Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos üli És a mi a jelen politikában sajátságos, mi magyarok eszközül en gedjük magunkat felhasz­náltatni a délszlávok leigázására, hogy majdan a szlávok eszközül szolgáljanak a mi állami létünk megrontására* {Igaz! ügy van! a szélső halfelöl.) A „divide et impera" elve'nek sohasem volt még tökéletesebb az alkalmazása, mint a mon­archia jelenlegi politikájában. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És azért soha se vegyék azt tőlünk rósz néven, hogy ha mi némi rokonszenvet érezünk a déli szlávok iránt, a mikor ők nem akarnak az osztrák cabinet politikai eszközei lenni. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Emi ékeztetem önöket, mert fölteszem a t. képviselőház legtöbb tagjáról azt, hogy olvasták a Times levelezőjének a fölkelők vezérével foly­tatott beszélgetését, a fölkelő vezér azt mondotta az illető levelezőnek, hogy nekik semmi közük a pánszláv törekvéssel és semmi rokonszenvvel nem viseltetnek az orosz hatalom iránt, ők csak szabadság és önkormányzat után törekszenek, de ha eg3"szer leigázva lesznek, az osztrák des­potismusuak nem lesz veszélyesebb eszköze, mintha ötszázezer délszláv harczossal fog ren­delkezni. Ezt uraim mindenesetre „cum grano salís" kell venni; én sem mondom, hogy ezen öntudat minden bosnyák fölkelő szívéhen él; de annyi bizonyos, hogy oly helyes felfogása a délszlá­vok viszonyának a bécsi udvarhoz, mely ben­nünket magyarokat raegszégyeníthet. Hiába hivatkozik Berzeviczy t. képviselő­társam az angol ellenzék példájára, mert azon példa, melyet felhozott, mindenesetre helytelen. Mi történt Angliában t. ház? Az angol conser­vativ ellenzék mindig erélyes rendszabályokat követelt az irlandi lázongók ellen s helytelení­tette a kibékítés és kiegyezés politikáját, melyet a jelenlegi angol kormány követett. Most a gyil­kosság után Gladstone minister is belátta, hogy egyelőre félre kell tenni a kibékítési szándékot s olyan erélyes rendszabályokhoz kell folya­modni, melyeket a conservativ párt ajánlott. A conservativ politika győzelme, saját politikájának győzelme, a mit a conservativ ellenzék támogat. Hát ez a mi helyzetünk? {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hallottuk azt a vádat, hogy rokonszenvünk­kel előmozdítjuk a lázadást, már az élőbbem bosnyák vitában, akkor én hivatkoztam az elő­adó ellenében az angol ellenzék példájára, ha­sonló esetek alkalmából. Fáradságot vettem ma­gamnak ama vita óta, elolvastam Fox, Pitt és Bürke beszédeit az északamerikai fölkelés ide­jéből, idézni fogok csak egy helyet, mely na­gyon jellemző a mi állásunkra. (Halljuk!) Akkor is május 23. 1882. 35 J azt mondotta Piti, ki kétszer volt minister és harmadszor készült ismét minister lenni, azt mondotta Granvillenek: „Engem azzal vádolnak, hogy én rokonszenvet mutattam a lázadók iránt, azt felelem, hogy én nagyon örülök a lázadás­nak,, mert olyan polgárok, kik ellenállás nélkül engednék magukat leigáztatni, később igen kész eszközök volnának a többiek leigázására." (ügy van! a szélső baloldalon,) Hát azt kérdem, t. ház, hogy ha újra, mint Veszter t. képviselőtársam felemlítette, majd egykor az idők gyümölcsei meg lesznek érlelve; ha talán az ríj határőrvidék be lesz rendezve Boszniában és onnan egy új Jelksich fog reánk törni; (Elénk tetszés a szélső baloldalon) ha majd Bécsben ölelkezni fognak a bosnyákokkal: hol lesz akkor a minister elnök ur, a ki nem akar közbül lenni, mikor mi ölelkezünk Ljubibra­ticscsal? (Tetszés a $zél$Ö baloldalon.) Talán azt is meg fogja várni, hogy újra egy Bécsey Ádám szerepében lássuk a ministerelnök urat? Ha van az 1848-iki eseményeknek valami tanulsága, ez az, hogy a magyar nemzetiségek ne engedjék magukat feláldoztatni a kabinet­politikának. (Helyeslés a szélső baloldalon). S ha most bennünket szomorú sejtelmek töltenek el; ha újra látjuk azon véres árnvakat magunk előtt feltünedezni, akkor érezzük, hogy mi kötelessé­get teijtsítünk, midőn ezen politika ellen küz­dünk. Mert ha egyszer a vér mámorából ki fognak józanodni, ha majd az összeveszítés mun­kája meg fog szűnni: hálával fognak visszaem­lékezni azokra, a kik a szabadság zászlóját lo­bogtatták, annak elveit hirdették s talán örökre megmentették a magyar nemzet missióját. (He­lyeslés szélső baloldalon). Azt mondotta Ivánka Imre t. képviselőtár­sunk, hogy mi a dunai confoederatiót akarjuk rossz kiadásban. Hát kérem, ha van a dunai confoederatiónak valami rossz kiadása, ez azon politika, melyet most Bécsben követnek s a melyet Andrássy gróf csinált meg. Mi teszi Magyarország erejét, állami épségét ? Teszi a históriai összetartozó­ság fogalma. El van ismerve mindenütt, hogy egy nem­zetet nem a nyelv egysége alkot, hanem a törté­nelmi érdekek solidáritása. Ha ez mindenütt ugy van, kivált mi magyarok épen ezen elvre alapít­juk feltétlenül a mi állami lételünket. (Ugy van! a szélső baloMalon.) Hiszen nem régen hallották Polit képviselő úrtól, hogy miért nem élhetnénk békében a nemzetiségekkel, amelyek egy ezred­éven át éltek velünk együtt jó és rossz napokat és a melyek vérüket és vagyonukat áldozták e Í hazáért. Lehet Polit képviselőtársunkat gyauu­, sítani, lehet őszinteségében kételkedni, mindegy: 1 annál nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom