Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

138. országos ülís november 25. 18*2. 241 jak a nagyon fontos honvédelmi stratégiai szempont előtt és pártoljam a bár hosszabb, de katonai indo­kokból sokkal előnyösebb szőnyi irányt. Ezt bátor­kodtam itt az érdekeltség megnyugtatása végett a parlament szine előtt röviden hangsúlyozni. Midőn tehát ezek előre bocsátása mellett a törvényjavaslatot helyeslem és elfogadom, még csak egy körülményre bátorkodom a t. közlekedés­ügyi minister úr figyelmét felhívni. Nevezetesen ezen új vasútvonal kiépítése, illetőleg a szőny-bru­cki vonal átcserélése következtében a magyar államnak a Duna jobb partján Bécscsel egyenes összeköttetést képező és saját tulajdonában levő vasutvonala lesz; a másik vonalon a vele cartell szerződésre lépő osztrák államvaspálya fogja a további összeköttetést Érsekújvár és Bécs felé esz­közölni ; azt kérdem tehát, hogy érdekében fog-e állani a magyar államnak, mint tulajdonosnak és cartell-szerződésben lévőnek az, hogy a Duna jobb és balparti ezen két összeköttetés mellett ma­gára a dunai összeköttetésre ezentúl is azt a súlyt helyezni, a melyet mint legfontosabb vizi utunkra szerintem helyezni kell. Én tehát arra kérem a t. közlekedésügyi minister urat, hogy ezen vasút kiépítésének engedélyezése mellett ne méltóztassék a Gönyő-Dévény közötti dunaág sza­bályozásának kérdését szem előtt téveszteni, vagy ha netalán a vizmérnöki felmérések azt mutatták volna, hogy a győr-mosony-óvári dunaág csekélyebb költtséggel volna hajózhatóvá tehető, bár kétlem, mint a gönyő-dévényi meder, akkor azt kellene sza­bályozás alá venni. Tudvalevő ugyanis, hogy a vizi út sokkal olcsóbb és tekintetbe véve azt, hogy gabonatermésünk nagy tömege a késő őszi idény­ben mindig a Dunán való szállítást használja, ha a dunai forgalom telj esiti a maga természetszerű fel­adatát, mely reá vár, ez nem csak azon környék­nek helyi érdeke lesz, hanem az egész országnak, még az alföldnek is érdeke, mint a honnan a gabona épen a gönyő-dévényi dunaágon, mint legolcsóbb utón vitethetnék Németország piaczaira. Én tehát arra kérem a t. minister urat, hogy ezen vasútvonal megszavazása után is méltóztas­sék a feldunai, szabályozás kérdésére azon figyel­met fordítani, a melyet t. elődje fordított, ki ugy tudom, az illető felméréseket már eszközöltette és azt gondolom, at. ház szívesen fogja fogadni, ha a t. minister ur e Dunaág szabályozásának kérdésé­ben, mely bizonyos kapcsolatban áll a szóban levő vasútvonallal, ha nem is ezúttal, de talán a költség­vetés tárgyalása alkalmával részletesen nyilatkozni méltóztatnék, hogy mennyire haladt e felső Dunaág szabályozásának ügye. Ezek előbocsátása után t.ház, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfoga­dom. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: Engedje meg a t.ház, hogy e törvényjavaslatra vonatkozólag, melyet feltételesen én is elfogadok, különösen azok után, KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VII. KÖTET. miket az előadó ur és részben az előttem szólott képviselő ur mondani méltóztatott, néhány szerény észrevételt koczkáztassak. (Ralijuk !) Mindenelőtt kijelentem t. ház, hogy szerintem is méltán elismerés illeti a kormány azon eljárását, melynél fogva az osztrák államvasuttal kötött egyezmény következtében lehetővé tette azt, hogy a magyar vasutak hálózata njnigati irányban is kiegészíttessék és ez által lehetővé tétessék az, hogy a magyar vasúti politika mintegy betetőztetvén, a forgalom és közgazdaság érdekeinek minden ide­gen befolyástól menten, szabadon és függetlenül élhessen. Most azonban, midőn arról van szó, hogy az adott helyzetet kihasználjuk, midőn arról van szó, hogy megállapítsuk az irányt, a melyben ezen nyugati összeköttetésnek létesülnie kellene, kény­telen vagyok sajnálatomat kifejezni a felett, hogy a kormány előterjesztése oly hiányos, oly hézagos, hogy felfogásom szerint sem a ház előkészítő bizott­sága, sem a ház maga nincs és nem lehet azon hely­zetben, hogy e fontos kérdésben a körülmények teljes ismeretével nyilatkozhassak és határozhas­son. Ismeretes a t. ház azon tagjai előtt, kik ezen összeköttetési iránynyal foglalkoztak s kik az e tekintetbeni körülményeket kutatták, hogy évek óta foly a tanulmányozás a kormány kebelében, szak- és magánkörükben a felett, hogy a rendel­kezésre álló és állható két irány, névszerint egyfelől a bia-bicske-tatai és másfelől a Duna mellett veze­tendok közül melyik fogadtassák el és midőn e hosszas tanulmányozások után ma ezen fontos kér­dés eldöntése előtt állunk, a kormány elégnek tar­totta csak annyit juttatni a ház tudomására, a meny­nyit az előterjesztés tartalmaz, nevezetesen; „Az előterjesztett törvényjavaslat szerint a budapest-szőnyi vasút nem a Duna mentén Eszter­gom érintésével, hanem Bicskén és Tatán át fogna vezettetni. Ily fontos kiviteli iránynál ugyanis a vonalnak lehetőleg rövid volta s csekély emelkedése nagy fontossággal bir s jelen esetben mindkét mozzanat, valamint a honvédelmi szempont is, mely ez eset­ben különös figyelmet érdemel — a mennyiben e vonal által az ország első erőssége a fővárossal köttetik össze — a bicske-tatai irány mellett szól." Ennyi az, a mit a kormány e törvényjavaslat indokolására a ház tudomására hozni jónak látott. Már most szabad legyen kérdenem az előadó úrtól, hogy ő, ha csak ez irányban külön tanulmányokat nem tett, megtudja-é mondani azt, hogy mennyi az egyik vonal hossza és mennyi a másik vonalé? továbbá adhat-é felvilágosítást az emelkedési vi­szonyokról, melyekre a kormány előterjesztése oly nagy súlyt helyez ? Én megengedem, hogy ő tud adni, de a háznak érdekében fekszik, hogy ez irányban az előterjesztéseket az első forrásból, a kormány tanulmányaiból merítse, mert ez felel 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom