Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

!36 orsságos ülés üoremljer 23- 1S82. 203 a magyar hadseregre vonatkozólag mondott, nem pártolhatja és ő nem ismeri el a magyar nemzetnek az Önálló hadsereghez való elévülhetetlen jogát. Megengedem, hogy a t. képviselő úr bátran elmondhatja azt, ha meggyőződése, hogy ő a magyar hadseregnek ez idő szerint felállítását opportunusnak nem tartja, de ha azt mondja, hogy a nemzetnek ahhoz joga nincs, akkor azt mondta ki, hogy Magyarországnak nincs joga az önálló nemzeti és állami létre; mert Önálló külön hadsereg nélkül valódi, igazi nemzeti életet, nézetem szerint képzelni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt egyébiránt bővebben discutiálni nem akarom, mert remélem, hogy ő e nézetével e ház ban is egyes-egyedül áll. Ivánka t. képviselő úr azt mondta, felelve Németh Albert t. barátomnak, ki beszélt az osztrák és magyar katonák összekeveredéséről, hogy ez nem olyan nagy fontosságú dolog, mert a nemzetiségeknek, a különböző elemeknek összekeveredése akkor is elő fog fordulni, ha valamikor a magyar hadsereg felállíttatik. Méltóztassék megengedni, még is van talán a dologban egy kis különbség, mert igaz ugyan, hogy az önálló magyar hadsereg is különböző nemzetiségekből fogna állami, hanem van valami kapocs, a mely összetartja, t. i. a közös hazafiság, a mely szétválasztó erővel bir azokra a csapatokra nézve, a melyek egyrészt osztrák, másrészt pedig magyar ujonczokból állíttatnak össze. A mi a delegatió eljárását illeti, szemben az újjászervezés intézkedéseivel: megvallom, nem szívesen foglalkozom a delegatióval s midőn reá vagyok kényszerítve, ezt mindig a legmélyebb visszatetszéssel teszem, mert a delegatió létezése Magyarország állami önállóságának negatiója, eltörlése. Midőn a költségvetés tárgyalásának alkalmával a közös ügyek rovata alatt, minden évben reá szegeztetik a képviselőház asztalára a fizetési meghagyás, a mely a delegatióktól jő, kétségtelen, hogy az a nemzetre nézve mindig megalázás és vezeklés. De mert megvan ez a delegatió s mert kétségtelen, hogy legfontosabb érdekeink annak kezelésére vannak bízva, kénytelenek vagyunk vele foglalkozni, még ha visszatetszéssel is. Akkor azonban, mikor a delegatió nem a maga rendes keretében mozog, hanem szabadságot vesz magának arra, hogy túllépje hatáskörét, hogy jogbitorlást kövessen el és megtámadja az országgyűlés részére reservált jogokat: akkor nem a vezeklés feladatunk, hanem kötelességünk körmére verni a delegatiónak, mert ezen országgyűlésnek, mint a nemzeti jogok letéteményesének, elévülhetetlen joga, szoross kötelessége felügyelni arra, hogy jogai a delegatió által ne csorbittassanak. (Ugy van! a szélső halfelöl.) Ez történt a legutóbbi delegatió alkalmával ismételve. Mert akkor, mikor tudomást szerzett arról, hogy Boszniában az ujonczozás administrativ utón elrendeltetett, neki módjában állott volna az ellen szavát felemelni és e miatt a közös ministereket kérdőre vonni; ezt azonban elmulasztotta, minek következtében ott vagyunk, hogy a bosnyák ujonczozás a véderő-törvény világos sérelmével fennáll és gyakoroltatik. És most mi történt? A delegatió elé terjesztetett a hadsereg újjászervezésének költsége. Mit tett a delegatió? Megszavazta a kivänt összeget és ezzel képessé tette a közös hadiigyministert arra, hogy ezen újjászervezés végrehajtathassék, mielőtt ahhoz az országgyűlés hozzászólott. És itt legyen szabad megjegyeznem, hogy nálunk a törvényhozásnak egy új neme látszik divatba jönni és ez az, hogy a legfontosabb intézkedések a budget alkalmával hozassanak be, holott a törvényhozás természete azt hozza magával, hogy az uj institutiót elébb meg kell vitatni és hogy csak akkor lehet szó a költségekről, h institutió törvényesen megállapittatott. Nálunk ez ellenkezőleg áll. A delegatió egyátalában nem bocsátkozott abba, hogy milyen az új institutió és hogy kellőleg rendben van-e e tekintetben a dolog? Igaz, hogy a delegatiónak nincsen joga törvényhozási dolgokat tárgyikig discutiálni. Neki hatásköre abban áll, hogy a közös költséget állapítsa meg. Hanem hát, ha ezt elismerem is, az mégis kétségtelen, hogy a delegátus uraknak van szemük a látásra, van fülük a hallásra, és ha látják, hogy oly valamire kéretik a pénz, a mi még tárgyilag rendben nincs, ha azon tárgy, mire a pénz kéretik, valami uj institutió, a mely még a megfelelő tényezők által bevéve, törvényesítve nincsen, akkor a delegátus uraknak az lett volna a kötelességük, hogy jelentsék ki egyenesen: igenis meg fogjuk szavazni a kivánt összegeket, de előbb azt akarjuk, hogy az institutiót magát hagyják helybe, hozzák létre azok, a kik arra egyedül vannak hivatva. Felhozatott tegnap — s a vita valódi magvát az képezi — hogy ezen új organisatio micsoda categoriába tartozik: vájjon az belszervezési kérdés e, a mely a közösügyi törvénynél fogva a fejedelemnek van reserválva, vagy olyasmi, a mihez az országgyűléseknek is joguk van hozzászólani. Hát én a mellett, hogy ez valóban belszervezeti kérdés, itt tegnap semmiféle érvet nem hallottam. Hallottam ugyan a t. honvédelmi minister úrtól nem épen hosszú beszédjében nyolczszor felhozv mindannyiszor hangsúlyozva ezt a szót": „belszervezet", de méltóztassék megengedni, hogy az, hogy ő, meg a ministerelnök ur, sőt még Baross képviselő ur is megvannak valamiről győződve, előttem még nem képezi a dolog bebizonyítását. Én azzal szemben határozottan állí26*