Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

240 138. országos fiiéi november 25. 1S82. lehetne itt nyerni, mint Salgó-Tarjánban. Tudjuk, hogy nem elsőrendű minőségű kőszén ez, hogy nem versenyezhet az oraviczaival és a pécsivel, de gyári használatra alkalmas. A kormány igéri, hogy komolyan fog foglal­kozni ezen szárnyvonal ügyével, mely a főváros kőszénfogyasztási igényeit van hivatva kielégíteni. Azonban némely a múltban tapasztalt sajnos pél­dák után nem szeretném, ha ezen különös figyel­met érdemlő esztergomi kőszénvidék szárnyvonala netalán magánconcessionariusok vagy oly érde­keltség kezébe kerülne, melytől később, midőn a vasút jövedelmezőbbnek bizonyult, az állam lenne kénytelen azt nevezetes összeggel megváltani. Én tehát különösen arra kérem a t. közmunkaministert, hogy a mennyiben komoly foglalkozást igér ezen szárnyvonal ügyével, méltóztassék komoly számí­tásokat tétetni a jövedelmezőségre nézve, melyet ezen szárnyvonal nyújtani fog és ha csakugyan jövedelmezőnek bizonyul be előleges számítás szerint és az itteni nagy szénfogyasztással szemben, akkor lehetőleg államilag építtesse ki, vagy leg­alább oly formán, hogy az államnak a lehető leg­nagyobb befolyása legyen reá és ne szolgáltassák ki a magán és az érdekeltségi nyerészkedés tár­gyául, hanem vétessék fel irányadóul első sorban a fővárosi gyárak szénszükséglete, másod sorban pedig az illető esztergommegyei kőszéntelepek emelése. Erre nézve ezeket óhajtottam megjegyezni. Hogy az államnak egy olyan iparos és nagy jövőre hivatott városa, mint Tata, összeköttetik a fővárossal, a felett csak örömömet fejezhetem ki. Legyen szabad hangsiilyoznom főleg a fővárosi közönségre való tekintettel ama városnak kiváló egészséges és regényes fekvését is, ugy hogy régi királyaink, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás ki­rályi mulató helyeket bírtak Tatán és Tata gyö­nyörű vidékére rándult ki az egész udvar és ott nagyszerű diplomatiai összejövetelek tartattak, szó­val ez a régi időben egész kis paradicsom volt és most is a fővárosi lakosság kirándulási helyeinek egyik legszebbikét fogja képezni s ugy hiszem, a főváros is örömmel fogja üdvözölni ezen össze­köttetést. De továbbá Tatának igen nevezetes ipartele­pei vannak: malom-, agyag- csapó- és fayence-ipar. Ezek kétségkívül mind emelkedni fognak ezen egyenes vasúti összeköttetés által és a különben is 10—12,000 lakossal biró, nagy jövőre hivatott iparos vároís nagyon megérdemli, hogy ilyen nem­zetközi vonalnak egyik főállomását képezze. E vasútvonalnak Tatától tovább vitelére nézve, egy igen tekintetbe veendőnek látszó érdekelt­ségi kívánalom merül fel. Komárommegye föld­birtokos érdekeltsége, különösen a gesztesi járás­beliek t. i. azt óhajtanák — s mondom, ez bizonyos tekintetben jogosult —hogy Tatától a vasút, a | nemzetközi budapest-bécsi összeköttetést véve, a I lehető legegyenesebb irányban vezettessék tovább és ez lenne — a mint az illető vidéket igen jól isme­| rem — az úgynevezett mészáros-utcza mentén, Tatá­j ról, Kagy-lgmándon, Bábolnán és Bánon át Győr­be. Ezen vonal 10—12 kilométerrel lenne rövi­debb mint a tata-szőny-ács-győri vonal. így te­hát ha csakis ezt a szempontot vennők, a mostani 33 kilométernyi különbözet, t. i. a buda-bicske­szőny-béesi és érsekújvári vonalnál, ha Tatától Bábolnán át épitetnék, 44 45. kilométerrel emel­kednék, azaz 11 —12 kilométerrel lenne közelebb Bécs Budapesthez, mint Szőny Budapesthez. Igaz, az a 11 — 12 kilométer is tekintetet érdemel, megvallom — noha magam is azon érde­keltséghez tartozom, mely az Igmánd-bábolnai irányt kívánja, mindazonáltal készségesen meg fog ezen érdekeltség hajolni, a még hatalmasabb indok előtt. Ez pedig kettős. Áz egyik az, hogy csere, azaz vétel utján a vágvölgyi vasutért, mint tudjuk, a tegnap elfogadott törvénj'javaslat következtében ] az osztrák államvasút uj-szőny-győri-brucki vo­nala a magyar állam tulajdonába fog átmenni. Ez pedig a komáromi jobbparti várerődök rayónján belül halad és nagyrészt a Duna folyását követve Győrig megy. Ha már most Tatától radiális vonal­ban vágná át a Tata-Győr közti síkságot ez új vonal, akkor a Szőny-Ács-Szent-Iván-Győr közti már meglevő vonalrész úgyszólván haszontalanná lenne téve és csak katonai czélokra használtat­hatnék; ez tehát némileg oly pazarlás volna, a melyet a mostani körülmények alig engednek még. De még fontosabb indok a stratégiai. Helye­sen hangsúlyoztatik a jelentésben az, hogy hon­védelmi szempontból azért van ezen most fenforgó törvényjavaslatban érintett új vasútvonalnak kiváló jelentősége, mivel az ország legerősebb várát, leg­hatalmasabb körülsánezolt táborhelyét a főváros­sal egyenes vonalban köti össze. Ez áll; de a míg az első tervezet szerint a szőnyi csatlakozással Tatánál az állam új vaspályája bevezettetnék a ko­máromi jobb parti várerődök vonalának belsejébe, addig az említett tizenkét kilométerrel rövidebb vonal Igmándnak menve, ezen jobbparti erődöket meg fogná kerülni és az a körülmény állana elő,hogy az ország leghatalmasabb várának jobbparti erő­déitől és nevezetesen az úgynevezett fort-Iginánd­tól, a melyre az újabb időkbenmilliókat költött már az ország és mely egyike Komárom leghatalmasabb védsánczainak, egy pár ágyúlövésnyire vonulna el éz a vasútvonal és úgy lehetővé tétetnék netalán az ellenségnek ezt a hatalmas várat az általunk építendő vasútvonalon cernirozni, ugy hogy ezen vasútvonal akkor contra vallationális lineáját ké­pezné a jobbparti erődöknek. Ez előttem a döntő argumentum, mely engem arra indit, hogy daezéra a tata-igmándi rövidebb vonalnak, mégis meghajol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom