Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés májas 24. 1882. 37 honfitársaik ezreinek vérét és készek feláldozni újabb megszámlálhatatlan milliókat és újabb ezreit honfitársaiknak, (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Nos, még egyszer kérem, tegyék szivükre kezüket, nem volt-e előre elhatározva az egész dolog és nem volt-e elhatározva a parlamentarismussal az az elbánás, a melyben részesítették ? Uraim, sok nevetséges, visszás dolog történt már a parlamentarismussal, de olyan, a mi a mi parlamentarismusunkkal történt, még sehol elő nem fordult. (Halljuk! a szélső baloldalon.) 1875-től 1878-ig tagadták az occupátió szándékát és akkor önök a kormánypárton itt az országgyűlésen, a sajtóban, a választók előtt visszautasították az occupátiót. (Ugy van! a szélső' baloldalon.) 1878-ban megtörtént az occupátió és akkor önök belenyugodtak az occupátióba. 1878-tól újabb három éven át tagadták, hogy az occupátióból annexió lesz és akkor ismét a parlamentben, a sajtóban, a választók előtt tagadták,' hogy lesz annexió. Várjunk hát holnapig, holnap meglesz az annexió is és akkor ismét helyeselni fogják az annexiót. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elhiszem én, Jókai t. képviselőtársamnak, hogy nem talál semmi eszmét és hogy egy eszmét kér a kormánytól. Az igaz, eszmét nem találunk a bosnyák politikában, államférfiúi tervezetet, politikai ezélt akár Magyarország, akár az osztrák örökös tartományok szempontjából nem találunk. Hanem azt az egyet megtaláljuk mindjárt kezdettől fogva, hogy a két tartományt meg kell szerezni. Ezen eszmét, vagy jobban mondva ezen ösztönt megtaláljuk a legnagyobb következetességgel és raffineriával. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondta Hegedűs Sándor képviselő ur, hogy mit szólunk hozzá, ha valaki egy drámát a bonyodalom tetőpontján akarna megítélni és azt mondaná, hogy nincs benne eszme, nincs czék nincs kibontakozás. Nem volna-e jogos felelet, hogy várjuk a végét ? Csak azt felejtette el t. képviselőtársam, hogy mi nem vagyunk a dráma nézői, hanem a dráma hősei. És azt kérdem tőle : mit szólna az oly drámához, hol a hős a darab folyamán át nem tudja, mi történik vele, (Tetszés a szélső baloldalon) a kit először felültetnek és kifosztanak és azután arra találna okot, hogy teljes bizalommal legyen a jövő fejlemény iránt, a kit azután másodszor is felültetnek és kifosztanak és a ki még nagyobb okot találna a bizalomra és nyugodtan várná a dolog végét. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Az ilyen hős bevárhatja az ötödik felvonást és ha kifosztva, tönkretéve, meglőve ott fekszik az árok szélén, akkor tessék tőle megkérdezni, hogyan segít a maga sorsán. (Élénk tetszés a szélső balJ oldalon.) Nagy gyanúm van, hogy Hegedűs Sándor t. képviselőtársam a titkos drámaírók közé állt be. (Derültség a szélső baloldalon) Egy értelemben elfogadom a hasonlatot, abban, hogy nem a drámáról magában véve van szó, csak a dráma viszonyáról a közönséghez, t. i. a színpadról, az előadásról. Megengedem, hogy igy nagy a hasonlatosság; nagy azért, mert ki is tartózkodhatik attól a benyomástól, hogy komédiának vagyunk nézői. Nem ugy tetszik-e, hogy a czél eleve világos volt mindenki számára és hogy tulajdonkép semmi egyéb feladat nincs, mint hogy a dynasticus czélokat, e hódítási politikát, ezen nemzetellenes irányzatot, hogyan lehessen parlamentáris formák közt megvalósítani. Ugy látszhatik, hogy mindnyájan csak öntudatos szerepet játszunk és csak arról volna szó, hogy a ministerelnök ur hogyan tölti be az intrikus szerepét; és vájjon a többség tagjai jól töltik-e be a statista szerepét. Sőt ugy látszik az ellenzéknek is jut benne egy kiszámított feladat, az, hogy a mi ellenzésünkkel hozzájárulunk azon látszathoz, mintha ezen dolgok teljesen alkotmányosan jöttek volna létre. Tessék hát az országot ide hivni, nézze meg, hogy az, a mi legszentebbnek volt az országban elismerve, hogy a mit az állami szervezetben a legmagasabb fokozatnak tartanak, nézze meg, hogy az merő színjáték, előirt komédia. Hogyan kerülhetik ki tehát azon kérdést, hogy mily viszonya van a többségnek a bosnyák politikához ? A mit Németh Albert t. képviselő ur előhozott, abba nem bocsátkozom, azt nem tartom a jelen vita keretébe tartozónak. Ha már idegen dolgokat akarunk belehozni, mindig azt kellene emlegetni, hogy változtassuk meg a választási törvényeket és alkossuk meg a parlamenti reformot. Ez lehetne minden tárgyra és kérdésre nézve egyformán a „eeterum eenseo." Hát miért pártolják a bosnyák politikát? A legkomikusabb magyarázat bizonyosan az, melyet Hegedűs Sándor képviselő ur adott a többség magatartásáról. Azt mondotta a képviselő ur, hogy ha már föltámad benne a lelkiismeret aggodalma, hogy ha ő benne is felébred a kétely, mert nem találja meg a követett politika magyarázatát, bizik a kormányzat bölcsességében és hazafiságában. T. képviselőtársunk csakugyan ily erénynyel bir, mely ritka a mi századunkban. Most midőn oly kérlelhetlenül szoktunk analyzálni minden igazságot, mikor oly kegyetlen bírálatnak szoktunk alávetni minden nagyságot, ő még teljesen bir az odaadó bámulat képességével. És ezt annál inkább csodálom nála, mert a t. ministerelnök ur nem veszi a maga számára igénybe a csalhatatlanságot; a ministerelnök ur épen akkor igyekszik magát a legelőnyösebb