Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

111. országos ülés május 25. 1882. 89 lamely nagyobb feladat teljesítésére és czélszerű hadjárat viselésére. Ily körülmények közt mire való Magyarországnak más népek elnyomására és leigázására fegyverrel, tűzzel, vassal közreműködni, midőn Magyarországnak saját önáilása és függetlensége érdekében kellene tevékenységét kifejteni. Amaz pedig e párt részéről annál kevésbé pártoltathatik, mert miután mi saját lobogónkra tűztük az ország önállásának és függetlenségének jelszavát, nem vállalkozhatunk arra, hogy oly népeket, melyek szabad rendelkezési joggal birnak, korlátozzunk szabadságukban. Ezt kívánja a nemzetközi jog, ezt kívánják közjogi intézményeink és alkotmányjogunk. Valódi szabad intézmények védhetnek meg a hatalom túlkapásaitól és államcsínyektől, hisz Róma is csak azután tudott Mariusokat és Seyllákat fölmutatni, midőn már előbb bűnös kézzel boni intézményeit felforgatta ; ily uszályhordó államférfiakra nem bízhatjuk sorsunkat. Nem szándékozom a t. ház becses türelmét tovább fárasztani. Eljutottam beszédem végére s csak annyit vagyok még bátor megjegyezni az igazságügymimster ur azou szavaira, melyekkel beszédét befejezte, a melyek igy szólnak: „Én a közjogi alapon állok s egész őszintén megvallom, hogy én a közösügyekre nézve hozott törvények bármi részben való megingatását hazámra nézve végzetes ballépésnek tartom." Én pedig ezzel szemben azt állítom : mi nem állunk a közösügyes alapon, mi Magyarország önállóságát, függetlenségét tűztük lobogónkra, következőleg őszintén megvalljuk, hogy minden perczben és minden alkotmányos eszközökkel készek vagyunk arra törekedni, hogy ezt, mint Magyarországra nézve legvészesebb intézményt, megszüntessük. Ezt kívánja Magyarország önállósága és függetlensége. T. ház, miután az előttem szólott ellenzéki oldalon ülő képviselőtársaim minden irányban kimerítették ezen ügy tárgyalását és legyőzték azon érveket és indokokat, melyeknél fogva a kormány által különben sem indokolt javaslatot még a megszállott tartományok pacificatiója iráni kívánt költségre nézve sem tartják elfogadhatónak, részemről kijelentem, hogy mindazon nyilatkozat és érvhez teljes meggyőződéssel ragaszkodom, valamint a pártunk részéről beadott javaslatokat olyannak tekintem, melyek által Magyarország önállósága s függetlensége kivívására újból egy lépést tehetünk. Végzem szavaimat Kossuth Lajos hazánk nagy férfiáuak szavaival: „Ki bűnt vet, kárhozatot araiand; ki az erkölcstelenség sárkányfogait szórja szét, annak o maga és jogai lesznek áldozatai." Pártolom a különvéleményt, esetleg a mérKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. sékelt ellenzék második javaslatát és Németh Albert t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Pázmándy Dénes: T. ház! A vita befejezéséhez közeledvén, én csupán csak pár szót kivánok szólni és egyedül a ministerelnök urnak akarok felelni, minthogy ő a franczia akadémiának szótárát a minap félremagyarázta. (Derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon : Még azt is!) Igen sajátságos, hogy egy ily nagy politikai vitában nyelvészeti kérdések hozatnak be, de még furcsábbnak tartom azt, midőn a franczia akadémia szótárából s e szóból „occuper" akarja a ministerelnök ur bebizonyítani, hogy Magyarországnak Bosznia annexiójához vagy legalább ottmaradásához joga van. Á mit a ministerelnök ur az „occuper" ige, a franczia akadémia szótárából francziául idézett, abban tökéletesen igaza vau; a franczia szavak magyar értelmét azonban roszul magyarázta, mert az a kifejezés: „se rendre máifre, demeurer máitre d'un payes" nem annyit tesz, „egy ország urává lenni, urának maradni". Ha méltóztatott volna a franczia akadémia szótárának legiíjabb 1878-ki kiadásának 153. lapján megnézni, hogy micsoda jelentősége van a „máitre" szónak, tetszett volna látni, hogy ezen igével „se rendre" e főnév „máitre" soha sem jelenti azt, hogy urává lenni, hanem azt, hogy „meguraini, hatalmába keríteni", „bemeistern, béhemében". E főnévnek „máitre" ugyanis ötféle jelentősége van. Első jelentősége „máitre, celui qui plusieurs domestiques" : „az, a kinek sok cselédje van". (Derültség a szélső baloldalon.) Ez van ugyan némi kapcsolatban a jelen viszonyokkal, de az occupatió szóra egyáltalában nem vonaíkozhatik. Másodszor „máitre, celui qui commande, qui domine sóit de droit, sóit de fait" : „az, a ki parancsol, akár jogilag, akár tényleg" ; már most ezt az igét „se rendre" kapcsolatban a „máitre" főnévvel, más jelentőség alá nem lehet hozni, mint a most idézett s ezt még a í. ministerelnök ursem hozhatja. Harmadik jelentősege a „máitre" szónak „proprietaire" tulajdonos ; negyedik jelentősége „mester", ötödik „ügyvéd, közjegyző." Világos tehát, hogy „se rendre rnaííre" nem jelent mást, mint meguralni, „hatalmába keríteni" valakit, vagy valamit. (Ellenmondás a jobboldalon.) Felhozom, t. ministerelnök úr ezt a példát, „se rendre máitre d'un cheval". Vájjon nem annyit tesz ez, mint „megfékezni egy lovat", nem azt, hogy „urává lettem egy lónak". De menjünk tovább. Ez a kifejezés „demeurer máitre" ismét nem azt teszi, hogy „urává válni valaminek", mert azt mondja a franczia akadémia szótára, hogy „demeurer, cselekvő ige, melynek két jelentősége van"; 12