Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

78 111. országos ülés május 24. 1882. nem állna fenn egész teljességében, kénytelen vagyok ugy 186 7-iki törvényeinkkel, mint általában alkotmányunkkal ellenkezőnek nyilvánítani. A minister nr azt mondja (olvassa): „Ezen befolyás — t. i. a kormány befolyása — a közigazgatás irányzatára, a közigazgatás elvére vonatkozik. Nem terheli tehát a kormányt felelősség a részletes intézkedésekért." Élénk emlékezetemben van, hogy e házban a kormányelnök ur maga jelentette ki azt, hogy a magyar kormány akarata és beleegyezése nélkül egy puskalövés sem történhetik a monarchiát érdeklőleg. Es ez igaz. Ez felel meg a törvénynek, nem pedig a ministerelnök ur felfogása. Alkotmányjogunk szerint minden politikai és minden közigazgatási tény kormányunk befolyása alatt áll; de aztán minden tényért és mindazért, a mi politikánkban történik, a felelősség a mi kormányunkat is terheli. E nélkül parlamenti felelősség nem is lehetséges és a mely értelemben igaz az, hogy egy puskalövés nem történhetik kormányunk beleegyezése nélkül, ugyanazon értelemben áll az, hogy a kormány felelős minden puskalövésért. (Ügy van! a bal- és szélső' haloldalon.) Ezért a kormánynak felelősségéből, de a miénkből is következik az, hogy sürgetnünk kell a kibonyolódást e politikából, mely csak vészt hozhat, de semmi jót. Én tehát ezen szempontból kiindulva, hozzájárulok Szilágyi Dezső í. képviselőtársam második határozati javaslatához. Indokolnom keli azon szavazatomat is, hogy miért nem fogadom el a fedezetre vonatkozó törvényjavaslatot. (Halljuk!) Nem fogadom el azért, mert oly tételekre, oly összegekre vonatkozik a fedezet, melyekre nézve határozni, nézetem szerint, a delegátió nem volt competens. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt mindenekelőtt sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy a competentia kérdése a túloldalon bizonyos kicsinyléssel említtetett M több izben. Egyik képviselő ur azt mondotta, hogy mi a eompepetentia kérdését előrerántotíuk, a mi egyebet, mint e kérdés kicsinylését nem jelent. A másik képviselő ur épen odáig ment, hogy azt mondotta, hogy ő eretnek abban, hogy a competentia szigorú meghatározása szükséges volna, hogy szigorú megóvása az állam érdekében állana, a mi szerény nézetem szerint az alkotmányjog egyszerű megtagadása; mert az alkotmányosság a hatalmi tényezőknek egjmiás iránti egyensúlyában rejlik, rejlik azon korlátozásban, melyet egyiknek hatásköre, a másik hatásköre elé szab. Ha ezt nem respectáljuk, akkor az alkotmányt nem tiszteljük, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) E szellemnek t. ház, már több alkotmány esett áldozatul. Deák Ferencz nem igy gondolkozott. 1833-ban csak a felsőház és alsóház közt volt szó arra nézve, hogy a két háznak melyike jogosult arra, hogy meghatározza azon sorrendet, melyben az országgyűlési tárgyak egymásután felveendők, nem pedig arról, hogy vájjon a magyar törvényhozást illeti-e meg a határozati jog valamely kérdésben, vagy pedig oly testületet, melynek határozataira — a mint tudva van — mas nemzet képviselői is befolyást gyakorolhatnak szavazás utján. Valóságos házi kérdés volt tehát és mégis hogy fogta fel azt Deák Ferencz ? Ezeket monda (Olvassa) : „Nemzeti jussaink védelmére, legyen bár szokás vagy irott törvény alapjok, legbiztosabb eszköz mindenkor, ha sértésüknél tüstént felemeljük szavunkat; mert a sértésnek néma elnézése legszentebb igazainkra is káros befolyású lehet. A hadindítás és békekötésnek jussa világos törvény szerint illeti a nemzetet is, a mint ezt az 1681 : IV. és 1608 : H. t. czikkek bizonyítják. De a nemzet ellenőrzésétői lassankint maga kezébe vonta ezen egész jussnak gyakorlását a végrehajtó hatalom s az első sérelemnek elhallgatása szülte azt, hogy 1790-ben már panaszolták a törvénysértést őseink. Ámbár ezen panasz azóta is többször ismételtetett, orvoslási mindeddig még sem nyertünk, sőt 1830ban maguk a főrendek egyenesen a múlt idők történeteire, vagyis az elhallgatás miatt lábra kapott szokásra hivatkozva, hadindítási jogunkat úgy magyarázták, hogy az egyedül az ujonezoknak és subsidiumnak megadására vagy megtagadására terjedhet. S e tárgy iránt azon országgyűlésből még csak felirat sem készült. A magyar ezredekben csak magyar tisztek valának egykor. Az ellenkező szokást hallgatva nézte el egy ideig a nemzet s a némaságnak következése lett, hogy az ezen nemzeti természetes igazunk gyakorlására alkotott 1792-ki, 1807-ki törvények csak félig lehetének kielégítők, olyannyira, hogy 1830-ban e tárgyat mint sérelmet ismét fel kellé terjeszteni. De az ellenkező szokáson, melyet ismét csak elnézés szült, alapította ő Felsége az 1790-ki és 1807-ki törvényekre utasító, megtagadó válaszát. S végre a sérelemnek újabb panaszlása személyes tekintetből, a Nádor iránt való tiszteletből, elmaradván, az egész tárgy elhalasztatott. Tapasztalásból tudva tehát az elhallgatás káros következését, szükséges az ilyen újításoknak ellentállani, mihelyt a visszaélést tapasztaljuk." íme t. ház, Deák Ferencz már a két ház közti competentia kérdésének alkalmából tartotta szükségesnek ily erélylyel felszólalni. Ez Deák Fereneznek nyilatkozata, ki alkotmányunkat egykor fentartani, sőt, midőn elveszett, helyre állítani tudta. Én azt hiszem, helyesebb nekünk ez utón járni, mint az ellentábor utján. A ki a delegátiók competentiáját e kérdésekre nézve