Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

136. országos ülés november 23. 1S82, 2 05 A mi továbbá azt illeti, hogy azért szükséges ezen zászlóaljak beosztását megengedni, mert különben csonkítva volna a közös hadsereg harczképessége, a mennyiben 7 ezred alakítatlan maradna: én azt hiszem, hogy a harczképesség épen ellenkezőleg áll, mert azt hiszem, hogy nem fogja emelni a harezképességet, ha lesz egy részlete a hadseregnek, a melyben oly ellentétes elemek fognak összevegyittetni, a melyekre azután, ha harezra kerül a dolog, számítani nem lehet. Mindezeknél fogva én nem járulhatok a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadásához, hanem pártolom egész terjedelmében a Hoitsy képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Herman Ottó: T. ház! Valóban csak a legerősebb kötelességérzet indíthat arra, hogy felemelj em szavamat és hangoztassam ki a pusztába. Ugy látom és ugy tapasztalom, hogy itt már csak a galvanieus processus indítja a házat és az egyes képviselőket arra, hogy akkor, mikor fundamentális jognak magyarázatáról, vitatásáról van szó, azt figyelemmel kisérjék és az által kötelességüket teljesítsék. {Igazi szélső bálfélől.) De felemelem szavamat, mert e házban kezdenek oly elvek felszínre kerülni, a melyeket nemcsak egyszerű megrovásban kell részesíteni, de a melyek ellen a leghatározottabban kell tiltakozni. En meg vagyok rendülve belsőmben, hogy a budapesti egyetem egyik tanára itt a magyar törvényhozás termében kifejezte azt, hogy ezen nemzetnek egyik legfontosabb attribútumához, az önálló hadsereghez semmi joga; és én tiltakozom az ellen annál inkább, mert ezt épen az észjog tanára mondotta, a kiről fel kell tenni, hogy a nemzet történetét ismeri. És ő az észjogtannal nem tud oda felemelkedni, hogy keresse a magyar hadseregnek csiráit a történelemben, mert annak tudnia kell Magyarország történelméből, hogy mikor az ősök bejöttek ez országba, nem jöttek mint vándorlólegények, hanem bejöttek mint nemzeti hadsereg és pedig, mint igazi hadsereg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es valahányszor e nemzet oda jutott, hogy meg kellett állni saját léteért ellenségeivel szemben, lett légyen az Rákóczy idejében, lett légyen az 1848. és 1849-ben: ez az ő igazi joga fölébredt benne és ismét fennállott az önálló hadsereg, melynek jogát tőle elvitatni senkinek nem adatott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis, t. képviselőház, én ismerem a mi modern társadalmunk némely bölcsét, a kinek szája tele van történelmi oktatással, de cselekedeteivel épen az ellenkezőt bizonyítja és gyakorolja. (Halljuk!) De már az csakugyan fájdalom, hogy ennek idáig, a parlamentbe kellett jönni. Tehát, t. képviselőház, e tiltakozást kimondva, én is folyamodom ahhoz az eszközhöz, a melyhez Németh Albert t. barátom folyamodott, t. i. a galvanizálás eszközéhez. (Halljuk!) E vita folyamán, t. képviselőház, figyelemmel kisérve annak fő-főszereplőinek magatartását s azt kissé psychologice latolgatva, eszembe ötlött, hogy hiszen tökéletesen és teljesen az előtt a jelenség előtt találjuk magunkat, a melyet már az ó-kor haruspexei igen vitézül folytattak. A titkos sanctuariumban összegyülekeznek tanácsra és megbeszélik azokat a ceremóniákat, azokat a külsőségeket, a melyeknek azután az a hívő nép biztosan felül. (Tetszés a szélső baloldalon.) Előttünk láttuk és látjuk ma a megállapított ceremóniákat. Felhozták már társaim is, minden harmadik szó legyen: territoriális divisio, oly értelemben, hogy az a nemzetnek régi óhaja, ezt hangoztatni kell minden harmadik szóban; minden ötödik szó legyen: a belszervezet a felségnek fentartott joga. Sekkor a haruspexek összesúgva, már előre is mosolyogtak egymásra, hogy ime, a magyar országgyűlésnek ellenzéke, hogy lesz az itt leterítve ezek által a jelszavak által. Territoriális divisionalis rendszer! Hiszen talán épen az ellenzék kerületeiből jött a legtöbb folyamodás e rendszer behozataláért; sőt ebben a házban a honvédség tekintetében ép erről az oldalról hangoztattatott ez. Tehát az ellenzéknek absolute semmiféle kifogása nem lehet és oda tereltük Világos elé. Világos dolog az, t. képviselőház, hogy a tegnapi vita lefolyása, mely azonban véletlenül mára is maradt, annyira elő volt itt készítve, hogy semmi incidensre nem is számítottak, érezvén állásuk erősségét. Azonban Helfy Ignácz t. barátom felemelkedik és hirtelen megrontja ezt a szépen előre megállapított tervet; egy előzetes kérdés alakjában, egy előzetes meghatározás alakjában felveti a legsúlyosabb kérdéseket, a melyekre okvetetlenül szüksége van a törvényhozásnak, hogy a kormány részéről felvilágosittassék. E felett t. ház, a vita folyt, a szavazás megtörtént. Megvártuk volna, hogy azon kételyeket, melyeket sem a t. ministerelnök ur, sem a szakszerű előadó ur nem tudtak vagy nem akartak eloszlatni az előzetes kérdés tárgyalásánál, majd akkor, midőn a törvényjavaslatot tárgyaljuk, el fogják oszlatni. De constatálom t. ház, hogy a t. előadó ur egész beszédében absolute semmi sem volt, a mi az előzetes vitában felvetett kérdések magyarázatára vonatkozott volna és ez nem is lehetett, mert a t. képviselő ur annyira szakszerű volt, hogy a mit szakszerűen magába bevett napokkal az előtt, attól el nem tért egy hajszálnyira sem. (Derültség a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a törvény magyarázatába nem bocsátkozom. Csak egyet akarok constatálni. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) És ez az, hogy ennek az egész dolognak ily scenálása, a mint már ki is mondatott, egy bizonyos mester kezére vall. (Ugy