Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

194 136. országos ülés november 23. 18S2. 1881. február hava óta folytak a tanulmányok és tanácskozások az organisatió gyökeres megvál­toztatása iránt. Nekünk, a magyar parlamentnek a kormány által azt hirdették, hogy ez az organisatió valami megközelíthetetlen állapot, a melyet ingatni, sőt a melyhez nyúlni sem szabad, titokban pedig ugyanakkor már egy esztendő óta dolgoztak rajta, hogy ezt az organisatiót lényegileg megváltoz­tassák. Ez egy oly eljárás t. ház, mely sem a kor­mány felelőssége iránt alkotott eszméinkkel, sem a képviselőház méltóságával meg nem egyeztet­hető. Méltatlan játék az, melyet a parlament rová­sára magoknak megengedtek. Oly annyira méltat­lan játék, mely egyrészt a népnek a parlament intézményébe vetett hitét is megtámadja, minekünk magunknak és a kormány őszintesége iránt netán mégtápláltbizalmunkatis végkép eloszlatja. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbalon.) Mit tartsunk a kormány őszinteségéről jelen­leg is ? Miben állanak azok a garantiák, hogy az indokolásul felhozott tények valóban így állanak? Ki biztosít bennünket a felől, hogy'ismét elmúlván nyolcz hónap, javaslatokkal fognak elénk állani, melyek fen ekéstől fogják felfordítani azon okosko­dást, melylyel a kormány jelenleg elfogadhatóvá igyekszik tenni e javaslatot? Oly jogos kérdések és indokolt aggodalmak ezek, melyek a múltnak tapasztalatai után önkénytelenül kelnek fel bennünk g melyek jelenleg annál is természetesebbek, mert hisz a kormánytól annyit sem tudtunk kieszközölni, hogy rendelkezésünkre bocsássa a reorganisa­tióra vonatkozó adatokat. De leszek szerencsés a továbbiakban tényekkel is kimutatni, hogy a kormány jelenleg sem terjeszti elénk őszintén a valót. Nem terjesztette a múlt tavaszszaí sem. El­hallgatta a tényeket egészen addig, a mig az ország­gyűlés eloszlott s akkor hozzáláttak azonnal ren­deleti utón foganatosítani a reorganisatiót, a melyről előlegesen a parlamenteknek még csak sejtelmük sem lehetett. A tegnapi vita folyamában kiemelte a minis­terelnök ur, hogy a reorganisatió a Felség jo­gainak körén belől marad s igy rendeleti utón a parlament megkérdezése nélkül volt végrehajt­ható ; s a mennyiben a parlament jogait is érin­tette, annyiban nem vitetett keresztül s ép e javaslat egy oly jogot salvál, mely a magyar országgyűlést illeti és a mely annak számára fent is tartatott. Nem keresem t. ház, igy van-e, vagy nem. Az bizonyos, hogy a dolog nem egészen tiszta, de szavakba nem akarok kapaszkodni. Maga a honvédelmi minister ur új szervezetnek nevezi a végbement reorganisatiót, avval a szóval él, melylyel a törvény, de a mit a törvény az ország­gyűlés számára tart fenn. Azt gondolom, hogy a törvényben megjelölt felségi jog afféle ügyekre vonatkozik, minőben az 1874. május 1-én életbe lépett Dienstreglement intézkedett. De hát, mint mondom a kérdésnek ezen oldalához szólani nem akarok. Egy azonban bizonyos, t. i. az, hogy ezen újjászervezés el van rendelve, az ezt illető parancs az egyes ezredekhez még múlt szeptem­berben el is küldetett, de törvény által sanctio­nálva még ma sincs. Az, a mi felett mi ma itt e parlamentben tanácskozunk, már mult szeptember hónap alatt mint rendelet közététetett. Mik itt 17 magyar zászlóalj sorsa felett tanácskozunk, ez a 17 zászlóalj pedig igen is jól tudja már a maga sorsát, sőt túl is van az elhatározó lépésen, hogy a reá nézve a reorganisátióban váró szerepet betöltse. Ezen 17 zászlóalj közül néhány rendel­tetési helyére el is küldetett. A honvédelmi minis­ter ur avval akarja ugyan megnyugtatni a tisztelt házat, hogy ezen zászlóaljak „megmaradtak eddigi ezredük kötelékében, magyar ezredparancs­nokság alatt." Ez azonban t. ház, nem a valónak megfelelő előadása a dolognak. Meg fogja ezt en­gedni a t. honvédelmi minister ur is. Annyi igen is áll, hogy ezen zászlóaljak eddigi ezredük köte­lékében maradtak papiroson. A felszerelést és mondurt is onnan kapják. De a mi a parancsnok­ságot illeti — melyről a minister ur beszél — az nem a régi. Az Armee-Verordnungsblatt szerint — bizonynyal a minister ur is be fogja ismerni, hogy ez eléggé hivatalos okmány — ezen zászló­aljak folyó év október 1-étőí kezdve új ezredeseik parancsnoksága alá vannak helyezve s a csapa­tok katonai kiképzését illetőleg az új ezredes felelős. Nem gondolom, hogy valaki nem ebben, hanem a monturral való ellátásban keresné a hovátartozóság critériumát. Megtörtént tehát igenis az, hogy ezen rendszer előbb lett megvalósítva egyes részei szerint, a mely részek a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül érinthetők nem voltak, semmint a magyar országgyűlés ebben határozott. Ha bármit mond is a ministerelnök ur és a honvédelmi minister ur a felség reorgani­satióra vonatkozó jogairól, azt nem tagadhatja, hogy magyar zászlóaljakat idegen ezredekbe osz­tani joga a felségnek sincs s hogy ez a beosztás épen a katonai kiképzést illetőleg már október 1-ével megtörtént. És a delegatió a maga véges bölcsességében rámondotta erre a szervezetre, hogy azt helyesli, a keresztül vitelére kért összeget megszavazta s rá adta az egészre a maga sanctióját. A mint ezt az eljárást nem lehet másnak, mint a meglevő törvények megsértésének qualiíikálni a kormány részéről, ugy viszont a delegatiók részéről is nem egyéb ez, mint a saját jogkörén való túlmenés. Mert a felett lehet igenis vitat­kozni, hogy a delegatiók competentiájához mi tartozik, de hogy e küldöttségek, túl tegyék magukat az ország törvényes jogain s sanctió­jukat adják oly cselekményekhez, melyek világos

Next

/
Oldalképek
Tartalom