Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-110
110. országos ül kezét-lábat össze gúzsoiva, Ausztriával akkor, midőn Bismarck 14 nap alatt úgyszólván kizárt Németországból s ez ellen én hasonló fegyverrel védekezni akarván, három évig legyek kénytelen itthon Ausztriával alkudozni, mig ellentétes érdekeinket ki birom egyenlíteni s ekkor is 50 krt tesz azon vívmány, mely agrár-vám czíme alatt ismeretes: de ezt is erős viszoaszolgáltatás által kellé megszerezni: ha ezt mondhatná, hogy a 80 milliós bankadósságot nem fogadhatom el, hanem egy független s önálló nemzetgazdászati korszakot inauguráltam, mely eddig is jogilag megillette Magyarországot de ezentúl tényleg is gyakorolni fogja s ezzel az államköltségvetés egyensúlyának helyrehozatalát s az ország békés s virágzó fejlődését biztosítottam: akkor azt mondanám a ministerelnök urnak: „Uram, leborulok nagyságod előtt, deákkor is hozzátenném, jöjjünk ki Boszniából." De mivel mindennek csak ellenkezőjét mondhatná a minister ur, nem fogadom el a törvényjavaslatot. {Hosszas élénk ^helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Azt hiszem, miután két fontos interpellátió van bejelentve, az interpelláló képviselő urak most megtehetnék interpellátiójükat. (Helyeslés.) Mielőtt azonban ez megtörténnék, czélszeríí lesz a holnapi ülés napirendjét megállapítani. (Halljuk! Halljuk!) A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére, ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, a ma félbeszakított vitának folytatása volna kitűzendő. (Hebjedés.) E szerint a napirend meg levén állapítva, Istóczy Győző képviselő ur fogja iníerpellátióját megtenni. Istóczy Győző: T. ház! — Ónody Géza t. képviselőtársam a tegnapi ülés folyamán elmondta egy keresztény leánynak Tissa-Esziáron egy zsidó sakter által történt meggyilkoltatása esetét. Ugyanezen ügyre vonatkozólag, én a tegnapi postával a következő levelet vettem : (Olvas.) „Igen tisztelt képviselő ur!" (Felkiáltás: Ki az aláíróf) Azt nem nevezem meg! (Tovább olvas.) „Egy hallatlan és valóban vérlázító eseményről kívánom röviden értesíteni, illetve inkább nagybecsű figyelmét felhívni, mely mig egyrészt teljes világításba helyezi a képviselő urnak a zsidósággal szemben kifejtett s a nemzet és a haza javára irányuló jogosult törekvéseit, ugy másrészről illustrálja ezen aljas és teljes megvetést érdemlő nép (Mozgás) fanatismusát, fajgyűlöletét és a magyar haza és nemzet anyagi ugy, mint erkölcsi megsemmisítésére törekvő bűnös czélzatait. A „Magyar Állam" ez idei május 20-ki száma Szabolcsmegyéből, Tisza-Eszlárról egy közleményt hoz az ottani kath. lelkész tollából 61 ezen czím alatt: „Egy leány eltűnésének titokzatos esete*, melyben többi között szóról szóra ez áll: „Ezelőtt öt meg egy fél héttel egy 14 éves leány, ki özvegy édes anyjának szomszédjánál szolgált, a zsidó polgártársak husvétüunepének előszombatján, f. évi ápril l-jén fényesen ragyogó napnak déli 12 órájakor a belfaluban lakó róm. kath. kereskedőnél tett néhány krajezár árú vásárlás után, a mintegy negyedórányira fekvő s velünk egy községi testet képező Újfaluba hazafelé ügyekezvén, a két falu közötti nagy térségen, közel a zsidóíemplomhoz, távol a Tiszától nyomtalanul eltűnt." — Ez a tény. Elmondja azután, hogy több idegen metsző — sakter —jelent meg akkor Eszláron az ünnepre s egész éjjelen a zsinagógában foglalatoskodván, megölték a szegény leányt és testét a Tiszába dobták. A legelső tanú lett erre nézve a metsző — sakter — saját gyermeke. Egész Szabolcsban nagy e miatt az elkeseredés és ingerültség ezen átkos viperafajzat ellen; (Mozgás) és ha sikerül a zsidóknak — a mitől sokan tartanak is — pénzükkel az ügyet elnyomni, akkor ki fogja meggátolhatni az elkeseredés és boszu indokolt kitöréseit. Pedig tarthatunk tőle, hogy a zsidó pénzhatalom, mely máris sürög-forog Nyíregyházán ez ügyben, elfojtja az egész ügyet. Uram! Ajánlom ezen ügyet hazafiúi nagybecsű figyelmébe. Legyen kegyes az egész ügyről bővebb értesülést venni; s miután ez máris törvényszéki vizsgálat tárgyát képezi és a községi elöljáróság vizsgálatában tanuk által be is igazoltatott, tehát világos, hogy ezen vérlázító zsidómerénylet nem koholmány. De a mai időben Magyarországon, fájdalom, pénzzel még a megtörtént dolgot is lehet meg nem történtté tenni. Talán lesz hatása a törvényszéki vizsgáló biró urakra az, ha a sajtó és a nyilvánosság őrei egy kissé figyelemmel kisérik ezt az ügyet, mely megérdemli azt, hogy példás és a legszigorúbb büntetésben részesüljön^ ugy a kedélyek lecsillapítása, mint az igazságszolgáltatás érdekében. Hazafiúi üdvözlettel tisztelő elvtársa. Aláírás." — (Felkiáltások: Halljuk az aláírást.) így a levél, a melyben közölt adatokat, illetékes oldalról nyert informáíió alapján oda egészíthetem ki, hogy a meggyilkolt keresztény leánynak a neve Solymosi Eszter, a gyilkossággal vádolt zsidó sakter neve pedig Schwarcz Salamon. Továbbá értesültem arról is, hogy alapos kifogás alá esik Szabolcsmegye feLső-dadai járása szolgabirájának és a nyíregyházi törvényszéknek ez ügyben követett magatartása. Ugyanis a szolgabíró, kihez a meggyilkolt leány anyja panaszra ment, hogy gyermeke a zsidóság révén eltűnt, az anyát panaszával a nyíregyházi törte májas 24. 1882.
