Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

f 1 111. országos ülés májas 24. 18S2. 87 a pazarlás, oly vezérletért, a mely még azt sem tudja, hogy az ilyen egyszerű hegyi nép közt miként lehet védekezni és hogy lehet azt féken tartani. Ezért uekem egy fillér megszavazni valóm sincs ezen esztelen gazdálkodásra. T. ház! Mielőtt beszédemet befejezném, még két dologra kívánok egész röviden refiectálni, a melyre nem itt az ülésben, hanem különben számos oldalról provokálva érzem magamat. Ivánka Imre t. képviselő ur, mikor én ezt a kormányzati rendszert most ostromoltam, gúnyosan odaintett a ministeri padok felé, mintha megkinálta volna e pártot, hogy foglalja el azokat. Hát én t. ház azzal a nyíltsággal, őszinteséggel, a mely nekem természetem, ki akarom fejezni azt, hogy én azon oldalon ma semmi egyebet nem látok, csak a hatalomba való kapaszkodást. (ügy van! szélső hal felöl.) Az az oldal ma, a jövő semmi eshetőségével nem számol, csupán felfelé néz, hogy onnan a kegymosoly hogy világít lefelé. A t. többség férfiait mindenütt ott látjuk, a hol fényességüket és nagyságukat mutogatni lehet, udvartartást képeznek mindenütt kicsinyek és nagyok közt. Én a nemzet sorsát ilyen többségre és kormányra bizni hajlandó nem vagyok. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) És volna szavam t. szomszédainkhoz is, mert itt történtek nem egyszer oly jelenségek, melyek, mondhatom, rám nézve megdöbbentők voltak; mi tapasztaltuk nem egyszer azt és ez alkalommal egész határozottsággal, hogy bizalmatlanságot szavaznak a kormánynak, hogy veszélyt látnak a nemzetre nézve ebben a rendszerben, de azt hiába vártuk annak vezetőitől, hogy ezt azzal toldották volna meg, a mivel meg kellett volna toldani, a mivel meg kell toldani, t. i. evvel: minthogy mi, mint magyar hazafiak, meg vagyunk győződve ezen rendszer tarthatatlanságáról: el onnan, mi törekszünk oda! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zajos derültség és ellenmondások a jobboldalon.) Ei nem tudom t, ház, hogy mi tagadni és nevetni való van ezen. Tehát a nemzet, a mely a képviselőt felküldi az országgyűlésre, nem azért küldi, hogy szerénykedjék ott, a hol neki határozott támadást kell intéznie, a hol minden erejével azon kell lennie, hogy ha egy rendszer rósz, azt eltávolítani igyekezzék! (Ügy van! a szélső baloldalon.) No hát t. képviselőház, mondjanak önök bármit, gúnyolják önök bármiként ezen pártot, én érzem, hogy e magyar nemzet igazi magyar része mégis csak a mi hátunk megett áll. (Ugy van a szélső baloldalon. Derültség a jobbóldalon.) És bocsánatot kérek, a mikor mi ezt érezzük, a mikor mi azt a kötelességérzetet is tápláljuk, hogy önöket onnan eltávolítsuk és mi tegyük azt, a mit meg kell tenni, t. i. Magyarország igaz traditiói és érdekei szerint átvenni Magyarországon az ügyek vezetését: nekünk kétszeresen kell törekedni arra, már azért is, mert a ki a magyar társadalomban nyilatkozó jelenségeket figyelemmel kiséri, az megdöbben az ifjú generatió láttára arra a gondolatra, hogy ez az ifjú nemzedék veszi majdan kezébe az ország ügyeinek intézését. (Halljuk!) Soha, a mióta Magyarországon parlamentarismus van, a minő volt a multakban, volt a közelmúltban : soha ily jelenségek nem voltak, mint a minőket most tapasztalunk; hogy Magyarország parlamenti ifjabb nemzedéke abban a korban, a mikor még a természetes ösztönnél fogva az eszményért kellene rajongnia, már megalkuszik, már beadja a derekát, már rajong a szolgaságért. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Hát ilyen körülmények közt t. képviselőház, a ki tapasztalja, hog}

T ott a képviselőház intéző köreiben miféle üzelmek folytattatnak, nem azon fajtából, a melyet Németh Albert t. képviselőtársam megrótt, hanem még sokkal rosszabbak; a hol tapasztaljuk azt, hogy a magyar képviselőség számos férfiúban már csupán csak vidéki agenturává fajul; a hol csupán csak bizonyos apró szolgálatok kicsinálása a főfaladat, a melyet egy képviselő maga elé tűz; a hol épen a törvényhozás ifjabb tagjai már nem is képviselők többé, hanem ennek a t. háznak a hivatalnokai, a kik Vcillalkoznak, hogy egészen heterogén 20 tárgyból tökéletes informatióval lássák el Magyarország törvényhozását és az előadói székbe ülve azt mondják: „Ajánlom a t. ház becses figyelmébe, majd azután, ha az ellenzék beszél, éu is megtalálom a szót reá, hogy megvédelmezzem a javaslatot" : ez t. képviselőház, oh

r sülyedés, a melynek helyreütése legszentebb feladata annak a pártnak, a mely az ő zászlójára azt irta fel, a mit e haza minden önérzetes fiának fel kell írnia: Magyarország önállóságát függetlenségét! (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha önök nem ismerik el, hogy a nemzetnek van joga, hogy önczél legyen; ha csak odáig mennek, hogy annak legvitálisabb érdekeit egyesek gustusától teszik függővé, akkor hagyják ott azt a helyet és bocsássák oda az igaz hazafiakat, a kik nem hajolnak meg máskép, csak igaz tisztelettel s a kik öntudatos hazafiassággal állanak meg ott, a hol azt a nemzet érdeke parancsolja. Nem fogadom el a törvényjavaslatot és csatlakozom a Helfy Ignácz és Németh Albert t. képviselőtársaim által beadott határozati javaslatokhoz. (Hosszan tart5 élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső báloldalon.) Lázár Ádám: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Belátom, hogy az idő előrehaladt és a ház türelme annyira kifáradt, hogy a már is hosszúra