Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-120

120. országos ülés jnnins 9 1882, 285 lásolási helyeiken vannak? Vagy még azt sem méltóztatnak tudni, hogy a honvédségre ez még nagyobb mértékben áll, mely teljes keretrendszerben van, melynek alig van századonként 40—50 egyéne benn a folytonos szolgálatban. Hát nem méltóztatnak azt megfontolni, hogy ha akkor a legénységet ki kell egészíteni, az nem csak pénzbe kerül, de el kell vonni az otthon nyugodtan élő munkaerőt az ő munkájától, meg kell tenni azt, a mi a legterhesebb, tagadhatlanul, az általános hadkötelezettségnél, be kell vonni a családjaik körében nyugodtan élhetőket. És miért? Azért, mert némelyeknek az tetszenék, hogy a Kárpátoknál szükség nélkül, ok nélkül és haszon nélkül cordon vonassék. Ily eljárásra én segédkezet nyújtani soha sem fogok és isr.nétlem, a mig én leszek itt, sem katona, sem honvéd arra, hogy azon szerencsétlen emberek visszakergethetése végett cordon huzassék, alkalmaztatni nem fog. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ez hiba, méltóztassanak azért elitélni. Elítélhetnek, de meggyőződésemet megváltoztatni nem fogom. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik, a mi hasonlag szavaim félremagyarázásával felhozatott, az, hogy én a praeventív rendszabály ellen általában felszólaltam. Azt mondja a legközelebb előttem szólott t. képviselő ur, hogy ott, a hol veszély elhárításáról van szó, a. praeventív rendszabály helyén van. De hát t. ház, ki itéli meg azt, hogy mi az a veszély? A képviselő ur itéli-e meg, vagy én, vagy egy harmadik? Hát akkor, midőu egy embernek, vagy egy pártnak nézete szerint veszély van, már indokolt ily erős praeventív rendszabály? Méltóztassanak azt meggondolni, hová fogna ez alkotmányosan vezetni. Hát ki ítéli meg a veszély perezét, a veszély nagyságát? A törvényhozás kisebbsége-e vagy többsége? Hát nem képzelnek önök ott azon az oldalon egy többséget, mely azt mondja: az az irányzat, melyet a kisebbség, nem e házban, de künn is hirdet, veszélyezteti az állam lételét és nem mondhatja-e: hát kormány, mert veszély van, neked kötelességed praeventív rendszabályokhoz nyúlni? És ha e theoriát elfogadjuk, méltóztattak-e meggondolni, hogy hová vezet ez? Vagy talán abból a nézetből indulnak ki, hogy önök ha látnak veszélyt, akár lát a kormány vagy többség, akár nem, kell praeventív rendszabály és ha önök nem látnak veszélyt, akár lát veszélyt a kormány és a •többség, akár nem, nem kell praeventív rendszabály. Ez az összes parlamentaris és alkotmányos theoriáknak felforgatása és én megvallom, ily theoriák hallása után nem az országot, nem a dualismust, de magát a szabadságot nagyon félteném azoktól, kik ily nézeteket hirdetnek, ha hatalmukban volna valaha saját szabadsági és alkotmányi theoriáikat alkalmazni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Még egyre kívánok csak felelni. Mindenek előtt megjegyzem azt, hogy azoa vádat, bogy én nem vagyok jó diplomata, teljes készséggel elfogadom. Nem annak születtem, nem annak nevekedtem, nem arra törekedtem; törekedtem mindig csak arra, hogy diplomatizálás nélkül egyenesen, őszintén, mindenütt legyen bátorságom megmondani nézetemet és meggyőződésemet (Élénk helyeslés a jobboldalon) és ezt a kötelességemet teljesítettem akkor, mikor ezen kötelesség teljesítése — sokan néinák voltak akkor — veszély]yel járt felfelé; teljesítettem akkor, (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mikor?) igenis teljesítettem akkor, teljesítem most és teljesíteni fogom, mikor annak követése veszélylyel járhat lefelé. (Helyeslés jobbfelöl.) Lehet a képviselő uraknak meggyőződése, a mi tetszik — nem meggyőződésüket, szavaikat hallottam, melyek egyszer másszor —• szelíd kifejezéssel élek — nem nagyon hízelgők voltak reám nézve. A meggyőződés szabadságát tisztelem és tiszteltem még ilyenkor is, de miután még ma is a nélkül, hogy arra szükség lett volna, belevonatott általános politikai működésem — meggyőződésemet mondom ki és kívánom ezen meggyőződésem respectálását— hogy ha jönni fog még idő, mikor a meg nem hunyászkodás veszélylyel jár, a meghunyászkodók a háznak nem ezen oldalán fognak találtatni. (ügy van! Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a szélső baloldolon.) Én nem beszélek levegőből, én az 1846-től í 850-ig tartott időszak tapasztalataira hivatkozom. Hoitsy Pál (közbeszól): Akkor otthon ült Tisza Kálmán ministerelnök: Én nem ültem otthon, táborban is voltam ellenség előtt, azután szolgáltam a ministeriumban. Németh Albert (közbeszól) : Igen a Papp Zsigmond bureuxjában! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem Papp Zsigmond, hanem az öreg Szász Károly bureauxjában, mert ez volt főnököm; de voltam ellenség előtt is. Hoitsy Pál (közbeszól): Csatában is ? Tisza Kálmán ministerelnök: Igen is, ágyutüzben is voltam, azután voltam bureauxban, de nem 1848-ban, csak mikor kényelmes volt, hanem 1849-ben Debreczenben is voltam, azután ismét, midőn arról kellett gondoskodni és a minap ezt szememre vetették, azaz inkább zavarba akartak hozni azzal, hogy miképen conspiráltam, — ez igaz, sőt sokkal inkább és többet tettem talán, miut a mi ott megírva van, legalább ugy hiszem, mert nem olvastam — csak hogy egy külömbség volt, van és lesz : t. i. hogy akkor,