Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

111. országos ülés májas 25 1S82. 93 állíttassák fel, Lengyelország koronája a magyar király fejére tűzessék. (Derültség a jobboldalon.) Tudom én t. képviselőház, hogyha ily körülmények közé jutnánk, a nagy német birodalom bizonyos kárpótlási követelésekkel lépne fel irántunk. És szerintem ez jogos is lenne és e követelést az érdekelt államok népeivel egyetértőleg az uralkodók képesek volnának kiegyenlíteni, ha másképen nem, csere útján. Bosznia és Herczegovina elfoglalása és azon irtózatos vér- és pénzáldozatok, melyekbe az ottani hadjáratok ez ideig is kerültek, engem még szilárdabbá tettek azon meggyőződésemben, miszerint az 1867-ki "és 1878-ki, e nemzetet megsemmisítő közösügyes alapokon, e nemzet, ez orszng fenn nem állhat, e nemzet a megsemmisítés örvényébe fog merittetni okvetlenül, ha nem sikerül a közösügyektől megmenteni az országot. Azért én ismétlem, miként ha tudnám, hogy másként nem szabadulhatna meg e nemzet az átkos közös ügyektől, örömmel üdvözölném a napot, a mikor az osztrák császári koronát a szél lefújná a magyar király fejéről. Elnök: A képviselő ur ezt már sokszor méltóztatott mondani (Nagy derültség) és az illető elnök kénytelen volt mindig megtenni rá észrevételét. Most is megteszem ezt. nem mintha veszélyes volna az, a mit mondani méltóztatott, (Derültség és helyeslés jobbfelöl) de még is kissé különös. Csanády Sándor: Mert én t. ház, hazám, nemzetem érdekeit nem áldozom fel semmiféle érdekeknek, még ha azok császáriak lennének is. Nem fogadom el a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, nem csak azért, mert a delegátió túl ment korlátain, nem csak azért, mert Boszniáról és Herczegovináról szól, de nem fogadom el azért sem, mert oly tárgyról intézkedik, mely a delegátiók kifolyása, miután én hazámra, nemzetemre nézve a közös ügyeket, a melyeknek kinövése a delegátió, átkosoknak, károsoknak tartom és e haza területéről száműzetni kívánom. Hogy pedig t. ház, e haza polgárai biztos tudomást nyerjenek arra nézve, kik azon képviselő urak, kik a nemzet, a nép vérét és vagyonát idegen érdekekért pocsékolják, névszerinti szavazást fogok kérni. (Helyeslés szélső balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs többé feljegyezve (Élénk tetszés) és ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottsági előadót, a kisebbségi különvélemény beadóját és Szilágyi Dezső képviselő urat, a kinek határozati javaslatát tizen irták alá, valamint természetesen a minister urakat, ha szólni kivannak. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy azt hiszem, hogy ugy az előadó urnak, mint a többi képviselő uraknak, a kik még szólni jogosítva vannak, több időre lesz szükségük, legyen szabad a még hátralevő időt. vagy annak egy részét nekem használnom fel, a ki lehetőleg röviden kivánok szólni. (Halljuk!) Röviden kívánok szólni azért, mert szemben azon modorával a vitatkozásnak, midőn az ellenvéleményüeket nem téves véleményükről, hanem hazafiatlauságról, rósz szándékról és isten tudja, mi mindennemű bűnről vádolják: a vitatkozásnak valóban parlamentáris fegyverével élni a helyzetnek meg nem felelő eszköz, mással élni pedig nem természetem. Fogok tehát igen röviden szólni azon újabban felhozott egy pár érvről, melyet főleg gr. Apponyi Albert beszédjében hallottam. Mielőtt ezt tenném, kell, hogy pár szóval nyilatkozzam, bár már nyilatkoztam, de azon nyilatkozatom óta kétszer is felemlített esztergomi kőbánya ügyéről. (Halljuk /) Én legnagyobb részben •— mindjárt megmondom, hogy mennyiben nem — elfogadom a ma szólott képviselő urnak előadását, a ki főleg egyben tévedett és ez az egy az, hogy az általa is megnevezett Nagy János osztálytanácsos ur azt mondta volna ki, hogy feltétlenül megengedhető a bánya megnyitása, nem pedig bizonyos rendőri feltételekhez kötötte volna. Ez, engedelmet kérek, nem igy áll. Azon vélemény határozott föltételeket tartott szükségeseknek, ugy arra nézve, hogy bizonyos órában kelljen a repesztéseknek történniök s azon órában az ut elzárassék a közlekedés elől, mint azon tekintetben, hogy a maguktól leváló kőtörmelékekkel és bányáknál előforduló más, hasonló anyagokkal minek kell történnie. És ezen újabb második vizsgálat alapján történt azután, hogy ezen általa jelzett feltételekhez kötve, megengedtetett a bányának művelése. A t. képviselő ur beszélt a képviselő jelöltről, a ki bejött és nem tudom, még miről. Hogy azon község mily alapon és kinek biztatására újította meg folyamodását, azt ma meg se tudnám mondani; elég az, hogy a folyamodás hozzám beérkezett. Maga a képviselő ur elmondta, hogy leküídetett a megyéhez, a hol az tehát nyíltan, minden pártszínezethez tartozó emberek előtt ismeretes módon tárgyaltatott; maga elmondta, hogy a megyének javaslata folytán adatott meg az engedély. Én tehát itt azt a hatalommal való rettenetes visszaélést, a mely állíttatik, felfogni nem tudom és méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, a ki ma felhozta, maga igen jól rámutatott, pedig ha nem tudok is magam a korteskedéshez, szemléletből volt módom tapasztalni a korteskedésnek különféle nemeit s magam is tudok annyit, hogy ha az a választásokra illetéktelen befolyásul akart volna használtatni, nem lett volna