Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos üli És a mi a jelen politikában sajátságos, mi magyarok eszközül en gedjük magunkat felhasználtatni a délszlávok leigázására, hogy majdan a szlávok eszközül szolgáljanak a mi állami létünk megrontására* {Igaz! ügy van! a szélső halfelöl.) A „divide et impera" elve'nek sohasem volt még tökéletesebb az alkalmazása, mint a monarchia jelenlegi politikájában. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És azért soha se vegyék azt tőlünk rósz néven, hogy ha mi némi rokonszenvet érezünk a déli szlávok iránt, a mikor ők nem akarnak az osztrák cabinet politikai eszközei lenni. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Emi ékeztetem önöket, mert fölteszem a t. képviselőház legtöbb tagjáról azt, hogy olvasták a Times levelezőjének a fölkelők vezérével folytatott beszélgetését, a fölkelő vezér azt mondotta az illető levelezőnek, hogy nekik semmi közük a pánszláv törekvéssel és semmi rokonszenvvel nem viseltetnek az orosz hatalom iránt, ők csak szabadság és önkormányzat után törekszenek, de ha eg3"szer leigázva lesznek, az osztrák despotismusuak nem lesz veszélyesebb eszköze, mintha ötszázezer délszláv harczossal fog rendelkezni. Ezt uraim mindenesetre „cum grano salís" kell venni; én sem mondom, hogy ezen öntudat minden bosnyák fölkelő szívéhen él; de annyi bizonyos, hogy oly helyes felfogása a délszlávok viszonyának a bécsi udvarhoz, mely bennünket magyarokat raegszégyeníthet. Hiába hivatkozik Berzeviczy t. képviselőtársam az angol ellenzék példájára, mert azon példa, melyet felhozott, mindenesetre helytelen. Mi történt Angliában t. ház? Az angol conservativ ellenzék mindig erélyes rendszabályokat követelt az irlandi lázongók ellen s helytelenítette a kibékítés és kiegyezés politikáját, melyet a jelenlegi angol kormány követett. Most a gyilkosság után Gladstone minister is belátta, hogy egyelőre félre kell tenni a kibékítési szándékot s olyan erélyes rendszabályokhoz kell folyamodni, melyeket a conservativ párt ajánlott. A conservativ politika győzelme, saját politikájának győzelme, a mit a conservativ ellenzék támogat. Hát ez a mi helyzetünk? {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hallottuk azt a vádat, hogy rokonszenvünkkel előmozdítjuk a lázadást, már az élőbbem bosnyák vitában, akkor én hivatkoztam az előadó ellenében az angol ellenzék példájára, hasonló esetek alkalmából. Fáradságot vettem magamnak ama vita óta, elolvastam Fox, Pitt és Bürke beszédeit az északamerikai fölkelés idejéből, idézni fogok csak egy helyet, mely nagyon jellemző a mi állásunkra. (Halljuk!) Akkor is május 23. 1882. 35 J azt mondotta Piti, ki kétszer volt minister és harmadszor készült ismét minister lenni, azt mondotta Granvillenek: „Engem azzal vádolnak, hogy én rokonszenvet mutattam a lázadók iránt, azt felelem, hogy én nagyon örülök a lázadásnak,, mert olyan polgárok, kik ellenállás nélkül engednék magukat leigáztatni, később igen kész eszközök volnának a többiek leigázására." (ügy van! a szélső baloldalon,) Hát azt kérdem, t. ház, hogy ha újra, mint Veszter t. képviselőtársam felemlítette, majd egykor az idők gyümölcsei meg lesznek érlelve; ha talán az ríj határőrvidék be lesz rendezve Boszniában és onnan egy új Jelksich fog reánk törni; (Elénk tetszés a szélső baloldalon) ha majd Bécsben ölelkezni fognak a bosnyákokkal: hol lesz akkor a minister elnök ur, a ki nem akar közbül lenni, mikor mi ölelkezünk Ljubibraticscsal? (Tetszés a $zél$Ö baloldalon.) Talán azt is meg fogja várni, hogy újra egy Bécsey Ádám szerepében lássuk a ministerelnök urat? Ha van az 1848-iki eseményeknek valami tanulsága, ez az, hogy a magyar nemzetiségek ne engedjék magukat feláldoztatni a kabinetpolitikának. (Helyeslés a szélső baloldalon). S ha most bennünket szomorú sejtelmek töltenek el; ha újra látjuk azon véres árnvakat magunk előtt feltünedezni, akkor érezzük, hogy mi kötelességet teijtsítünk, midőn ezen politika ellen küzdünk. Mert ha egyszer a vér mámorából ki fognak józanodni, ha majd az összeveszítés munkája meg fog szűnni: hálával fognak visszaemlékezni azokra, a kik a szabadság zászlóját lobogtatták, annak elveit hirdették s talán örökre megmentették a magyar nemzet missióját. (Helyeslés szélső baloldalon). Azt mondotta Ivánka Imre t. képviselőtársunk, hogy mi a dunai confoederatiót akarjuk rossz kiadásban. Hát kérem, ha van a dunai confoederatiónak valami rossz kiadása, ez azon politika, melyet most Bécsben követnek s a melyet Andrássy gróf csinált meg. Mi teszi Magyarország erejét, állami épségét ? Teszi a históriai összetartozóság fogalma. El van ismerve mindenütt, hogy egy nemzetet nem a nyelv egysége alkot, hanem a történelmi érdekek solidáritása. Ha ez mindenütt ugy van, kivált mi magyarok épen ezen elvre alapítjuk feltétlenül a mi állami lételünket. (Ugy van! a szélső baloMalon.) Hiszen nem régen hallották Polit képviselő úrtól, hogy miért nem élhetnénk békében a nemzetiségekkel, amelyek egy ezredéven át éltek velünk együtt jó és rossz napokat és a melyek vérüket és vagyonukat áldozták e Í hazáért. Lehet Polit képviselőtársunkat gyauu, sítani, lehet őszinteségében kételkedni, mindegy: 1 annál nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani