Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

94 111. országos ü[és május 25. 1SS2. szabad azt előbb a megyében, a bol mások is megtudhatnák, tárgyaltaim s azután a választást megelőzőleg a rendeletet kiadni, hanem vissza kellett volna tartani, csak positiv ígéretet téve, bogy ha jól viselik magukat, majd akkor megkapják. (Derültség a jobboldalon.) Ha ez történt volna, akkor igenis lebetne visszaéléssel vádolni, de ily viszonyok közt a visszaélés vádját el nem fogadhatom. (Helyeslés jobb jelöl.) Még egy dologra, a mi, hogy miként tartozbatik bele, nem tudom, csak egy pár szót — mert másik részére t. barátom a pénzügyminister megfelel — arról, t. i.,hogy én isten tudja miféle illetéktelen befolyást gyakoroltam volna arra, bogy egy nem is kormányi testület, hanem egy egyházkerületi gazdasági tanács és egyházkerület egy volt képviselőnek birtokát túlságos nagy áron megvegye, a mi azonban megtört egy mostani képviselő urnak felszólalása folytán. Hát t. ház, ebben az ügyben, mint tegnap magánúton tudomásomra jutott, azon illetékes testület még fog hivatalosan a hírlapokban nyilatkozni. (Egy hang a, szélső baloldalon: Megparancsolták neki!) Nem lehet azoknak az uraknak parancsolni, nem olyan emberek azok, a tiszántúli egyházkerület az, nem lehet azoknak parancsolni, (Ugy van! jobb felöl) de hozzáteszem: még csak lépést sem tettem azért, hogy nyilatkozzék, tehát még csak — hogy ugy fejezzem ki magamat •— irántam való szívességből sem teszik. És arról legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy nincs az az erő s hatalom, a melynek kedvéért azok, kik ott nyilatkoznak, hamis bizonyítványt állítanának ki. (Helyeslés. Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nem fejtegetem részletesen a dolgot, csak az ott felmutatott eredményt mondom el, melyet abból az iratból tanultam meg magam is. Igenis, a debreczeni főiskola szokott birtokot venni, azon időbe?! is vett birtokot ; Nagy Györgynek volt eladó birtoka, ő felajánlotta, az egyházkerület megbecsültette, egy választmányt bizott meg a vétellel; ezen választmány bejelentette, hogy a birtok 50,000 fortot ér, de megadni nem lehet az egész összeget, hanem csak azt, a mi fenmarad a bélyeg, áíiratási stb. illetékek levonása után, — gondolom 48,000 frtot. Ezt a választmány bejelentette, a közgyűlés sem Kiss Albert, sem más figyelmeztetése folytán el nem utasította, hanem a választmány javaslatát elfogadta, a jegyzőkönyvbe, mely akkor még nyomtatásban megjelent, beiktatta. A vasárból azonban nem lett semmi, mert Nagy György ezen kétezer forintot az árból elengedni nem akarta. Ez a száraz tényállás; és ebből azután oly dolgot csinálni, mint a mely akár én reám, akár másra rósz fényt vethetne, hogy mi alapon lehessen, azt megfogni nem tudom. (Helyeslés. Ugy van! a jobboldalon.) Áttérve t, ház, beszédem igazi czéljára, ón Pázmándy képviselő urnak a franczia akadémia szótárának értelmezése felett nem vitatkozom. Én azon megnyugtató érzésben vagyok, hogy a mint ő felolvasta, épen azt fejezi ki, a szerint is, a mint én akartam kifejezni. Mert én sohasem mondtam, hogy az occupátió aimexiót jelent, hanem elfoglalást és elfoglalva tartást, vagy hogy is fejezte ki ő magát: meguralást, meguralva tartást. íSemmit ennél többet én a magam részéről abból nem következtettem és igy Pázmándy képviselő urnak egész ügyeskedése s munkája kárba veszett. (Derültség.) De gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur hozta fel első a franczia akadémia szótárának kérdését és szembe állította vele a magyar akadémia szótárát: és látván, hogy az ö élcze a franczia Bzótár felett — tetszik, ugy tett ezen élczczel, mint az az általam is ismert színész, a ki szerepe közben egyszer összecsapván sarkantyúját, miután az szépen pengett, minden öt perczben összecsapta azt, nem tudom, tiz, tizenötször vagy bánj szór, de minduntalan visszatért ez élczre, ugy hogy azt kell hinnem, hogy ezt tartotta gróf Apponyi Albert beszéde legsikerültebb részének. (Derültség jobbfelöl.) Én t. ház, megvallom, nem is vehettem komolyan gróf Apponyi t. képviselő úrtól, mert németektől komolyan venném, hogy akkor, midőn franczia nyelven irt nemzetközi okmányról van szó, ezzel szemben, ha valaki a franczia okmány kifejezésének auíenticusnak elismert értelmére hivatkozik, bármely más és igy a magyar nyelvnek is szótárára hivatkozzék. (Helyeslés a obboldalon.) Mert végre is congressusi végzést, nemzetközi szerződést azon nyelv szerint értelmeznek Európa összes hatalmai, a melyen az szerkesztve van és nem semmi néven nevezendő más nyelv szótára szerint. (Helyeslés jobboldalon.) De hát mit mond a képviselő ur szerint — megvallom, nem nézhettem meg — az a magyar szótár? Azt mondja ott: megszállás, ideiglenes maradás, tartózkodás végett megállapodás, letelepedés. No hát t. ház, én ezen magyarázattal is beérem. Mert én sohasem mondottam, nem is mondhattam, hogy az occupátió ténye végleges helyzetet teremt. Az occupátió természete, mely elfoglalást és elfoglaiva tartást jelent, a véglegességét magába nem csak nem zárja, de, sokkal jobban tudom a berlini szerződés feltételeit, semhogy azt végleges megtartásnak mondhattam volna. De igenis megbízás a megszállásra és megszállva tartásra, mely időhöz kötve nincs, a melyből épen ezért a végleges állapotot, hogy mikor és minő legyen, épen azért, mert időhöz