Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
138. országos ülés nsvrmber 25. 18^?. 239 hogy a keresztény lakosságnak az izraeliták ellen gyűlöletre, sőt tényleges támadásra izgató nyomtatványok lefoglalása iránt stb. stb. ? Én tehát ragaszkodom ahhoz a nyilatkozathoz, melyet t. képviselőtársam tett. Jól tudom én, hogy ez irányban határozatot hozni nem lehet, de a kérvényi bizottsággal szemben ezen felszólalás döntő lesz ezután e tekintetben, hogy ezután kivonataiban tárgyilagosan és a dologhoz mérten fogja ismertetni a kérvényeket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! En magam is, mint a kérvényi bizottság tagja, csak ennyit tartok kötelességemenk megjegyezni: Berzeviczy Albert t. képviselőtársunk a kérvényi bizottság nevében nyilatkozott. Ennek ellenében bátor vagyok megjegyezni, hogy a sorjegyzékben felvett tartalom tekintetében a kérvényi bizottság nevében nyilatkozni jogosítva nem volt. A kérvényi bizottság előtt ezen kivonat felolvasva nem lett. Azt a kérvényi bizottság soha nem hitelesítette. Berzeviczy Albert (közbeszól): Aláirta az elnök. Polónyi Géza: Akkor az elnök és az előadó nevében méltóztassék nyilatkozni, de ne a bizottság nevében. (Ellenmondás jóbbfelöl.) Ezt tartottam kötelességemnek megjegyezni. Elnök: Határozathozatalnak e tárgyban nem lévén szüksége, azt hiszem, áttérhetünk a napirendre. Következik az indítvány- és az interpellátiós könyv felolvasása. Baross Gábor jegyző: Sem az indítvány-, sem az interpellátiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Következik a közlekedésügyi bizottság 262. sz. jelentése a budapest-szőnyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatnak tekinteni, az általános vitatkozást megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. György Endre előadó: T. ház! Az 1836: XXV, t.-czikkben már contemplálva volt azon vonal kiépítése, melyről a törvényjavaslat szól. Méltóztatnak tudni, hogy az 1839-iki országgyűlés alkalmával már igen élénk tárgyalások folytak, hogy a Duna jobb- vagy balpartján vezettessék-e az összekötő vasút Budapest és Bécs közt. A kormány tehát az ország régi kívánságának tett eleget, midőn a jelen törvényjavaslatot beterjesztette, mely különben is természetes következménye az osztrák államvasut-társasággal kötött szerződés elfogadásának. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy e vonal irányának megállapítása, mely eltérőleg a régi időben contemplált vonaltól nem a Duna partján közvetlenül Esztergom felé, hanem Tatán és Bia-Bicskén át vitetik, indokolását találja abban, hogy e vonal a lehető legkedvezőbb viszonyok közt építtessék ki. Ezen vonal ugyanis különös fontosságot nyert az osztrák vaspályatársasággal kötött egyezmény folytán, melynek alapján az öszszes magyar nyugati forgalom 50 százaléka fog e vonalon keresztül irányittatni. Ha tehát törekszünk arra, mire kétségkívül mindnyájan törekszünk, hogy e vonal csakugyan nagy fontossággal bírjon, arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb versenyképessége legyen, tehát minél rövidebb és minél kedvezőbb esési viszonyokkal bírjon. Mindkét irányban sokkal jobban megfelel a Tata-bicskei egyenes vonal, mint az esztergomi. A bizottság ennélfogva csak helyeselni tudta a kormány eljárását, hogy ezen tracet választotta a kiépítendő vasút alapjául és ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (HelyeUs.) Thaly Kálmán: T. ház! Készemről hozzájárulok a t. előadó ur által hangsúlyozott igen fontos; érvekhez és midőn magam is természetszerű következményéül tekintem ezen vonal kiépítését a tegnap elfogadott szerződésnek mellette szólalok fel és felszólalok nem is a meritumban, hanem csak egynehány mellékkörülmény megvilágítása végett, részint bizonyos vidékbeli érdekeltségek megnyugtatása végett, részint és főkép pedig azért, hogy a t. közlekedésügyi minister urnak figyelmébe ajánljak egy körülményt, mely ugyan reménylem az ő figyelmét sem kerülné ki, de e tárgygyal szoros összefüggésben lévén, azt ezúttal röviden felhozni kívántam. Ilyen nemzetközi vonalnál, mely az összes magyar nyugati forgalom felerészét van hivatva közvetíteni, ilyen nemzetközi vonalnál, mely két metropolist van hivatva egymással közvetlenül összekötni, természetesen a lehető legegyenesebb tracirozásra kellett a súlyt fektetni. Ennek következtében magam is a bia-bicske-tatai iránynak híve vagyok, ellentétben az esztergomi érdekeltséggel. Nem akarom ugyan tagadni azt, hogy ama kőszéngazdag vidék Dorog, Nyergesfalu és Tokod szintén figyelmet érdemel, a minthogy említés van téve ezen ügyről a közlekedési bizottság jelentésében is. Azonban igen helyesen jegyeztetik meg ezen jelentésben, hogy midőn a budapest-szőnyi nemzetközi jellegű fővonal sürgős kiépítéséről van szó, megoldhatónak tartatik ugyan ezen esztergomvidéki érdekeltség mellékkérdése is, de nem az érdemli a főfigyelmet. Azonban miután a bizottság jelentése is hangsúlyozza az esztergomi kőszéntelepek fontosságát, azt gondolom, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál helyén van ezen kérdést is röviden felemlíteni, annál inkább, minthogy a főváros mint nagy kőszénfogyasztó telep ekkénti szükségleteinek kielégítése eléretnék, ha ezen telepek egyenes összeköttetésbe hozatnának Budapesttel és kivált a gyárak kőszénfogyasztását annálinkább elősegítené, mert olcsóbb kőszenet
