Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

£g UO. országos ülés májas 24. 1882. hatja, hogy mi őt ezen a téren most követni fogjuk, hanem melynek irányában az volna a kötelességünk, hogy ha nines §., melynek alapján ők a törvény áthágása esetében felelősségre vonandók, ezt a paragraphust megalkossuk, sőt őket mint_ felség- és hazaárulókat felelősségre vonjuk. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ne törvényességgel igyekezzenek önök bennünket eapacitálíii, méltóztassanak bennünket Bosznia occupátiójának és annexiójának üdvös és áldásos voltáról argumentumokkal meggyőzni. (Igaz! Ugy van ! a szélső' baloldalon.) Hogy milyen nézet, milyen felfogás uralkodik a t. túlsó oldalon alkotmányról, törvényességről, a népek jogairól, erre vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólott jobboldali szónokok beszédeiből egy kis szemelvénynyel szolgáljak. (Halljuk!) Éber Nándor t. képviselő ur például azt monda, hogy ő nem tartja jónak, ha az alkotmányos életben a különféle tényezők hatásköre szorosan és világosan meghatároztatik, mert az akadályozza az államélet kellő funetióját. Méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, hiszen ez valóságos anarchia (Helyeslés a szélső balon) és a mennyiben anarchia, hát nem egyéb, mint az absolutismusnak tett azon szolgálat, hogy nem lévén meghatározva a különböző tényezőknek és alkotmányos testüleknek hatásköre, ebben a zavarokban a hatalom tökéletesen szabadon halászhasson. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon.) Hát a t. képviselő ur maga is azt monda, hogy neki ebben a dologban eretnek nézete van. Tökéletesen igazsága van, de az már több, mint eretnek nézet, a mit aztán tovább magyarázott, midőn azt monda, hogy hiszen tudvalévő dolog, hogy egy speciális törvény nem ronthatja meg az általános törvény érvényét. Már bocsánatot kérek, valamint a későbbi törvény derogálhat a a korábbi törvénynek; épen ugy a speciális törvény derogál az általánosnak. (Helyeslés a szélső balon.) És ez annyira a törvénytudománynak elemeihez tartozik, hogy a t. képviselő ur, & ki ezt szintén tudja, de ignorálja, ezzel azt mutatja meg, hogy ezen tudomány iránt valóban igen magas megvetéssel méltóztatik viseltetni. (Derültség a szélső balon.) Hasonló ehhez, a mit Hegedűs t. képviselő ur mondott e tekintetben. (Halljuk!) A t képviselő ur ugyanazt monda, midőn a competentia kérdéséről szólott, hogy hát utóvégre, ha csakugyan meg lett sértve a competentia, ba a delegátió túlterjeszkedett a maga hatáskörén, abban sincs valami oagy baj. mert a közjogi serupulusnak volt helye akkor, midőn az államon kivül álló idegen hatalmakkal állottunk szemben; de most, midőn csakis alkotmányos testülettel, az oszágnak egyik regnicoláris küldöttségével állunk szemben, hát mi baj van abban, hogy ha mindjárt a competentiát illetőleg megsérti is az országgyűlés hatáskörét? Bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, de nagyon kedélyesen fogja fel ezt a dolgot, mintha csak azt mondaná, hogy hiszen „es bleibt in der Familie". S mint ha neki ugy tetszenék, hogy a mi „intra muros peccatur", az nem bűn. (Tetszés szélső balfelől.) No már t. képviselő ur, de a kedélyesség ebben a dologban csakugyan nincs helyén s mi nem is fogjuk fel azt ilyen kedélyesen. Mi kötelességünknek tartjuk szigorúan felügyelni arra, hogy szemben a delegátióval az országgyűlés hatáköre csonkítaílanul maradjon. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt monda a t. képviselő ur, hogy itt nem jogainknak idegenekkel szemben való megvédéséről van szó. Már t. ház, miután az a delegátió a maga összeállításánál fogva tökéletlen, gyengeségre, bénaságra kárhoztatott testület, (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) bekövetkezhetik azon eset, hogy ha közös szavazás fordul elő, midőn egy-két, magáról megfeledkezett delegátus segítségével és — fájdalom, ilyen mindig akad — idegen, a mi alkotmányunk keretén kivül álló testület döntheti el a kérdést Magyarország rovására — mondom, bekövetkezhetik épen az az eset, melyet a t. képviselő ur maga is concedál, hogy idegenekkel szemben kell megvédeni jogainkat. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ebben az értelemben tehát a legnagyobb féltékenységgel fogjuk és akarjuk igenis fentartani jogainkat a delegátióval szemben. Még Berzeviczy t. képviselő urnak tegnap tett némi hasonnemíí nyilatkozatára legyen szabad egy rövid észrevételt tenni. A t. képviselő ur szornorkodását fejezvén ki a felett, hogy mi czimborálunk a délszláv államokkal, hogy azok a lázadók, a monarchia törvényes hatósága és haderőnk ellen lázadtak fel. Méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, ez tökéletesen fogalomzavar. Hisz azok a Boszniába bevitt úgynevezett hatóságok, nem bosnyák hatóságok, hogy azokat törvényes hatóságnak tekintsék a bosnyákok, (Helyeslés a szélső baloldalon) azt ő tőlük követelni nem lehet, mert rájuk nézve semmi egyéb, mint erőszakos foglalás, bitorlás eszközei, nem törvényes hatóságok, ilyenek ellen pedig az európai népjog az, a mely megengedi az ellenállást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy utóvégre az, a mi ellen küzdenek azok a bosnyákok, az maga az állami rend, a mi nekik nem tetszik, mert nincsenek hozzá szokva és az a szabadság, a melyről ők beszélnek az utóvégre nem más, mint a rablás szabadsága. Már méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, hanem ez tökéletesen az a nyelv, melyet Windischgrätz és Haynau használt. (Ugy