Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-110
110. országos ülés május 24- 1882. 49 van! a szélső baloldalon.) Es méltóztassanak megengedni, hogyha maga a muszka jötme Magyarországot meghódítani, az is ki fogná találni, hogy az a magyar nemzet érdekében történik. (Ugy vanl a szélső baloldalon.) Nagyon szomorkodott itt a t. képviselő ur a felett, hogy fájdalmas jelenség, ha itt az ellenzék pártolja azon bosnyák lázadókat, mert ez által ők csak arra lesznek buzdítva, hogy állhatatosan maradjanak a lázadás mellett. Méltóztassék megengedni, ha itt van valami szomorú, az nem az, hogy mi felemeljük szavunkat a népjog érdekében; az nem szomorú, sőt azt. hiszem, hog3^ ennek a magyar nemzet egykor hasznát fogja venni, mert azon népek, a melyek hivatva vannak velünk jó szomszédságban élni, azt fogják mondani, hogy azon politika, mely az ő elnyomásukra irányul, az az osztrák ház politikája, nem a magyar nemzet politikája; (Helyeslés a szélső baloldalon) a magyar nemzet politikája mindig jogot tarthat arra, hogy velük mindig barátságban éljünk. {Htlyeslés a szélső baloldalon.) Ha van valami szomorú a dologban, az az, hogy — a mint az előadottakból azt hiszem, nem indokolatlanul mondom — hogy a közösügyes aerának befolyása következtében Magyarország reményteljes ivadéka ilyen nézeteket táplál az alkotmányosságról, törvényességről és a népjog szentségéről: ez a szomorú. {Igaz! Ugy van! szélső bal/elől.) Nem kiváuom tovább igénybe venni a t. ház türelmét, még röviden a beadott határozati javaslatokra kívánok nyilatkozni. {Halljuk! szélső balfelöl.) Elfogadom azon határozati javaslatot, melyet Németh Albert t. képviselőtársam beadott, {Helyeslés szélső balfelöl.) En azon határozati javaslatot, mely a parlamenti enquéte kiküldését indítványozza, jogosnak tartom azért, mert eléggé fontosán és eléggé alaposon előadottnak tartom azon súlyos eseteket, melyeknek megvizsgálása szükséges és pedig szükséges magának a kormánynak szempontjából. {Helyeslés a szélső balon.) Mert valamint a múltkor Eohonczy t képviselőtársam a maga részéről hasonló esetben fellépett, úgy most is én csak csodálkozásomat fejezem ki, hogy a t. kormány nem tartja saját érdekében levőnek, hogy ezen enquéte megtartassék; készebb magára venni a bűnpalástolás gyanúját, minthogy — a mi pedig csak balfelfogás következése — hiúságát lássa érinteni az által, hogy az ő kormányzása alatt parlamenti enquéte küldessék ki. Elfogadom, mondom, Németh Albert t. barátom határozati javaslatát; elfogadom továbbá azon második határozati javaslatot is, a melyet Szilágyi Dezső t. képviselőtársam benyújtott, a melyben t. i. a ministeriumnak adrsndó utasítás KÉPVH. NAPLÓ. *1881—84. VI. KÖTET. foglaltatik. Elfogadom azért, mert habár nézetem szerint a bosnyák politikától való menekülésnek egyik módja az, hogy mi határozottan kimondjuk, hogy nem adunk rá pénzt: ha ezen álláspontról az első szavazásnál elüttetnénk, elfogadom azon határozati javaslatot azért, mert abban is benfoglaltatik ezen politikának az elitélése. Ilyenformán fogta fel a dolgot a t. ministerelnök is, midőn e kérdésben nyilatkozott. Különben pedig ajánlom elfogadásra azon különvéleményt, a melyet Eötvös Károly és Helfy Ignácz t. kép. viselőtársaim benyújtottak. {Hosszan tartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost; T. ház ! {Halljuk! Halljuk,!) A terjedelem, melyet az ezen kérdés feletti vita a múlt napokban vett, a melynek növeléséhez nemcsak a ház ezen oldalán ülő képviselők, hanem elismerem, azok is kétségkívül hozzájárultak, a kik a kormányban részt vesznek vagy azt támogatják, eléggé tanúságot tesz a jelentőség azon érdekéről, mely a boszniai kérdésre vonatkozólag az egész házat áthatotta és a mellett bizonyára kifejezése azon aggodalomnak, a melyet ezen kérdés nálunk országszerte, kelt. Gyakran hangoztatták ellenünk azon vádat a túloldalról, midőn a boszniai ügyek vitatása e házban ismét és ismét fölmerül és mi nem nyughattunk meg szótlanul a ministerelnök ur és pártja részéről kifejtettekben, hogy a hiába való sysiphusi munkára törekszünk, hogy azzal a háznak egész idejét elfoglaljuk, hogy mi örökké egy kérdést hangoztatunk, a nélkül, hogy e kérdés hangoztatása bárminő practieus resultatumra vezetne. Es ime bekövetkezett azon időpont, midőn a t. túloldali képviselőknek is be kellett vallani, hogy múlhatatlanul szükséges Boszniával foglalkozni s e tekintetben a közvéleményt felvilágosítani ; midőn a ministerelnök ur maga is elismerte jogosultságát annak, hogy a képviselőház tisztábban lásson, mint látott eddig és mint sajnos, láthat még most is azok után, a miket felvilágosítások gyanánt hozott föl a ministerelnök ur, a melyek azonban, azt hiszem, az eddig is homályos kérdést csak még mélyebb homályba burkolták. És sajnos, hogy ezúttal nem láthatunk be a kérdés tárgyalásának szükségébe. Előre látható, hogy bármi lesz is e vita eredménye ; őszszel fel fog az újulni; nem mintha mi nem volnánk készek egy solutiot elfogadni, a mely a bajoknak véget vetne, hanem azért, mivel érezzük mindnyájan, hogy a solutió nem fog bekövetkezni és nem is következhetik be, mert érezzük mindnyájan, hogy ezen politika bonyodalmai oly nagyok, hogy hozzá kell fognunk minél előbb a kibonyolódáshoz, ha azt akarjuk, hogy néhány esztendő múlva tisztán lássuk a kérdést és meglássuk azon terheket és 7
