Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
* 250 138. országos ülés november 25. 1882. Angliában nem'* akadt volna közeg ily törvénytelenségnek végrehajtására! Figyelembe veendő körülményt képez a sérelmes rendeletben foglalt azon hivatkozás, mely szerint az állíttatik, hogy a törvénybe ütköző közlemények megtorlása iránt már megtetteknek jeleztettek a törvényes intézkedések. A törvényes intézkedések alatt ezen 1882. évi Julius 1-én megjelent rendelet mindenesetre a rendeletben foglalt intézkedéstől különböző intézkedéseket érthetett csak a törvényesek alatt. Ezen intézkedés törvényeink szerint nem lehetett más, mint a sajtópanasznak benyújtása. A mig tehát a rendelet maga is felismeré, hogy az általa kivánt intézkedések nem a törvényes intézkedések, másrészt azon hibába is esik, hogy valótlant állít, mert 1882. Julius 1-én, mikor a rendelet kiadatott, a sajtópanasz még benyújtva nem volt és igy a törvényes lépések meg nem tétettek. Az eddigi előadottakból világos, hogy Tisza Kálmán belügyminister ur megszegte a törvényt, mert: 1. Az 1848. évi XVIII. t.-ezikknek ellenére előleges rendőri elkobzást rendelt el részben még meg nem jelent sajtótermékekre. Elrendelte az elkobzást egy megnevezett felelős szerkesztővel, nyomdászszal és kiadóval bíró hírlappal szemben, a melyet az 1848. évi XVIII. t.-cz. 18. §-a, az 1867. évi május 17-iki és az 1867. évi 705. sz. a. igazságügyministeri rendeletek értelmében közkeresettel üldözni kizárólag a közvádlónak lehetett joga. 2. Megsértette a törvényt, mert az 1848. évi XVIII. t.-czikknek életben levő 22.§-a s az 1867. évi május 17. kibocsátott igazságügyministeri rendeletnek 17. §-a ellenére sajtótermékeknek elkobzását rendeltééi, holott ezen jog kizárólag a sajtóvizsgáló bírónak hatáskörébe van utalva. Tisza Kálmán belügyminister urnak ezen világosan törvényt és törvénypótló rendeleteket sértő önkéntes intézkedése kárhoztatandó és rosszalandó. Kárhoztatandó annyival inkább, mert a törvény által kijelölt illetékes vizsgáló bírónak — ha az elkobzásnak szükségét látja — ugyanazon rendőrközegek, melyekhez a körrendelet fordult, törvény szerint szintén rendelkezésére állanak és igy ezen intézkedés a mellett, hogy törvénytelen volt, még merőben felesleges is volt. De kárhoztatandó és rosszalandó a belügyminister urnak eljárása az elkövetett törvénysértéseken kivül,a dolog érdemét illetőleg, a következő okokból: A körrendeletben megjelölt azon sajtótermékek, melyek czím szerint meghatározvák, kétségkívül alkalmasak voltak arra, hogy a vallásfelekezetek közötti gyűlölséget szítsák és a 19-ik század végének korszellemére sötét árnyat vető vallási és faji fanatismus gyűlölségének tápul szolgáljanak. A jogegyenlőség, testvériség és vallásszabadság elveinek helyesen alkalmazott mértéke ez, mely az ilyen természetű, izgatásra szánt pongyola sajtótermékekre a feltétlenül kárhoztató ítéletet kimondja. A bűnnek védelme, vagy a sötétségnek kíméletes takargatása semmiféle alakjában sem lehet a törvényhozásnak vagy a végrehajtó hatalomnak feladata. A végrehajtó hatalom azonban az államot vagy társadalmat megrázkódtatással fenyegető A r eszélynek elhárításában csak egy tanácsadót ismerhet és ez: a törvény. Ha eljárása nem a törvényre van alapítva, olyan jogot vindikál magának, melylyel nem bir és nyílt bizalmatlanságra tanít a törvény és az annak végrehajtásával megbízott illetékes közegekkel — ez esetben a bíróságokkal szemben. Mindent idejében és mindent a törvény szerint cselekedni, ez lett volna kötelessége a belügyminister urnak. Ö azonban sem idejében, sem törvény szerint nem cselekedett. Az elkoboztatni rendelt röpirat 1882. június 1-én jelent meg és csakhamar a belügyminister urnak és az igazságügyminister urnak kezeihez jutott. Az esztergomi hirlapczikkek a körrendelet szerint 1882. június 12-én és június 24-ikén jelentek meg. A sérelmes rendelet csak 1882. évi Julius 1-én, tehát akkor jelent meg már, midőn az elkoboztatni rendelt sajtótermékek az országnak minden részében már el voltak terjedve. A belügyminister urnak még azon esetben is, ha a „salus reipublicae suprema lex"-re hivatkozva, a társadalommentő szerepére gondolt volna, tudnia kellett, hogy ezen minőségben már 1882. Julius 1-én későn jelent meg. A belügyminister ur jobbnak látta megvárni, mig az izgató röpiratok egészen elterjedtek. S midőn a fellázadt szenvedélyek kitörésében megszülték eredményüket, a szurony okra szánt és statárium alá helyezett ártatlan polgárok üldözésével s a népszabadság leghatalmasabb biztosítékának, a sajtószabadságnak megsértésével, akkor vállalkozott a bajnak megelőzésére, mikor már a megtorlásra kellett volna gondolnia. Tisza Kálmán belügyminister ur megsértette a törvényt és nem teljesítette törvényszabta kötelességét. A ministeri felelősség szigorúan alkalmazandó elvénél fogva véleményezem tehát: Mondja ki a képviselőház, hogy Tisza Kálmán belügyminister által 2355/1882. elnöki sz. a, kibocsátott rendeletet, mint törvénybe ütközőt, érvénytelennek tekinti s a belügyminister urnak
