Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

111. országos ülés május 24. 1832. vitatják, különböző álláspontból és különböző indokból teszik ezt. A t. képviselő uraknak egy része egyszerűen azon álláspontra helyezkedik, hogy a mit a delegátió elhatározott s a maga competentiájába valónak tartott, az oda tartozik, így nyilatkozott a többi közt Dárday és Berzeviczy kéviselő ur is. Ez olyan állítás, mely azt jelenti, hogy a delegátió eornpetentiáját near a törvény, hanem a delegátió maga állapítja meg. Az ő tényétől függ, mi tartozik az ő competentiájába. A kormány t. tagjainak nyilatkozatai nem látszanak ugyan e felfogást osztani, de tényeikben ugyanazon álláspontra helyezkednek. Mart mi történt? A delegátióbaa az ellenzék azt vitatta, hogy bizonyos tételek megszavazása nem oda való s követelte, hogy e tételek a törvényhozás elé vitessenek. A delegátió ennek daczára megszavazta e tételeket. Most a képviselőház elé kerül a dolog. A képviselőház pénzügyi bizottságában felvettetík a eompetentia kérdése. Nyilvánvaló volt tehát, hogy e tárgy fölött a házban vita lesz. hogy a házban el kell dönteni, hogy a eompetentia melyik testületet illeti. A eompetentia kérdésének mi az alapja? Az, hogy melyek azon tételek, melyek vitásak lettek. Hogy tehát alaposan ítélhessen a ház, első dolog. hogy előterjesztessék, mik azok a tételek, de íme a kormány ezt szükségesnek nem látta. Mi határozunk itt bizonyos tételek felett a eompetentia tekintetében a nélkül, hogy a ház, amely dönteni van hivatja, tudná, hogy mik azon tételek, a melyekről szó van. (ügy van! halfeldl.) Ez máskép nem magyarázható, mintha a kormány a Dárday képviselő ur által felállított azon elvnek hódol, hogy ha a delegátió magát egyszer valamire competensnek tartja, az szent, ahhoz a parlament többé hozzá nem szólhat. (Ugy van! a szélső halj elöl.) Ez másnak, mint a delegátió absolut hatalma proclamálásának nem tekinthető, így a mint vagyunk, nem tehetünk egyebet, minthogy azon kérdéseket, azon tételeket, a melyekre nézve a eompetentia vitássá vált, a delegátió határozataiból és néhány itt tett nyilatkokozatból vegyük ki. Mindazokat összevetve, a miket e részben hallottunk, bizonyosnak látszik, hogy itt szó van először egy egész országúthálózatról, melyet Éber Nándor képviselő úr részletezett; másodszor állandó erődítésekről; harmadszor egy megerősített nagy kaszárnyáról. Tudjuk, hogy ezek összesen öt millió forintnál többe kerülnek. Ezek competentiájára nézve kell tehát a t. háznak határozni. De nem szólok azon absolut álláspontról, a melyet a nevezett két képviselő úr hangoztatott s a melyet a kormány tényleges eljárása elárul, hanem beszélek arról, a mit a kormánynak tagjai szóval adtak elő, {Halljuk! Halljuk!) Hogy a miuisterelnök úr azon felfogása, a melyet arra alapított, hogy a delegátió competentiája következik az administratió és az occupatio közti subdistinetióból és az oceupatio bizonyos nyelvészeti értelmezéséből,menynyire alapos, azt hiszem, Apponyi t. képviselőtársam múltkori beszédéből oly világos, hogy erre bővebben rátérnem nem szükséges. Az igazságügyminister úr azonban más álláspontra helyezkedve, másként igyekezett kifejteni a delegátió eornpetentiáját. Az igazságügyminister ur ezt mondja: „Megengedem, sőt elismerem, hogy a törvény a közigazgatás minden ágára nézve szól, a tartományi közigazgatásnak, Bosznia és Herczegovina közigazgatásának minden ágára nézve ; de hogy Bosznia és Herczogovina közigazgatási ágaihoz lehessen számítani a monarchia hadi actióját, a harez és háború folytatását: ezt én a törvénynek sem szavaiból, sem intentiójából ki nem magyarázhatom." Már most t. ház, miként lehet egy országút-hálózat kiépítését, állandó erődítések és kaszárnyák építését hadi actiónak, a harez és háború folytatásának nevezni? Ez mutatja, hogy az igazságügyminister urnak erre fektetett egész okoskodása téves. Az igazságügyminister úr utalva az 1879. évi delegátió határozataira, azt monda, hogy tévesen leit ezen határozat magyarázva, mert szerinte az 1879-ki delegátió a múltra nézve megszavazta az építésre szükséges költségeket azért, .mert azt a hadi actió kiegészítő részének tekintette, a jövőre nézve azonban, nehogy a hadi actió költségeit ugyanazon mérvben folytassa, kimondta, hogy a minister az élelmezési és elszállásolási költségeken túl ne terjeszkedjék. Bocsánatot kérek; az igazságügyminister urat arra kérem, méltóztassék a delegatiónak e határozatát elolvasni és látni fogja, hogy ott nem arról van szó, hogy hadi czélokra vagy nem hadi czéíokra fordittassék valami, hanem egyenesen arról van sző, hogy a hadi actió folyamán sürgős, elodázhatian dolgokra nézve, melyek megtörténtek, indemnitás adatott, de határozottan eltiltatott attól a kormány, hogy jövőre beruházásokat tegyen s igy erre pénzt kérjen a delegatiótól. Ciak pár szót idézek a határozatból. Barakkok építéséről volt csak szó és csak ezen barakkok építésére nézve adta a delegátió az ináemnitást, tehát nem állandó erőd, nem kaszárnyák, nem országúthálózatról, hanem egyenesen barakkok építéséről, melyekben katonák a marsok alatt és a betegek elhelyeztessenek és mégis erre nézve is azt mondja a delegátió határozata, hogy: „A hadügyministernek állandó befektetések létesítése egyáltalán nem feladata, minél fogva ilyesekre a delegatióktól hitelt nem vehet igénybe." Tehát ezen barakkok építését is állandó beruházásoknak vette, melyeket csak elnézni, melyekért csak indemnitást adni lehetett a múltra nézve, de a melyekre nézve a jövőre tiltakozik. (Helyeslés a baloldalon.)