Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

194 136. országos ülés november 23. 18S2. 1881. február hava óta folytak a tanulmányok és tanácskozások az organisatió gyökeres megváltoztatása iránt. Nekünk, a magyar parlamentnek a kormány által azt hirdették, hogy ez az organisatió valami megközelíthetetlen állapot, a melyet ingatni, sőt a melyhez nyúlni sem szabad, titokban pedig ugyanakkor már egy esztendő óta dolgoztak rajta, hogy ezt az organisatiót lényegileg megváltoztassák. Ez egy oly eljárás t. ház, mely sem a kormány felelőssége iránt alkotott eszméinkkel, sem a képviselőház méltóságával meg nem egyeztethető. Méltatlan játék az, melyet a parlament rovására magoknak megengedtek. Oly annyira méltatlan játék, mely egyrészt a népnek a parlament intézményébe vetett hitét is megtámadja, minekünk magunknak és a kormány őszintesége iránt netán mégtápláltbizalmunkatis végkép eloszlatja. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbalon.) Mit tartsunk a kormány őszinteségéről jelenleg is ? Miben állanak azok a garantiák, hogy az indokolásul felhozott tények valóban így állanak? Ki biztosít bennünket a felől, hogy'ismét elmúlván nyolcz hónap, javaslatokkal fognak elénk állani, melyek fen ekéstől fogják felfordítani azon okoskodást, melylyel a kormány jelenleg elfogadhatóvá igyekszik tenni e javaslatot? Oly jogos kérdések és indokolt aggodalmak ezek, melyek a múltnak tapasztalatai után önkénytelenül kelnek fel bennünk g melyek jelenleg annál is természetesebbek, mert hisz a kormánytól annyit sem tudtunk kieszközölni, hogy rendelkezésünkre bocsássa a reorganisatióra vonatkozó adatokat. De leszek szerencsés a továbbiakban tényekkel is kimutatni, hogy a kormány jelenleg sem terjeszti elénk őszintén a valót. Nem terjesztette a múlt tavaszszaí sem. Elhallgatta a tényeket egészen addig, a mig az országgyűlés eloszlott s akkor hozzáláttak azonnal rendeleti utón foganatosítani a reorganisatiót, a melyről előlegesen a parlamenteknek még csak sejtelmük sem lehetett. A tegnapi vita folyamában kiemelte a ministerelnök ur, hogy a reorganisatió a Felség jogainak körén belől marad s igy rendeleti utón a parlament megkérdezése nélkül volt végrehajtható ; s a mennyiben a parlament jogait is érintette, annyiban nem vitetett keresztül s ép e javaslat egy oly jogot salvál, mely a magyar országgyűlést illeti és a mely annak számára fent is tartatott. Nem keresem t. ház, igy van-e, vagy nem. Az bizonyos, hogy a dolog nem egészen tiszta, de szavakba nem akarok kapaszkodni. Maga a honvédelmi minister ur új szervezetnek nevezi a végbement reorganisatiót, avval a szóval él, melylyel a törvény, de a mit a törvény az országgyűlés számára tart fenn. Azt gondolom, hogy a törvényben megjelölt felségi jog afféle ügyekre vonatkozik, minőben az 1874. május 1-én életbe lépett Dienstreglement intézkedett. De hát, mint mondom a kérdésnek ezen oldalához szólani nem akarok. Egy azonban bizonyos, t. i. az, hogy ezen újjászervezés el van rendelve, az ezt illető parancs az egyes ezredekhez még múlt szeptemberben el is küldetett, de törvény által sanctionálva még ma sincs. Az, a mi felett mi ma itt e parlamentben tanácskozunk, már mult szeptember hónap alatt mint rendelet közététetett. Mik itt 17 magyar zászlóalj sorsa felett tanácskozunk, ez a 17 zászlóalj pedig igen is jól tudja már a maga sorsát, sőt túl is van az elhatározó lépésen, hogy a reá nézve a reorganisátióban váró szerepet betöltse. Ezen 17 zászlóalj közül néhány rendeltetési helyére el is küldetett. A honvédelmi minister ur avval akarja ugyan megnyugtatni a tisztelt házat, hogy ezen zászlóaljak „megmaradtak eddigi ezredük kötelékében, magyar ezredparancsnokság alatt." Ez azonban t. ház, nem a valónak megfelelő előadása a dolognak. Meg fogja ezt engedni a t. honvédelmi minister ur is. Annyi igen is áll, hogy ezen zászlóaljak eddigi ezredük kötelékében maradtak papiroson. A felszerelést és mondurt is onnan kapják. De a mi a parancsnokságot illeti — melyről a minister ur beszél — az nem a régi. Az Armee-Verordnungsblatt szerint — bizonynyal a minister ur is be fogja ismerni, hogy ez eléggé hivatalos okmány — ezen zászlóaljak folyó év október 1-étőí kezdve új ezredeseik parancsnoksága alá vannak helyezve s a csapatok katonai kiképzését illetőleg az új ezredes felelős. Nem gondolom, hogy valaki nem ebben, hanem a monturral való ellátásban keresné a hovátartozóság critériumát. Megtörtént tehát igenis az, hogy ezen rendszer előbb lett megvalósítva egyes részei szerint, a mely részek a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül érinthetők nem voltak, semmint a magyar országgyűlés ebben határozott. Ha bármit mond is a ministerelnök ur és a honvédelmi minister ur a felség reorganisatióra vonatkozó jogairól, azt nem tagadhatja, hogy magyar zászlóaljakat idegen ezredekbe osztani joga a felségnek sincs s hogy ez a beosztás épen a katonai kiképzést illetőleg már október 1-ével megtörtént. És a delegatió a maga véges bölcsességében rámondotta erre a szervezetre, hogy azt helyesli, a keresztül vitelére kért összeget megszavazta s rá adta az egészre a maga sanctióját. A mint ezt az eljárást nem lehet másnak, mint a meglevő törvények megsértésének qualiíikálni a kormány részéről, ugy viszont a delegatiók részéről is nem egyéb ez, mint a saját jogkörén való túlmenés. Mert a felett lehet igenis vitatkozni, hogy a delegatiók competentiájához mi tartozik, de hogy e küldöttségek, túl tegyék magukat az ország törvényes jogain s sanctiójukat adják oly cselekményekhez, melyek világos