Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

131. országos ülés május 24. 1832. 77 melyekre egy ily költséges, nagy áldozatokba kerülő actiót lehetne fektetni, semmi esetre sem oly eoneret indokok, a melyekkel az, ki ily potikára szavazatát adja, lelkiismeretét megnyugtathatja. (Ugy van! balfelb'l.) Ha mégis vizsgáljuk, hogy mi lehet ezen általánosságoknak, képeknek közös alapeszméje, akkor talán azt lehetne levonni, hogy az alapeszme az volna, hogy a mi hatalmi állásunk erősebb, kedvezőbb, ha benn vagyunk Boszniában, mintha ott nem vagyunk. Ezt gondolom és vélem leghamarább közös alapeszmének kivehetni. Pedig ha ez az alapeszme, ezt én egy végzetes tévedésnek tartom. A mi positiónk az által, iiogy Boszniában benn vagyunk, határozottan nehezebb, rosszabb, mintha ott nem volnánk. {Ugy van ! halfelöl.) És ha a történelmet nem azért neveznék magistra vitae-nek, hogy abból semmit se tanuljunk, akkor erre nézve a legközelebb múlt időnek történelméből flagrans példát és tanúságot meríthetnénk. Ha Ausztriának birtoklását Velenezében tekintjük, igen analóg helyzetet látunk. Elfoglalták és megerősítették magukat egy határozottan ellenséges területen, a melynek népessége ez uralmat perhorrescálta. Igaz, hogy Velenczében a nagy áldozatok és erődítések következtében nem, de Königsgrätznél elvesztették Velenezétis az osztrákok. Senki sem állíthatja, hogy Velenczével megerősítették volna helyzetüket, sőt mindenki kénytelen azt beismerni, hogy ha Velenczében nem lett volna Ausztriának hadserege nagy részben lekötve, akkor mindenesetre több chance-a lett volna arra, hogy Könígsgiätznéi ne verjék meg. (Ugy van! baljelöl.) Ezt uraim nekünk kicsinyeiéi nem lehet, nem szabad. De nekem ugy látszik, hogy az oecupationális politika sem elejétől fogva nem volt kellően átgondolva, sem most nincs meg az irányeszme, hogy ebben mit és hogyan kivan maga a kormány, mely azt vezeti, végrehajtani. Azért követeltetett eszme amaz oldalról. Közönséges családapától vagy vállalkozótól is, ha valamely vállalatba bocsátkozik, megkívánjuk, hogy előre gondolja meg annak czéljait, hogy gondolja meg, mit fog tenni, ha sikerül és akkor, ha nehezen fog menni a dolog, mindenesetre pedig hogy tudja, hogy mi czélt óhajt elérni. De erre nézve — ugy látszik — a kormány egyáltalán nincs tisztában, pedig akármilyen esélyeit gondoljuk ennek a további fejlődésnek, jót abból látni nem tudunk, rosszat annál többet. Ha annectáljuk e tartományokat, vájjon akkor, eltekintve az áldozatoktól, melyek addig arra fordíttatnak, mily helyes czél éretett el hazánkra nézve ? Meggondolták-e, hogy a reánk nézve különben sem nagyon előnyös nemzetiségi viszonyok, akkor okvetlenül csak még kedvezőtlenebbek lesznek? Meggondolták-e azt, hogy alkotmányunkat és a dualismust, mely a mi ellenünknek praeponderantiát biztosít a monarchiában, ez csak károsan érintheti. Évtizedekre terjedett alkotmányos tusák és egy véres önvédelmi harcz volt hozzá szükséges, hogy alkotmányunkat abban az alakban consolidálhassak, helyreállíthassuk, a mint az az 1867-iki kiegyezés szerint vaa ; meggondolták-e a dolog intézői, hogy az annexió alkotmányunkat ezen positiójában veszélyesen tángálja, a monarchiának egész alkatát újra kérdés alá veszi 1 Erre neküuk szükgünk nincs és nem lehet. Nincs szükségünk arra, hogy új alkotmány kérdések merüljenek fel s nincs szükségünk arra, hogy a nemzetiségi kérdés reánk nézve még kedvezőtlenebb fordulatot vegyen; pedig ez fog történni a legjobb esetheti, de mi történik még, ha nem tudunk pacificálni, annectálni ? Hát akkor először is évekre terjedhet egy oly állapot, mely homlokegyenest ellenkezik az alkotmányosságnak minden alapgondolatával. Minden alkotmányosságnak talpköve: a parlamentnek, a törvényhozásnak pénz- és katoua-megszavazási joga ; minden alkotmányosságnak a talpköve az, hogy a végrehajtó hatalom más pénzzel és más katonával nem rendelkezhetik, mint a melyet neki a törvényhozás rendelkezésére bocsát. {Ugy van! a szélső baloldalon.) A Boszniában fennálló és esetleg továbbra is fennállandó állapotok ezen alapját a parlamentáris és alkotmányos felfogásnak, tehát alkotmányunknak ezen alapját is megtámadják •, mert ott a kormány rendelkezhetik oly eszközök felett, igaz, pénzzel nem sokkal, de katonával, idővel többel, melyeket neki nem a törvényhozás szavaz meg, nem a nemzet adott rendelkezésére. Hogy mily hatással lehet ez alkotmányos fejlődésünkre, azt bírálja meg bárki; hogy ily állapotoknak fentartására, miért áldozunk milliókat, arra kedvező választ találni egyáltalában képes nem vagyok. De akárhogy legyen is mindez; sem az egyikre, sem a másikra — ugy látszik, elegendő erővel nem rendelkezünk. Mert a követelések, a melyek hozzánk intéztetnek, évről évre nagyobbak és a nyugtalanság e tartományokban, ugy látszik, nem hogy csillapodnék, hanem újra-újra fellobban. E politikának védői maguk is kénytelenek oda nyilatkozni, hogy igen is kell követelni, hogy ennek vége vettessék, annál inkább kell nekünk azt követelni, hogy keressen a kormány mentül előbb kibontakozási utat e kérdésből, mert felelős hazánk prestigejének megvédelmezéséért Ki kell abból bontakozni, erőnk nem bírja és folytatni képesek nem vagyunk. És meg kell ezt tennie a kormánynak felelősség alatt. Mert az igazságügy minister ur azon felfogását, mintha a boszniai kérdésre nézve a magyar kormánynak felelőssége