Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

136. országos ülés november 23. 1S82, 2 05 A mi továbbá azt illeti, hogy azért szükséges ezen zászlóaljak beosztását megengedni, mert különben csonkítva volna a közös hadsereg harcz­képessége, a mennyiben 7 ezred alakítatlan ma­radna: én azt hiszem, hogy a harczképesség épen ellenkezőleg áll, mert azt hiszem, hogy nem fogja emelni a harezképességet, ha lesz egy részlete a hadseregnek, a melyben oly ellentétes elemek fog­nak összevegyittetni, a melyekre azután, ha harezra kerül a dolog, számítani nem lehet. Mindezeknél fogva én nem járulhatok a szőnyegen levő tör­vényjavaslat elfogadásához, hanem pártolom egész terjedelmében a Hoitsy képviselőtársam által be­nyújtott határozati javaslatot és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Herman Ottó: T. ház! Valóban csak a legerősebb kötelességérzet indíthat arra, hogy fel­emelj em szavamat és hangoztassam ki a pusztába. Ugy látom és ugy tapasztalom, hogy itt már csak a galvanieus processus indítja a házat és az egyes képviselőket arra, hogy akkor, mikor fundamen­tális jognak magyarázatáról, vitatásáról van szó, azt figyelemmel kisérjék és az által kötelességüket teljesítsék. {Igazi szélső bálfélől.) De felemelem szavamat, mert e házban kezdenek oly elvek fel­színre kerülni, a melyeket nemcsak egyszerű meg­rovásban kell részesíteni, de a melyek ellen a leg­határozottabban kell tiltakozni. En meg vagyok rendülve belsőmben, hogy a budapesti egyetem egyik tanára itt a magyar törvényhozás termében kifejezte azt, hogy ezen nemzetnek egyik legfon­tosabb attribútumához, az önálló hadsereghez semmi joga; és én tiltakozom az ellen annál inkább, mert ezt épen az észjog tanára mondotta, a kiről fel kell tenni, hogy a nemzet történetét ismeri. És ő az észjogtannal nem tud oda felemelkedni, hogy keresse a magyar hadseregnek csiráit a történe­lemben, mert annak tudnia kell Magyarország tör­ténelméből, hogy mikor az ősök bejöttek ez or­szágba, nem jöttek mint vándorlólegények, hanem bejöttek mint nemzeti hadsereg és pedig, mint igazi hadsereg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es valahányszor e nemzet oda jutott, hogy meg kellett állni saját léteért ellenségeivel szemben, lett légyen az Rákóczy idejében, lett légyen az 1848. és 1849-ben: ez az ő igazi joga fölébredt benne és ismét fennállott az önálló hadsereg, mely­nek jogát tőle elvitatni senkinek nem adatott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis, t. képviselőház, én ismerem a mi mo­dern társadalmunk némely bölcsét, a kinek szája tele van történelmi oktatással, de cselekedeteivel épen az ellenkezőt bizonyítja és gyakorolja. (Hall­juk!) De már az csakugyan fájdalom, hogy ennek idáig, a parlamentbe kellett jönni. Tehát, t. kép­viselőház, e tiltakozást kimondva, én is folyamo­dom ahhoz az eszközhöz, a melyhez Németh Albert t. barátom folyamodott, t. i. a galvanizálás eszkö­zéhez. (Halljuk!) E vita folyamán, t. képviselőház, figyelemmel kisérve annak fő-főszereplőinek magatartását s azt kissé psychologice latolgatva, eszembe ötlött, hogy hiszen tökéletesen és teljesen az előtt a jelen­ség előtt találjuk magunkat, a melyet már az ó-kor haruspexei igen vitézül folytattak. A titkos sanc­tuariumban összegyülekeznek tanácsra és meg­beszélik azokat a ceremóniákat, azokat a külső­ségeket, a melyeknek azután az a hívő nép biz­tosan felül. (Tetszés a szélső baloldalon.) Előttünk láttuk és látjuk ma a megállapított ceremóniákat. Felhozták már társaim is, minden harmadik szó legyen: territoriális divisio, oly értelemben, hogy az a nemzetnek régi óhaja, ezt hangoztatni kell minden harmadik szóban; minden ötödik szó le­gyen: a belszervezet a felségnek fentartott joga. Sekkor a haruspexek összesúgva, már előre is mosolyogtak egymásra, hogy ime, a magyar or­szággyűlésnek ellenzéke, hogy lesz az itt leterítve ezek által a jelszavak által. Territoriális divisio­nalis rendszer! Hiszen talán épen az ellenzék ke­rületeiből jött a legtöbb folyamodás e rendszer behozataláért; sőt ebben a házban a honvédség tekintetében ép erről az oldalról hangoztattatott ez. Tehát az ellenzéknek absolute semmiféle ki­fogása nem lehet és oda tereltük Világos elé. Világos dolog az, t. képviselőház, hogy a teg­napi vita lefolyása, mely azonban véletlenül mára is maradt, annyira elő volt itt készítve, hogy semmi incidensre nem is számítottak, érezvén állásuk erősségét. Azonban Helfy Ignácz t. barátom fel­emelkedik és hirtelen megrontja ezt a szépen előre megállapított tervet; egy előzetes kérdés alakjá­ban, egy előzetes meghatározás alakjában felveti a legsúlyosabb kérdéseket, a melyekre okvetetle­nül szüksége van a törvényhozásnak, hogy a kor­mány részéről felvilágosittassék. E felett t. ház, a vita folyt, a szavazás meg­történt. Megvártuk volna, hogy azon kételyeket, melyeket sem a t. ministerelnök ur, sem a szak­szerű előadó ur nem tudtak vagy nem akartak el­oszlatni az előzetes kérdés tárgyalásánál, majd akkor, midőn a törvényjavaslatot tárgyaljuk, el fogják oszlatni. De constatálom t. ház, hogy a t. előadó ur egész beszédében absolute semmi sem volt, a mi az előzetes vitában felvetett kérdések magyarázatára vonatkozott volna és ez nem is le­hetett, mert a t. képviselő ur annyira szakszerű volt, hogy a mit szakszerűen magába bevett na­pokkal az előtt, attól el nem tért egy hajszálnyira sem. (Derültség a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a törvény magyarázatába nem bocsátkozom. Csak egyet akarok constatálni. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) És ez az, hogy ennek az egész dolognak ily scenálása, a mint már ki is mondatott, egy bizonyos mester kezére vall. (Ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom