Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-119
276 I19- orszAgos, fllés jnnius 9. 1883. tartom ezt nemcsak azért, mert ezen pártnak vagyok tagja, szükségesnek tartom annálfogva is. mert azt gondolom, ezen váriakat részletesen, egyenként kel] valahára megczáfolni, nehogy azok ellensúly nélkül menjenek ki a nagy közönség körébe, hanem azokkal együtt a felvilágosítás, a ezáfolat is a nép közé jusson. Eddig beértük azzá 1 , hogy Istóczy t. képviselőtársunk kifakadtaira a ministerelnök felelt. Ma, tekintve a kedélyek izgatottságát, ezt többé elégnek nem tartora és különösen kívánatosnak tekintem, hogy oly ember, a ki nem tartozik a gyanúsított, az üldözött zsidó felekezethez, emelje fel szavát és igyekezzék megczáfolni a vádakat, melyeket a zsidók ellen hangoztatnak. (Halljuk!) Azzal vádolják t. képviselőtársaim a zsidókat általában, hogy a keresztények ellen minden bűnre képesek és hajlandók, hogy ezen hajlamuk részint a fajba?;, melyhez tartoznak, részint a vallásban, melyet követnek, g3^ökerezik és ebből azon következtetésre jutnak, hogy ily veszélyes falnak megtűrése köztünk az országra káros lenne, minél fogva nincs egyéb teendőnk, minthogy izraelita polgártársainkat e hazából száműzzük és nekik Palästinában új bazát szerezzünk. Távol var: tőlem t. ház, hogy a zsidók hibáit tagadni, avagy csak szépíteni is akarnám. Ismerem azokat én is, mint ismerem sok keresztény hibáit, csak hogy én e hibák forrását sem a fajban, sem pedig a vallásban nem, hanem egészen másban keresem. A több százados — nem jól mondom — több ezer éven át tartott szolgaság, a melyet a zsidók szenvedtek — mert hiszen Palästinának a rómaiak által meghódítása előtt már Egyptomban és Babylonban szenvedtek fogságot — a több ezer éven át tartott szolgaság nem maradhatott tartós nyomok nélkül, A felszabadított szolga a bilincscsel együtt nem vetheti el azon hibákat, melyeket a szolgaság rakott rá és nens öltheti magára azonnal a jó tulajdonokat, melyek a szabad ember sajátjai. (Igaz!) A jogtalan állapot, a megvetés, mely a zsidókatévezredeken át sújtotta a keresztény társadalomban, oly foglalkozásokra indította, helyesebben mondva , kényszerítette őket, melyek a pénzszomjat, a kincsvágyat, a kapzsiságot különösen képesek fejleszteni és néha sokakat oly eszközök használatára csábított, melyek az erkölcs törvényeivel ellenkeznek s hazánkban is, valljuk meg, a zsidók egy része, visszaélve a tudatlan nép g) öngeségeivel s a hitelt keresők szorult helyzetével, másoknak rovására, másoknak kárával törekedett meggazdagodni. De midőn ezt megengedem, akkor reménylem, meg fogják engedni önök is, hogy ezek mellett vannak és pedig nagy számmal zsidók, kik sem becsület, nem erény, sem hazafiság dolgában nem állanak hátrább a keresztényeknél; vannak zsidók, kik oly jótékonyak, hogy nem csak saját hitfelekezetük, hanem más hitfelekezetek tagjaival is megosztják vagyonuk, gazdagságuk fölöslegét. Azért igaztalanul jár el az, ki a zsidókat általában kárhoztatja. A t. képviselő urak, mint említettem, a baj forrását egyrészt a faj, másrészt a vallásban keresik. Azt hiszem, hogy vannak anthropologok, az embertannal foglalkozó búvárok, kik a szerecsen fajt értelmi tekintetben az agy mi voltánál fogva a fehér embereknél alacsonyabb fokon állónak tartják. De azt, hogy a sémi faj egyik osztálya, különösen a zsidó természeténél eredeténél fogva a gonoszságra, más hitfelekezeínek kizsákmányolására s csalásra lenne rendeltetve, azt megvallom, egy komolyan számba vehető tudósnál sem találtam feljegyezve. Ha ezen állításnak nem mondana ellent a mindennapi tapasztalat, mert bármily véíeményuyel legyenek a zsidókról általában, azt még sem vonhatják kétségbe, hogy köztük jótékony, erényeo becsületü" emberek is vannak, ha — mondom— nem mondana ellent a fejállított tételnek a tapasztalás, azt kérdem önöktől: meg lehetne-e egyeztetni a jóságos Isten igazságával, hogy egy 6 milliót számláló egész faj arra legyen általa kárhoztatva, hogy másokat megkárosítson és az erény utján soha ne járjon. És nem kevésbé alaptalan szerintem továbbá azon állítás is, mely szerint a zsidók álta] elkövetett bűnök, vétkek magából a zsidó vallásból származnak. A zsidó vallásnak uraim, alapja ugyanazon ó-testámentom, mely a keresztény vallásnak is egyrészt alapja, másrészt történeti kútforrása; s a tízparancsolat, mely a zsidóknak törvénye, a keresztényeknek is törvénye. (Helyeslés a jobboldalon.) S ezen tízparancsolat nemcsak az ölési, gyilkosságot, hanem a lopást, csalást, más emberek vagyonának megkivánását is tiltja, tekintet nélkül a származásra, tekintet nélkül a vallásfelekezetre. De a t. képviselő urak nem is annyira a bibliából, mint inkább a taimudból igyekeznek bebizonyítani azt, hogy a zsidók a keresztények ellenségei, szerintük azon könyv arra utalván őket, hogy keresztény polgártársaikat kizsákmányolni igyekezzenek. Én nem vagyok eléggé jártas a zsidó hittudományban, annyit azonban én is tudok, hogy a talmud nem egyéb, mint zsidó rabbiknak magyarázata, commentárja, az ó-testámentomhoz és egyéb történeti irományokat magában foglaló gyűjtemény. Ez tehát az én nézetem szerint az ó-testamentummal, különösen pedig a ÍO parancsolattal szemben, semmi esetben sem bírhat döntő kötelező erővel, tehát azon esetben sem, ba oly tanokat tartalmazna, a minőket a t. képviselő urak
