Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-110
00 110. országos ülés május 24. 1882. zést adjunk s annak folytatása ellen hangosan tiltakozzunk. Azok, kik az 1867. évi kiegyezéskor számos cardinális jogok feláldozásába megnyugodni nem tudtak: hazafiúi aggodalmaik között azzal lettek vigasztalva: hogy a kivívott alapon a békés fejlődés biztosítva lesz az ország politikai súlyának s befolyásának nevekedésével. A monarchia sorsára döntő befolyást fog gyakorolni, sőt az egyezségben feláldozott politikai jogait is lassanként revindicálni fogja. Fájdalom, sokak által táplált ezen reményben mindannyian megcsalatkoztak s ez magyarázza meg a mérsékelt ellenzéknek a kormánypártból való kiválását s ez magyarázza meg a közjogi ellenzéknek napról napra, ugy itt, mint az országban való erősödését. Nyugodt öreg férfiak, kik természetüknél, koruknál fogva is a békés fejlődés emberei, e pártnál keresi az ország bajainak orvoslását. És mi történt azóta? mi történt a legközelebb lefolyt 7 év alatt? A mérsékelt ellenzék azt mondja, hogy mindaz, a mi történt és történik, nem a kiegyezési törvényeknek szükségképeni következménye, de a gyarló s előre nem látó status férfiak működésének köszönhető. Lehet, hogy igazságuk van, de azt még a jövő fogja csak bizonyíthatni. De. hogy eddig a közjogi ellenzéknek, mely eredetileg is veszélyesnek mondotta a delegatiónális institutiót, igazsága volt és van. azt épen az előttünk fekvő törvényjavaslat igazolja. Mióta a közjogi ellenzék egyik ünnepelt vezére a kormányra iutott, kihez annyi szép remény s várakozás fűződött, azt tapasztaljuk, hogy közjogi s politikai életünk minden vonalán és minden irányban visszafuvót kürtölnek; minden törekvéseink vereséget szenvednek ; a nemzeti nyilvánulások figyelembe nem vétetnek s annak jogos aspiratiói kielégítést soha nem n vernek. A kiegyezési törvények nem csak hogy előre nem, de visszafelé fejlődnek, fokról fokra rosszabbulnak; a nemzet jogainak biztosítására szánt törvényeken itt-ott mutatkozó apró részek arra használtatnak, hogy ezeknek segélyével maguk a biztosított jogok érvényükből kiforforgattassanak, minden a mi kedves s becses a nemzetnek, elfonnyad, összezsugorodik, mintha csak a politikai aszályos idők korszakát élnő'k. Minden politikai esemény, mely a monarchia életében felmerül, fatumszerűleg nehezedik a nemzetre, megkívánja a maga anyagi és erkölcsi áldozatát, egyszer milliókat dobunk ki^ általunk jogosoknak nem ismert czélokra, mint ez a bankegyességnél történt, másszor egy-egy darab alkotmányt dobunk el magunktól, miért ? mert útjában áll a hatalomnak. Ez a mai helyzet képe, igaz, hogy ezen politika folytatásával többségre jut az ellenzék, de kérdés, vájjon addig elkövetett hibák valaha kijavíthatok és egy katasztrófa elkerülhető iesz-e? Es most példákra fogok hivatkozni. Itt fekszik előttünk egy törvényjavaslat. Az ezt megelőző politika ellen a nemzet hasztalan remonstrált és most csak ugy volt beterjeszthető, hogy az '; 867: XII., 1880: VI. törvényczikk elferdítésével a delegatiók competeatiája illetéktelenül kiterjesztetett. Ez azon törvény, melyet gr. Aponyi képviselő ur veszélyes tannak, közjogunk alapjai megrendítésének, Szilágyi Dezső ur pedig uemzetgyilkos politikának nevezett el. Ezen törekvés nem a legújabb keletű, nyilvánult az már más törvéuyekben is. így lett feladva Deák Ferencz által a nemzet számára fentartott azon fontos jog, hogy béke idejében a hadsereg elhelyezése feleit maga a nemzet intézkedik. A honosítás jogát azelőtt a törvényhozás, cum, vei sine voto et sessione, maga gyakorolta, most akár csupán idegenekkel rakhatják meg a felső tábla' ; legújabb időkben a törvényhozás ellenőrzési jogát a törvények kihirdetése körül beszüntették; a honvédségnek kellő számú tisztekkel való ellátásának alkalmát gondosan kikerülték és számos ily példát lehetne felhozni, melyek egyenként s összevéve mind azt bizonyítják, hogy a nemzeti jogok s ezeknek biztosítékai ez idő szerint a sorvadás és pusztulás korszakát élik. Ha a ministcreliiök ur azt mondhatná, hogy én 1878-ik évben kénytelen voltam a boszniai oecupátió politikájába belé menni: ha azt mondhatná, kénytelen voltam a dynastikus érdekeknek ezen áldozatot meghozni, mert épen ezen évben lettek a közgazdasági kérdések megoldva: de én viszont kárpótlásul hoztam a nemzetnek egy oly vívmányt, melyet politikai és közgazdasági tekintetekből aránytalanul becsesebbnek tartó!:, mint azon anyagi veszteséget, mely az occupátióból származhatik. Ha azt mondhatná, hogy én beláttam, miként Európa nyugoti continensén a szabad kereskedés irányával szakítottak, kereskedelmi szerződések hasznosan többé nem köttethetnek ; ellenben minden állam a másiktól elzárkózni és saját országot magas védvámok által az idegen kereskedés előtt megóvni törekszik és Európa ezen áramlatával szemben a szabad kereskedést én egymagam nem tarthattam fel; ha a t. minister ur azt mondhatná, nem tehettem ki Magyarországot annak, hogy
