Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

111. országos ülés májas 2-1. 1S82. 75 neheztelni, sem Németh Albert t. képviselőtársam haragját nem fogom magamra vonni, ha azon szerény meggyőződésben élek, hogy én, mint esztergommegyei lakos, mint esztergommegyei volt szolgabíró és mint Esztergommegye tör­vényhatóságának volt és jelenleg is bizottsági tagja, hármunk között ezen ügyben a részleteket talán legjobban ismerem. Németh Albert kép­viselőtársam előadta röviden, hogy a szentgyörgy­mezei bánya betiltatott, holott semmi ok fenn nem forgott a betiltásra és megnyittatott koriesczélra. Erre a ministetelnök ur azt mondta: „Megnyittatott a bánya azért, mert nem forgott fenn többé ok arra, hogy meg ne nyittassék. Bezáratott a bánya azért, mert alapos okok voltak annak betiltására." Ne­kem jutott a szerencse , hogy ezen egy­mással szemben levő állítások fegyverének élét tompítsam, mert én a t. ministerelnök állítása egy részének igazat akarok adni, a nélkül, hogy Németh Albert t. képviselőtársam állításának értékét leszállítsam, A t. ministerelnök urnak tökéletesen igaza van abban, midőn azt mondta, hogy megnyittatott a bánya azért, mert akkor már semmi ok nem forgott fenn arra, hogy a bánya meg ne nyittassék; de Németh Albert t. képviselőtársamnak is tökéletesen igaza van abban, hogy mikor a t. ministerelnök ur a bánya beszüntetését elrendelte, akkor sem forgott fenn semmi ok arra, hogy a bánya betiltassék. Az egész bányaügynek t. ház, rövid törté­nete a következő: Vallenfeld Mátyás állami vál­lalkozó, a ki a Ferenez-csatornához kőszállítással foglalkozott, féltékeny szemmel nézte, hogy a Szentgyörgymező tulajdonát képező bánya, mely dunámenti előnyös fekvésénél fogva is reá nézve veszélyes lehet, hatalmas concurrentiát csinál neki; s miután a község tulajdonát képező ezen bánya megegyezésére irányzott kísérletei hiu törekvések maradtak, még ezelőtt öt évvel be­adott Pestmegye törvényhatóságához egy kérel­met, a melyben hangsúlyozta, hogy ez a szent­györgymezei bánya az utazó közönségre nézve veszélyes. Pestmegye törvényhatósága ennek folytán átirt Esztergommegye törvényhatóságá­hoz ezen bánya beszüntetése tárgyában. Ennek eredménye az lett, hogy Pestmegye törvényható­sága és Esztergommegye törvényhatósága vegyes bizottsági vizsgálatot tartottak. A pestmegyei szakértők veszélyesnek tar­tották a bánya nyitva maradását; az esztergom­megyei szakértők pedig semmi veszélyt nem lát­tak e részben fenforogni s nem látták szüksé­gét a bánya betiltásának. Esztergommegye alis­pánja a helyszíni vizsgálat alapján végzést hozott; ezen végzésben kimondatott, hogy a bánya betil­tásának szüksége fenn nem forog s erről Pest megye törvényhatóságát értesítette. Wallenfeld vállalkozó ezen végzést megapellálta; (Halljuk!) a fellebezés következtében a belügyminister ur egy határozatot hozott, a melyben mindenek előtt megrójja az alispáni hivatalt, hog}^ miként tudott beleavatkozni ezen kérdésbe első fokúlag, midőn erre illetékes fórum az iparhatóság, a szolgabiróság. Második indokában pedig, meg­feledkezve arról, hogy az illetékesség szempont­jából az ügyet tulajdonképen a szolgabírósághoz kellett volna utasítani, a mint a ministerelnök ur ki is mondta, önmaga avatkozott be az első fokú határozatba, (Derültség a szélső balon) azon ala­pon, hogy saját szakértőjének véleményezése szerint ezen bányamívelés veszélyes, a bányát betiltotta. Az alispáni hivatal ezen határozatot kiadta a járási szolgabírónak foganatosítás végett. A járási szolgabíró, tekintve, hogy soha pana­szok e tárgyban hozzá be nem nyújtattak s tekintve, hogy azon indokok, a melyek a miaister ur által felhozattak, nem állanak s különösen tekintve, hogy a minister ur által e határozatban megnevezett ministeri szakértő járása területén soha nem is volt, a vizsgálatot soha nem is eszközölte: vissza terjesztette a határozatot végre­hajtás előtt az alispáni hivatalhoz, ez pedig ugyanazon értelemben felirt a kormányhoz a határozat visszavonásáért. A t. belügyminister ur erre egy második határozattal felelt, a melyben első határozatát egész terjedelmében feníaríani rendeli s a bánya betiltását felelősség terhe alatt meghagyja. Leérkezvén ezen második határozat, Esztergommegye törvényhatóságának bizottsága összehivatott, hogy a bánya-ügyben tanácskozzék. A törvényhatóság bizottsága gyűléséből felirat intézteiéit a belügyminister úrhoz, melyben ugyan­azon ifidokok érvényesíttettek, melyek az alis­páni felterjesztésben felhozattak és a törvény­hatósági bizottság is hangsúlyozta, hogy azon szakértő, kinek nevét a ministerelnök ura határo­zatbanemlíti, a járás területén nem is volt és kérte a határozat megváltoztatását. Ezen felirat következménye az lett, hogy a belügyminister ur Nagy János ministeri osztály­tanácsos urat most már kiküldte, hogy a hely­színén vizsgálatot eszközöljön. A helyszíni vizs­gálat a kiküldött ministeri osztálytanácsos köz­benjöttével megejtetett. Constatáltatott és jegyző­könyv vétetett, hogy az utazó közönség közbiz­tansága egyátalán nem zavartatik, sőt a minis­teri osztálytanácsos külön egy véleményt is szer­kesztett és azt a miuisteri iratokhoz csatolta, mely azonban másolatban az esztergomi járás szolgabírójának iratárában betekinthető, a mely véleményben azt mondta, hogy semmi körülmény nem forog fenn arra, hogy a bánya ne művel­tethessék, sőt annak is kifejezést adott, hogy a bányát megnyitni nemcsak lehet, hanem kell is. Daczára ennek, a belügyminister ur egy 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom