Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

38 110. országos ülés május 24. 1882. színben feltüntetni, midőn bevallja, hogy múlt politikája téves volt és ép Hegedűs Sándor nr megirta első ezer czikkét a közjogi alap ellen, hogy a ministerelnök ur kedvéért megírja a másik ezrediket a közjogi alap védelmére. Ez mindenesetre odaadó bámulat. {Derültség a szélső balon.) T. képviselőtársunk bámulja a ministerelnök urat a múltban, a jelenben és a jövőben. Bámulja őt akkor, midőn tagadja az oecupátiót, bámulja őt, midőn végrehajtja az oecupátiót, bámulja őt, mikor tagadja az amiexiót; és mikor végrehajtja az annexiót, minden lépésénél egyfoimán megtalálja benne a bölcs, az előrelátó és a következetes államférfiúi. De vájjon a t. többség beérheti-e azzal, hogy fejét a homokba dugja ? Egyetlen magyarázat talán az volna, melyet az előadó ur adott a többség politikájáról. Azt monda, hogy tartsa meg a többség eddig követett traditióit Mert nagy párt teheti képessé a kormányt, hogy feladatait végrehajtsa. Én azt hiszem, hogy a többségnek nincs oka az eddig követett traditiókra büszkének lenni. Mikor a ministerelnök urnak legnagyobb többsége volt, vájjon a többség erősítette-e a ministerelnök ur állását|? Nem épen akkor láttuk-e, hogy az 1877-iki májusi alkudozásokban az osztrák ministerek visszaléptek a már megkötött egyezményről, mert ők saját többségükkel el nem fogadtathatták. Ezek után a többség csakugyan meggyőződhetett volna arról, hogy oly kérdésekben, melyeknek eldöntése nem egyedül a nemzeti törvényhozás tényezőitől függ — s önök is el fogják ismerni, hogy a boszniai kérdésben inkább — igen rosszul támogatják a kormányt, ha feltétlenül követik, hanem sokkal jobban támogatnák akkor, ha megértetnék azt, hogy van egy határvonal, a melyen túl a magyar nemzetre nézve engedés nem létezik, (Ugy van! balfelöl.) A t. előadó ur azt hitte, hogy megmagyarázza a többségnek magatartását a boszniai kérdésben, ha azt mondja, hogy a boszniai politikát eleinte nem helyeselték és ellenezték is s azután aggodalmakkal is kisérték, de utóbb helyeselve belenyugodtak. E rég mondott dolgot csak azért idézem, mert ezt én mondottam az előbbi bosnyák vita alkalmával, de gúnyból és csodálkozom, hogy mit akkor gúnyból hoztam fel, azt a t. előadó ur egy alkotmányos elv magaslatára emelte. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy ha önök előbb ellenezték, azután aggodalmakkal [kisérték, majd helyeselve belenyugodtak : vájjon mikor fog bekövetkezni az időpont, hogy egész elragadtatással fogják helyeselni a boszniai politikát? (Tetszés, a szélső balon.) Nagyon várom, hogy a t. előadó ur a jövő bosnyák vitában ragyogó arczezal fellép az előadói emelvényre és tudatni fogja velünk, hogy miután új áldozatokat is hoztunk, ezek után ' a többség tökéletesen el van ragadtatva a boszniai politika áldásaitól. (Derültség a szélső' baloldalon.) Várom a jelenetet. Szlávy minister ur azt mondotta a delegátióban, hogy arra kell szoktatni a bosnyákokat, hogy marhahússal éljenek. Győrfy Géza t. képviselőtársam beszédében elmésen említette, hogy a bosnyák politika már három ministert megevett. Ezt Helfy képviselő ur igen helyesen igazította helyre azzal, hogy nem a ministereket ette meg a bosnyák politika, hanem a nemzet gyermekeit, saját fiainkat, véreinket. Ugy látszik, a marhák alatt, melyeknek a bosnyákok táplálására kell szolgálni ok, ép a magyar nemzet fiai vannak értve, kiket vágóhidra visznek. (Nagy derültség jobb/elől.) Hát a jövő alkalommal a t. előadó ur azt fogja mondhatni hekatombákról, a feláldozott marhákról, hogy ugy tettünk, mint Pythagoras, hogy ez az Isteneknek bemutatott hálaáldozat. Mondjuk ki t. ház, hogy lehet az a bosnyák politika akármi, de ahhoz a parlameníarismusnak, az alkotmányosságnak semmi köze. Önök bárhogy magyarázhatják a többségnek magatartását, de arról le kell mondaniok, hogy a nemzet nevében beszéljenek. (Ugy van! a szélső balon.) Hiába tagadják, hogy hátuk megett áll a nemzet. Ne is képzeljék azt, hogy mi önökben látjuk ellenfeleinket, tudjuk azt, hogy önök csak néma megadással hajtják végre a kapott parancsot. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem önökhöz szólunk, mi a bécsi reactióhoz szólunk, ahhoz a százados hatalomhoz, a melyet önök szolgálnak. Azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy a soldateska, katonai hatalom, reactió nem létezik, hanem csak léteznek egyesek, a kik a szabadság túlzásaitól remélik azt, hogy yomba fogja dönteni az alkotmány nagy épületét és akkor ők majd a romokra fogják tűzni az absolitismus zászlóját. Igaz t. ház, hogy a mai időbea nehéz a népek szabadságát egyenesen megtámadni. Bismarck, a kinek reális gondolkodását mindenki csodálja, többször mondta már, hogy az absolutismus a mai korban teljes lehetetlenség. Nem ezt kísérli meg a reactió, nem is a szabadság túlzásaitól várja az absolutismus feltámadását: a reactió most csak arra törekszik, hogy az álalkotmányosság fogásaival tegye értéktelenné a népek jogait. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát hiszem is, hogy jelenleg a bécsi udvarnak nincs semmi oka az alkotmányosság ellen törni. Lehet is valami igaz abban, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy nem kell felfelé védni az alkotmányt, hanem csak lefelé az izgatók ellen; de engedje meg a ministerelnök ur, a nemzet nem így képzelte a t. ministerelnök urnak a feladatát. A magyar nemzet emlékszik arra, hogy negyedfél századon át soha sem