Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

88 111. országos ülés májas 25. 1882. nyúlt tanácskozásnak valahára véget kell vetni. Szándékoztam a napirenden levő törvényjavaslathoz törvényesség és illetékesség szempontjából hozzászólni, főleg azok után, a miket aministerelnök úr és az ígazságügyminister úr holmi annexionális politikáról akadémikus szócsavarásokkal kifejtettek. .Részint pártunk, részint a mérsékelt ellenzék bátor férfiai részéről, mind a delegatióban, mind itt tüzetesen kimerittetett e tárgy és kimutattatoít, hogy ezen annexionális politikának itt először bejelentése czéloztatik, a mi mind a közös ministeriumnak e tárgybeli előterjesztésével, mind az arra alapított delegationális tárgyalásokkal és határozattal merőben ellenkezik és még inkább a most itt tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal nyilván ellentétben áll. Mert miről szólnak mindezek, t. ház'Mindegyik a megszállt tartományokban megzavart belrend és biztonság helyreállításáról szó], tehát megszállásról, a mi még foglalásnak sem vehető, annál kevébbé vehető pedig hozzácsatolásnak. Csak megszállásról volt szó a delegatióban is és az ottani tárgyalásoknál a ministerelnök úr is jelen volt és egy szóval sem szólt ellene, valamint a közös pénzügyin inister sem, a ki a diplomatiához közel áll és a végczélról bővebben szólhatott volna. Most pedig egy tegnapi berlini távirat szerint még mindig nagy kérdés, hogy az annexio iránti ellenszenv mennyiben fog leküzdeíni Magyarországon, mert ez attól függ, hogy az annexio politikáját inaugurálják. Megengedem, hogy e törvényjavaslat itt a többség által legfölebb 24 óra alatt meg fog szavaztatni, de nagyon bekövetkezendőnek látjuk az időt, midőn az őszszel összeülendő országgyűlés és a delegatio elé már az iránt fognak törvényjavaslatot előterjeszteni, hogy a megszállt tartományok annectálására szükséges költségek fedezéséről gondoskodjanak. Herman Ottó t. képviselőtársam elannyira élénk színekkel, bárha némileg személyeskedéssel is, amennyibeu a személyek e fontos tárgytól elválaszthatatlanok, kimutatván e törvényjavaslatnak minden irányban helytelenségét, kimutatta azon alkotmányi jogsértést, mely nemcsak az 1867 : XII. t. ez., hanem az 1880 : VI. t. ez. ellen, úgyszintén a berlini mandátum túlmagyarázása következtében elkövettetni szándékoltatik: nem lehet tehát feladatom, hogy bővebben kimutassam azon felfogás helytelenségét, mely a delegátióban felmerült ilyetén eszméknek épen a mérsékelt ellenzék tagjai részéről történt fölszólalás következtében újabb vita tárgyává tétethetnék, bárha óhajtottam volna, hogy a delegátió naplója és irományai közt, különösen a négyes albizottság igen fontos jelentése és az abban tüzetesen foglalt nyiíatko- j zatok azon tisztelt tagtársak előtt, a kik netalán nem vettek volna maguknak elég időt és fáradságot, csak a legközelebbi napokban kiosztott kék és zöld könyvekben foglalt nevezetes tételeket elolvasni, pár szóval felvilágosítani. Azonban azon reményben élek, hogy mindaz, a mi itt bővebben elő nem adathatik, arról az eddigi érvek alapján a háznak azon része, melyben az önállás és függetlenség némi csirája még megvan, bizonyára meggyőződhetett, hogy itt a nemzetnek oly vér- és pénzáldozata kívántatik, melyről jól tudjuk, hogy a pénznél ugyan becsesebb a vér, mindazáltal Magyarország tiz évről tiz évre megszavazza a 800,000 katonát, akkor midőn a törvényhozásnak a hadsereg alárendelve nincs. Mit veszünk ki ebből ? Azt, hogy a hadsereg, mely tulajdonkép az osztrák-magyar monarchiának nevezett kettős birodalom bel- és külvédelmére van hivatva, azon hadsereg legtekintélyesebb része a birodalom határain kivül használtatik. Vagy van szükség a 800,000 katonára, vagy nincs. Ha van szükség reájok, akkor azokat az országban meg kell tartani; ha nincs szükség rajok, akkor az országon kivül használni azokat, alkotmánysértés. Ha vannak annexionális vágyak az udvari és katonai körökben, szabadságukban állhat toborzani katonákat saját erejükön és pénzükön és elfoglalni valamely tartományt és ott magát urnak, lovagnak, vagy bárminek kikiáltatni. Magyarországnak azonban ily vállalatba belemennie nem lehet. Azt szokták mondani t. ház, és ez megszokott jelszó a hadseregnél és a legfőbb hadúr részéről: „Wo die glorreiche österreichische Armee ist, dórt ist Oesterreich." A hol a dicső osztrák hadsereg van, ott van Ausztria. Megtagadom, hogy ezen jelszót akarják Boszniában is érvényesíteni, hogy a foglalás következtében czélbavett annexiónak nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak. Hanem akár udvaii, akár katonai körökben hangoztatik azon jelszó, mely az egységes és összpontosító nagy államot követelő oly egyének által, a kik ebben teljes meggyőződésüket kifejezve találják, Magyarországnak ily kísérletekre, ily áldozatokra nincs sem szüksége, sem kedve. A napokban szerencsém volt egy magas állású katonai egyénnel szólni, a ki kijelentette, hogy a vezénylet és az élelmezés Boszniában oly silány és a mellett oly drága, hogy azt képzelni is alig lehet. Csak egyet említek: egy részlet kenyér, mely itt 6 krajezárba kerül, a csatatéren két osztrák forinttal fizettetik meg. Tessék ezt megfontolni. Kiemelte továbbá azt, hogy a vezérletnél különösen faji okoknál fogva Joannovics és Radics miatt oly viszonyok állottak elő, hogy már e miatt is képtelenek voltak va-