Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

2Q4 '36. országos ülés tom, hogy nem belszervezet s e tekintetben — mint már tegnap tettem — bátor vagyok utalni az 1867: XH. t.-ez. 13. §-ára, a mely következőképen szól: „Kijelenti továbbá az országgyűlés, hogy a védelmi rendszer megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik meg", a mely védelmi rendszernek átalakítására nézve, a §. további szövegében ki van mondva, hogy az a két országgyűlés közt tárgyalandó. Hát én azt vagyok bátor kérdezni, hogy mit jelent az a 13. szakasz, miért van ez ide iktatva? Azt méltóztatik mondani, ha kérdés van arról, hogy mi a nemzet joga a hadügyekben: hogy a magyar országgyűlésnek igenis joga a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítése, ujonczok megajánlása, a szolgálati idő megállapítása, katonaság elhelyezése, élelmezése. De hát mindezek oly doldok, melyek külön törvényekben, nevezetesen a véderőtörvényben enumerálva és benfoglalva vannak, külön szakaszokban vannak felemlítve a kiegyezési törvényben. Miért van tehát a eontradistinctió: a védelmi rendszer megállapítása? Azt hiszem, hogy ezen contradistinctió határozottan azt jelenti, hogy ezen 13. szakasz azért lett megalkotva, hogy ki legyen mondva, hogy a magyar országgyűlésnek azokon kivül, a mik a 12. §-ban foglaltatnak, vannak még jogai, teendői a hadügy körül. És ha vannak — miután a többiről provideálva van külön törvényben — ezen teendők nem lehetnek egyebek, mint olyan dolgok, melyek a véderő újjá szervezésére vonatkoznak. Azt hiszem t. ház, hogy ez döntő érv annak elhatározásra nézve, hogy az, a melyről itt szó van, ez igenis a 13. §. alá esik s hogy ez nem egyéb, mint a védelmi rendszernek átalakítása és hogy erre magának — a közösügyi törvényeknek értelmében — ezen országgyűlésnek kétségtelen joga van. (Ugy van! a szélsőbalon.) Annyi, azt hiszem, kétségtelen, hogy itt minden esetre ily controvers kérdésről van szó és most már arról van szó, hogy ki legyen arra hivatva, hogy ezen controvers kérdés tisztáztassék. Itt törvénymagyarázatról van szó, az tehát a kérdés, ki van jogosítva, hogy a törvényt magyarázza. A törvénymagyarázat szükségessége fel van vetve, be van bizonyítva az által, hogy a képviselőháznak egy jelentékeny része, egy párt az, mely ezen kérdést felvetette. Hiszen, ha egy törvény szék folyamodványnyal jön ide s kéri a törvénymagyarázatát, a képviselőház nem szokta azt megtagadni és most, midőn magának a képviselőháznak a keblében merül fel ez a kérdés, midőn a képviselőháznak egy jelentékeny része követeli, hogy magyaráztassék a törvény, azt hiszem, nem szabad azt megtagadni. (Igaz ugy van! a szélsőhalmi.) És ha constatálva van a törvénymagyarázatnak szükségessége, arra senki más nem lehet noTem'jer 23. 1882. hivatva, mint az, a ki. magát a törvényt hozta, t. i. a két országgyűlés, Magyarország és a többi országok és tartományok országgyűlése; semmi esetre pedig önhatalmúlag a közös ministerek, sem a magyar ministerek, egyátalában nem pedig a delegatió, melynek mint már bátor voltam említeni, egyáltalában nincs törvényhozási joga s határozathozatali joga csakis oly tárgyakban van, melyekben költségek megállapításáról van szó. [Igaz Ugy van! a szélsőbalon.) Egyébiránt a delegatió talán azon szempontból volt hajlandó sanetionálni a maga részéről az újjá szervezést, mert az a nemzet régi aspiratióinak felel meg. De hát én bocsánatot kérek a t. delegatiótól, annak a megítélése, hogy jó-e vagy nem az a reorganisatió, nem a delegatiónak volt a feladata; a delegatió egyedüli feladata az, hogy szavazza meg annak létesítésére szükséges költségeket, ha az illető factorqk annak jóságát, elfogadhatóságát jelentik ki. És ha a delegátus urak mégis hajlandók voltak sanetionálni ezen intézményt és ismerve a viszonyokat nem is kétkedhettek benne, hogy ezen reorganisatió az országgyűlés által el fog fogadtatni és ennek daczára maguknak tulajdonították e jogot: ez azt bizonyítja, hogy hajlandó a delegatió arra, hogy saját hatáskörét kitágítsa, hogy az országyüléseknek az ő eredeti megbízóiknak, melyeknek önök csak bizottságai, kifolyása, hatáskörét csonkítsák. (Igás ugy van! a szélsőbalon.) És igy azt hiszem, bebizonyítottam, a mit oly régóta mondogatunk, hogy ezen delegatió semmi egyébre nem való, mint arra, hogy az országgyűlésnek, a nemzetnek jogait folyton csonkítsa és utóvégre a central parlament irányában való kinövésre vezesse. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én, mint mondám, Hoitsy t. képviselőtársam határozati javaslatának csak ezen részére kívántam megjegyzéseket tenni; azon pontjára a határozati javaslatának, mely a hadügyi ministeriuni irányában rosszalást kivan kifejeztetni, legyen szabad csak azt megjegyezni, hogy a 17 zászlóalj már elvitetett Znaimba és más helyekre, hogy ott már valósággal be is iktattatott az osztrák ezredekbe. Ezen azok után, a mik előhozattak, kételkedni sem lehet. A hadügyminister ur, illetőleg megbízottja azt felelte a delegatióban, hogy igenis ő respectálni akarja a törvényhozásoknak hozandó határozatait és addig az effectuatióhoz látni nem kivan, ilyesmit lehet mondani a delegatióban, mert az effélével is beéri, de nekünk, kik egészen más szellem által vagyunk áthatva, nekünk az ilyen dolgokat hiába mondják és kisült, hogy ezen oly nagy állítások az igazságnak nem felelnek meg, mert oda vitettek a zászlóaljak és több is történt, de már az odavitele a zászlóaljaknak semmi egyéb, mint az effectnatió tényleges megkezdése.