Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos Ülés május 24. 1882. 47 s a világon ? Hisz ez ellenkezik homlokegyenest az országgyűlésnek souverain állásával. Ha a delegatiónak joga volna fizetési meghagyásokat küldeni az országgyűlésre: ez nem volna többé törvényhozás, mely a nemzetnek budgetjogát gyakorolja, hanem egyszerű alárendelt közeg, administrativ testület. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Erről nem is rendelkezik az 1867: XII. törv.-czikk, a mely csakis azt mondja, hogy az összeg megállapítására a delegátió illetékes. De van-e, kérdem, a delegatiónak exeeutivája? Nincs. A delegátió az országgyűlés további intézkedése nélkül önmagában tehetetlen. A minister, kinek feladata a szükséges összegeket behajtani és átszállítani, egy lépést sem tehet ez irányban a nélkül, hogy az országgyűléstől erre rendeletet ne kapjon. Ezért van, hogy a delegátió által meghatározott összegeket a budgetbe kell felvenni. Ezen fordul meg a dolog, mert ha a budgetbe vétetnek fel ezen összegek, ezek egy természetűekké válnak a budget egyéb tételeivel és ezért a budget-megszavazási jognál fogva nem csak módjában, de jogában is áll az országgyűlésnek ezeket el, vagy el nem fogadni. (Uoy van! a szélső haloldalon.) így áll nézetem szerint a törvényesség kérdése. De ha nem fogadtatnék el ezen elmélet, még akkor is azt mondom, hogy a törvényesség szempontjából nem köteles az országgyűlés a 21 millió forintot megszavazni, mert azon delegátió, a mely ezen 21 millió forintot megszavazta, elvesztette, hogy osztrák-magyar nyelven fejezzem ki magamat „verwirkolía" azon jogát, hogy határozatai az országgyűlés által honoráltassanak; (Ugy van! a. szélső balfelől) minthogy maga is eltért a törvénytől és ezért nincs joga azt követelni, hogy mi határozatait respectáljuk. [Helyeslés a szélső balfelől.) Ugy látszik, önök ugy tekintik a delegátiót, hogy ez nem bizottsága az országgyűlésnek, hanem valami autonóm testület és hatalmasság, a mely alatt az országgyűlés áll, a melynek joga van az országgvülésre fizetési meghagyásokat küldeni. Asn legyen, de akkor ezen nagyhatalmasság tartsa meg a törvényt, teljesítse maga részéről is a törvényes kötelességét, különben nemcsak az országgyűlés van felmentve attól, hogy határozatait tekintetbe vegye, hanem az utolsó Beamter-nek is szabadságában áll, sőt kötelessége visszautasítani, végre nem hajtani a törvényellenes rendeletet, mint oly hatóság rendeletét, mely a törvényesség ellen vét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A delegátió két flagrans esetben sértette meg a törvényt az utóbbi ülésszak alatt. Az első volt az, midőn a boszniai újonczozás alkalmával elmulasztotta teljesíteni törvényes kötelességét, elmulasztotta abban, hogy nem vonta felelősségre a közös ministeriumot, ugy hogy a közös kormánynak ezen törvényellenes eljárása mai napig megtorlatlanul, büntetlenül maradt. Ez volt az egyik eset. A másik a most szóban levő, midőn a delegátió a világos törvénynek, az 1880 : VI. törv.-czikk rendelete ellenére kimondta minden tétovázás nélkül a maga competentiáját az iránt, hogy a Boszniában szükséges befektetéseket megszavazza. Ezen competentia kérdésének fejtegetésével a t. házat fárasztani nem fogom, egy megjegyzést azonban legven szabad erre vonatkozólag tennem. Midőn az igen t. ministerelnök ur kimagyarázta a franczia akadémia szótárából az occupátiót és az administrátiót, ugyanazon alkalommal eloccupált az administrátiótól egy jó darabot, eloccupált oly ügyeket, melyek a dolog természeténél fogva mindenütt, akár szűk, akár tág értelemben vétetik, az administrátió keretéhe tartoznak, mint kaszárnyák építése, utak csinálása. De hát kérdem: igy volt-e mindig, igy tett-e mindig a ministerelnök ur? Épen ellenkezőleg. Méltóztassék visszaemlékezni a delegátió azon tárgyalására, midőn a boszniai újonczozásról volt szó, mi volt akkor egyik legfőbb argumentum az újonczozás mellett? Az, hogy az újonczozás az administrátió keretébe tartozik. Ez volt az egyik legfőbb argumentum, a mely többek részéről, egyebek közt a ministerelnök ur részéről is, a delegátióban is felhozatott. Akkor tehát jó volt az 1880: VI. t.-ez., a melyben az áll, hogy Boszniában az administrátió a közös kormány feladata, mert a törvény ily magyarázatánál fogva már az újonczozást, a hadsereg felállítását, sőt még a honvédelmet is egészen az administrátió keretébe lehetett sorozni. Most padig nem tartozik hozzá még az útcsinálás, a kaszárnyaépítés sem. Tehát, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Ilyen módon magyarázza a ministerelnök ur az ország törvényeit. (Ugy van! a szélsőbalon!) Altalábau bátor vagyok a t. jobboldal tagjaihoz azt a kérést intézni, ne méltóztassanak nekünk törvényességről beszélni, mert kénytelenek vagyunk azon feltevésre jönni, hogy önöknek az igazi alkotmányosság és törvényesség iránt ezen közösügyes alkotmányos praxis alatt már érzékük is elveszett. (Ugy van! a szélső balon.) Önöknek nincs joguk törvényességről beszélni velünk szemben, önök complicitásba jutottak a delegátióval, mely elnézte a kormánynak büntetlenül a törvényellenes újonczozást és a kik most megakarják szavazni a 21 milliót, ismét bűnrészességbe esnek a delegátióval, a mely nem azt vár-