Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

206 138. or zágos ülés november 23. 1882. van! a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán kormányának egyik jellemzője, a fennálló törvényeket egy kicsit oldalt hagyni és parallel törvényekkel paralyzálni. Meghagyatik az úgynevezett fundamentális articulus, melyen az a boldogtalan kiegyezés egyátalán alapul, meghagyatik annak minden rendelkezése, a hadügyre vonatkozó is, de hozatik átmenetileg és csak provisoriusan egy más törvény, mely ezt az eredeti fundamentális törvényt hatályon kivül helyezi. (Ugy van! a szélső halon.) Ez tehát egy fennálló törvénynek törvényes úton való megsértése és semmi más. És valamint ez igy történik, akként van á delegátió eljárásával is csupán csak ez. Itt van egy absolutistikus kormány utolsó rudimentuma, az a szólásszabadság, melyet a képviselő immunitása érzetében gyakorolhat, de egyéb semmi. Hogy vájjon t. képviselőház, ez igy mehet-e, én ezt most ennek a kérdésnek a vitatásánál szorosan vizsgálni nem fogom, csupán csak azt fejezem ki, a mit már egy alkalommal kifejeztem és ismételni fogok addig, mig ezt a helyet elfoglalom, hogy én a delegátió intézményét egyenesen a parlamentarizmusba ütköző intézménynek tartom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy bizottság, mely ki van küldve, hogy határozatokat hozzon épen azon dolgokban, melyek legmélyebben vágnak a nemzet testébe, t. i. vér és vagyon dolgában, hogy az határozatokat hozzon, melyekre nézve ez a ház nem más, mint puszta registratura s annak határozatait e ház elfogadni köteles és azoknak meritumán többé nem változtathat: ez a népsouverainitásnak egyenes kijátszása. Mert ha van egy parlamentnek valami értelme, az nem lehet egyéb, mint hogy a nemzet vére és vagyona felett '6 rendelkezik, osztozkodjék e jogban a koronával, de közbeeső testületek kötelező határozatokat parlamentaris értelemben az én érzékem szerint nem hozhatnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem tartozom azok közé, valamint barátaim sem tartoznak azok közé — hiszen elegen adtak kifejezést ennek — kikaharuspexek által hangoztatott jelszavaknak felülnek. Jó, t. ház, megvizsgáltuk mi ezen dolgot, a mint a mi álláspontunkból egyátalán lehetséges volt. De nekem felötlik itt, hogysem czélszerűség, sem takarékosság, sem gyorsabb mozgósítás, sem semmi egyéb nem vezette voltakép azt a kezet, mely a reorganisatiót kezdeményezte és törvénybe ütközőleg már ia végrehajtotta. Felötlik előttem t. ház, hogy valahányszor Austria közös hadseregével együtt vereséget szenvedett, rögtön megkezdették a reorganifäatiót, folytatták a reorganisatiót ide is, oda is. Csapat áthelyezés, a nemzetiségek összekeverése, a gombok számának megváltoztatása, a forgók színének megváltoztatása, új zsinór behozatala, mindez oly dolog, mely a belszervezetre tartozik. A külszervezetre vonatkozólag t. ház, az egész történelem, kivált azóta, mióta Ausztriával ezen boldogtalan kapcsolatban állunk, csak egyre tanít, egyre oktat és ez az, hogy a mikor vész fenyeget, bármerről fenyegessen az, akkor a magyar csapatok azok, a melyeket lassanként a vész helyének közelébe tolnak előre. (Ugy van! a szélsőbalon.) S én, t. ház, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy bármiféle más, a közös hadsereg alapján végrehajtott reform nem lesz képes a hadseregnek megadni azt, a mi nélkül hadsereg egyátalán nem teljesítheti kötelességét, tudniillik az egységes eszmét, (Helyeslés a szélső baloldalon) melyért egy hadsereg valósággal lelkesedni tud. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindaddig az önök összes territoriális rendszerei nem érnek semmit. (Tetszés a szélső baloldalon.) S minthogy ez igy van és nem máskép, t. ház, én értem a mostani territoriális rendszer behozatalát, de oly értelemben, hogy látják a láthatáron a fekete pontokat és várják észak felől a veszélyt és ekkor a vész közelébe szállítják a magyar csapatokat, a vész közelébe annál inkább, mert ha be fog következni a veszedelem, akkor nem a bécsi fejek és vezetők azok, a kiket, fájdalom, az ellenség nem arczból szokott ismerni, hanem megint e nemzet fiai lesznek azok, a kik valamint gátat képeztek a nyugati civilisatio számára akkor, mikor a török hadak jöttek Európába, ép ugy küzdeni fognak azon támadó ellen is, a ki észak felől jön. De hiszem, hogy mikor a végveszély bekövetkezik, épen utalva arra, a mit barátaim kiemeltek, az egész nagyszerűen vitatott átalakulás össze fog omlani, mint egy kártyaház és mi abból ki fogunk bontakozni; azért mi leszünk itt és itt lesz Magyarország függetlensége. (Tetszés a szélsőbalon.) Nekem t. ház, még egy mondani valóm van. (Halljuk! a szélsőbalon.) Erre késztet az az emberszeretet és jogérzet, melyet soha és semmi körülmények közt megtagadni nem fogok. Az ember szíve összeszorul, mikor látja, hogy egy nemzet törvényhozásában tanult, művelt férfiak, kik elismerik, hogy ők a haladás harczosai, miként beszélnek arról a valóságos bűnről és nyűgről, mely az emberiségre nehezedik, mint a minő a háború, a hadsereg intézménye. (Tetszés a szélső baloldalon.) Igen, t. ház, odáig jutottunk — fel merem emelni szavamat, mondom, a béke embere vagyok — odáig jutottunk, hogy megfeledkezünk itt azon bajnokokról, kik éjj elt-nappalt összetéve, szolgálják a népet tudományukkal és kézimunkájukkal, mint termelők; a dicső az, a ki elég gyáván meg meri támadni a meztelen benszülötteket Afrika partjain és közéjük dob lövegeket, a melyek mindegyike százakat ront le. Sőt több, hisz nekünk is emelkedik csillagunk, az új szárazföldi torpedó és e nemzet összes műveltsége, tudományos alkotásai eltörpülnek, mert mik azok a szárazföldi torpedó-