezést vett fel: 1-ször. Meghatározta, hogy a sajtótermékek közkereset utján csakis a közvádló által üldözhetők. 2-szor. A hivatkozott rendeletnek 17-ik szakaszában világosan és félreismeri)etlenül a következőket rendelte: „A bűnvizsgáló biró, mihelyt a vád elébeterjesztetett, a bevádlott nyomtatványokat vagy intézvényeket, ha ezt szükségesnek véli, zár alá veheti." Ezen rendelkezésből kétségtelen és világos, hogy a sajtótermékek lefoglalása és zár alá vételére kizárólag a sajtóvizsgáló biró és ez is csak akkor lehet jogosított, midőn a vád— helyesebben, panasz — hozzá már beérkezett. KÉPVH NAPLÓ. 1881—84. VII. KÖTET. Előleges lefoglalás és előzetes eensura irott világos törvényünk: az 1848. évi XVIII. t.-cz. és a törvényhozás megbízásából kelt 1867. évi május 17-iki rendelet szerint nem létezik s ha ezt mégis valaki tenni merészlé, kétségtelenül a népszabadság biztosítékát magában foglaló világos törvényt sérti és a gondolat szabadságának irott garantiájät lábbal tapossa. Az 1848. évi XVIII. t.-cz. 22. §-át még legújabb törvényünk, az 1878. évi V. és az 1879. évi XL. t.-czikk életbeléptetéséről szóló törvény is fentartotta. Hogy a sajtótermékeknek közkereset alá vonása kizárólag a közvádló hatáskörébe van utalva, erre nézve kétségtelen rendelkezést foglal magában az 1848. évi XVIII. t.-cz. 18. §-án kívül az 1867. évi szeptember 12-én 705. elnöki sz. a. kibocsátott kettős igazságügvministeri rendelet és az 1848. évi XVIII. t.-cz. 18. §-át helyettesítő 1871. évi XXXIII. t. ez. 1. §-a. A sérelmes 2355/1882. eln. szám alatt kiadott belügyministeri körrendeletben az „Esztergomi Közlöny" ezímíí, megnevezett felelős szerkesztővel, nyomdászszal és kiadóval biró hírlapnak f. évi június 11-iki és 24-iki számában „Fekete felhő" czím alatt megjelent czikkei; a „Tisza-eszlári vértanú-leány és az ó-hitü zsidók" czímíí Egerben megjelent röpirat, továbbá a tartalom tekintetében meg sem jelelt, különféle jelmondatos felragasztható czédulák és az ezen tartalom tekintetében megjelelt ezédulákkal hason tartalmú nyomtatványoknak rendőri utón való elkobzása és az 1867. évi 705. számú igazságügyministeri rendelet ellenére, azoknak nem a közvádlóhoz, hanem a belügyministerhez való beküldése lön elrendelve. Nem szenved kétséget, hogy ezen rendelet, a melyben még csak az 1848. évi XVIII. t.-cz. 45. §-a, illetve az 1867. évi június 26-án 1731. sz. alatt kibocsátott igazságügyrninisteri rendelet által rendőri felügyelet alá helyezett nyomtatványokkal való házalásról sem lehet szó, az előleges eensura gyakorlásának részben még meg sem jelent sajtótermékekkel szemben való legkíméletlenebb, legtörvénytelenebb neme. Ezen önkényes intézkedésnek törvényellenes voltát fokozza annak fennebb jelzett azon gyarlósága, hogy a meg nem jelelt tartalomhoz hasonló tartalmú nyomtatványoknak elkobzását rendelvén el, a végrehajtó rendőrközegeknek egyéni tetszésére lön bizva annak megítélése, mit tartsanak elkobzandónak, mit nem ? Fokozza a beszámítást azon körülmény is, hogy a világos törvénynyel ellenkező ezen rendelet némely törvényhatóságok területén nemcsak végrehajtatott, de sőt Komárom megyének Ács községében a postajognak és a levéltitoknak megsértésével, az egri nyomdász által oda küldött péli dányok még a po stán elkoboztattak. 32